Füzéki István

Füzéki István (Budapest, 1934 – Budapest, 1956. november 6.) az 1956-os forradalom egyetlen (ismert) mártírhalált halt könyvtárosa.

Élete szerkesztés

Füzéki István zsidó értelmiségi családból származott. Édesapja mérnökként dolgozott a Dunakotró Vállalatnál, ahonnan később származása miatt elküldték. A háború kitörése után otthonukból (a Pasaréti útról) a Szív utca 26. szám alá kellett költözniük, egy másik zsidó családhoz.^[1] 1944. október 15-én öccsével, a később pszichiáterré lett Füzéki Bálinttal együtt édesapja elvitte őket a papnevelő intézetbe, ahonnan a Vörösmarty utca 34. alatt egykor található Szűz Mária Társaságához. 1944 karácsonya előtt a háború okozta életveszély miatt a pincébe kellett költözniük. Novemberben hozzájuk költözött édesanyjuk is, személyazonossága azonban nem derülhetett ki a hamis papírok miatt.^[2] Füzéki 1952-ben érettségizett a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. Ezt követően sikeresen felvételizett a budapesti egyetem bölcsészettudományi karára, ahol 1956-ban fejezte be a könyvtáros szakot.^[3] Diplomájának megszerzését követően a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának munkatársa lett.

Az 1956-os események szerkesztés

1956. november 4-én a szovjet csapatok megszállták Budapestet. A jogi karon az egyetemisták – köztük Füzéki István is – ellenállást tanúsítottak. A papnevelde felé a pincén át vezetett menekülő útvonal, de az oroszok felfedezték. Bár a fegyverletétel esetén szabad elbocsátást ígértek az ellenállóknak, megadásuk után összeterelték őket. Füzéki István tiltakozott emiatt.^[2]

Az aznapi eseményekről a legrészletesebb képet az Országos Széchényi Könyvtár cikkében olvashatjuk:

„November 4-én, amikor az oroszok megszállták a várost nemzetőrként a Jogi Kar Duna-parti épületét próbálták védeni néhányan. Már aznap délelőtt szovjet páncélosok zárták körbe az egyetemet. Gyorsan világossá vált, nincs menekvés. A sors kegyetlen iróniája, hogy Füzéki István kiválóan beszélt oroszul, így a többiek őt kérték meg, közvetítse a tárgyalásokat a megadás feltételeiről. Egy darabig úgy tűnt, minden rendben lesz, hiszen a szovjetek belementek, hogy a harcosok fegyvereiket az épületben hagyva szabadon távozzanak. Valaki azért visszakérdezett, vajon mi a biztosíték, az orosz tiszt pedig visszaüzent: tiszti becsületszava. Igen, elhitték, mert ilyen volt a neveltetésük. Abban a pillanatban azonban, ahogy a srácok fegyvertelenül megjelentek az épület előtt, a szovjetek mindenkit őrizetbe vettek. A foglyokat a Széchényi téri Belügyminisztérium épületéhez kísérték, és falhoz állították őket. Az orosz százados szitkozódott és azt mondogatta, itt mindenki fasiszta. Ekkor szólalt meg Füzéki István, aki pontosan tudta, ki a fasiszta és ki nem. Annyit mondott: „Ti vagytok fasiszták! Mit kerestek a hazámban?” Ezt követően minden foglyot az épület első emeletére tereltek, de a tülekedésben Füzéki István már nem volt köztük. Vélhetően kiemelték, és máshová vitték.”^[3]

További sorsáról nem tudunk semmi biztosat. Egy változat szerint az oroszok lelőtték, ezt viszont nem támasztja alá sem írásos forrás, sem szemtanú. Horváth Tibor, aki utoljára látta, így ír megemlékezésében:

„Amikor a nekünk szánt terem elkészült, gyorsan és erőteljesen tuszkoltak fölfelé minket »davaj, davaj, büsztro, büsztro« kiáltásokkal. Füzéki Istvánt kiemelték, a teremben már nem volt közöttünk, többé senki nem látta. A családtól tudom, hogy napokkal később személyi iratait minden kísérőszöveg nélkül bedobták levélszekrényükbe. Talán a megtorlók akarták hírül adni, hogy elpusztult. Úgy mondanám: az elsőszülött fiú sorsa beteljesedett. [...] Füzéki Istvánnak sem maradt nyoma, még egy akta sem található az akkor frissen elfoglalt munkahelyén, sem az egyetemen. Ha testvéröccse nem annyira állhatatos és áldozatkész, még emlékezni sem lehetne reá.”^[4]

Emlékezete szerkesztés

„

Pótforradalmár volt, nyolc dioptriával. Vállán puska – mentőkért kiáltott. Az Egyetem téren, rozzant pisztolyával három napig védte a Szabad Világot.

Aztán meghalt. Most a bolygók közt botorkál. Két fényév távolság innen az a város, melyet nem lő folyton harminc tankhadosztály, S hol ő is lehet segédkönyvtáros.

”

– Erős László: In Memoriam F. I. (1957)

1957-ben született Erős László Füzéki-emlékverse. 2002-ben kis kötet idézte meg életét, s még ugyanebben az évben a nevével fémjelzett díjat alapított öccse és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete.

Három emléktáblát avattak tiszteletére: az egyiket az Országos Széchényi Könyvtárban, a másikat iskolájában, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban 2011. november 11-én, a harmadikat az ELTE jogi karának épületének homlokzatán, a jogi könyvtár bejárónál 2003-ban.