Az F6F Hellcat[2] az Amerikai Haditengerészet alapvető vadászrepülőgép típusa volt a második világháború második felében.

F6F Hellcat
Az Amerikai Haditengerészet egyik F6F Hellcat-je
Az Amerikai Haditengerészet egyik F6F Hellcat-je

Funkciókis hatótávolságú vadászrepülőgép
GyártóGrumman
TervezőLeroy Grumman[1]
Gyártási darabszám12 275 db
Ár35 000 USD (1945-ös adat)
Fő üzemeltetőkAmerikai Haditengerészet,
Amerikai Tengerészgyalogság,
Brit Flotta-légierő,
Francia Haditengerészet

Személyzet1 fő
TípusváltozatokF6F–3/E/N
F6F–5/K/N/P
Hellcat F Mk I/II, FR Mk II
Első felszállás1942. június 26.
Szolgálatba állítás1943 tavasza
Szolgálatból kivonva1954 (USN)
Méretek
Hossz10,24 m (33'-7") m
Fesztáv13,06 m (42'-10") m
Magasság3,99 m (13'-1") m
Szárnyfelület31 m² (334 ft²) m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg4190 kg (9238 lb) kg
Üzemanyag946 liter (250 US gallon) belső kg
Fegyverterheléskb. 1800 kg
Max. felszállótömeg6990 kg (15 415 lb) kg
Hajtómű
HajtóműPratt & Whitney R–2800–10W Double Wasp 18 hengeres csillagmotor kétsebességes, kétfokozatú feltöltővel
Teljesítmény1491 kW (2000 Le) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség610 km/h (380 mph)
Átesési sebesség135 km/h (84 mph)
Hatósugár1520 km (945 mi) – harci
Hatótávolság2460 km
Legnagyobb repülési magasság11 370 m (37 300 ft)
Emelkedőképesség17,8 m/s (3500 ft/min)
Szárny felületi terhelése184 kg/m² (37,7 lb/ft²)
Fegyverzet
Beépített fegyverzet6 db .50 cal. M2 Browning, vagy
2 db 20 mm-es gépágyú és 4 db M2 Browning
Fegyverfelfüggesztő pontok3 db („nedves”)
Nem irányított rakéták6 db 127 mm-es (5") HVAR, vagy
2 db 298 mm-es (11¾") Tiny Tim
Bombáktörzs alá:
1 db 910 kg-os (2000 lb) szabadesésű siklóbomba, vagy
1 db Mk 13–3 torpedó
szárnyra:
2 db 450 kg-os (1000 lb), vagy
4 db 227 kg-os (500 lb), vagy
8 db 110 kg-os (250 lb) siklóbomba
Egyéb függesztmények3 db 568 literes (150 US gallon) ledobható póttartály
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz F6F Hellcat témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

 
F6F-5 gépek a Blue Angels bemutatócsoport kötelékben1946-ban

A középszárnyas, teljesen fém szerkezetű repülőgépet az F4F Wildcat továbbfejlesztésével hozták létre, hogy leváltsák vele az elődtípust a fő-csapásmérő kötelékek repülőgép-hordozóin. A Wildcat-ek többsége így a tengerészgyalogság állományába került, illetve a kísérő repülőgép-hordozókon jelentek meg nagyobb számban. Az F4F üzemeltetési tapasztalatai alapján áttervezett sárkányszerkezetbe egy erősebb csillagmotort, a 2000 lóerős Pratt & Whitney R–2800-at építették be, amelyet több amerikai repülőgéptípuson is alkalmaztak. A „Wildcat bátyja”-ként nevezett típus az F4U Corsair-rel főként a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot, jelentősen hozzájárulva a Japán Birodalom repülőerőinek rombolásához.

Erős szerkezete és fegyverzete miatt szerették a hajózók, bevált mind vadász, mind támadó feladatkörökben egyaránt. Az Amerikai Haditengerészet történetében a legeredményesebb vadászrepülőgép típus, ugyanis igazoltan 5271 repülőgépet lőttek le velük (5163 db-ot a csendes-óceáni hadszíntéren és 8 db-ot Dél-Franciaország megszállásánál),[3] illetve további 52 darabot a brit Királyi Haditengerészet Flotta-légiereje.[4] A háború után a másodvonalba került, a Corsair-el együtt bevetették a koreai háborúban is alacsonytámadó és rádiólokációs feladatkörökben, végül 1954-ben vonták ki utoljára az éjszakai vadász-századok állományából.

A legyártott több mint 12 ezer példányból 23 darab maradt fenn, melyből 8 db múzeumokban látható, a többi javarészt repülőképes (+ 1 replika).

 
Hellcat-ek az Essex osztályú USS Yorktown (CV–10) hangárjában 1943-ban. Jól megfigyelhetőek a hátrahajtott szárnyfelek

Gyártása szerkesztés

Szerkezeti felépítése szerkesztés

Fegyverzete és függesztményei szerkesztés

Típusváltozatok szerkesztés

Megrendelők és üzemeltetők szerkesztés

Harci alkalmazása szerkesztés

Megjegyzések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Leroy Grumman (angol nyelven). [2009. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 1.)
  2. F6F Hellcat (magyar nyelven)
  3. Lásd Tillman 81. o., ő adja meg ezt a számot, noha az 5163+8 db az pontosan 100 db-bal kevesebb, 5171 db lenne.
  4. Lásd Tillman 78–79. o., az amerikai légi győzelmekkel együtt így 5223 db.

Források szerkesztés

  • Barrett Tillman: Hellcat Aces of World War 2. Osprey Aerospace, London, 1996. ISBN 1-85532-596-9
  • Crosby, Francis: Vadászrepülők, Zrínyi Kiadó, Budapest 2003.

További információk szerkesztés