Fagyos szegfű
A fagyos szegfű (Dianthus glacialis subsp. gelidus) egy ritka növény, amely önálló fajként (Dianthus gelidus) szerepel a Heinrich Wilhelm Schott, Carl Fredrik Nyman és Theodor Kotschy által írt Analecta Botanica című műben,[1][2] azonban Thomas Gaskell Tutin 1963-ban tett megállapítása óta[3][4] a Dianthus glacialis szegfűfaj egyik alfajának tekintik.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Dianthus glacialis subsp. gelidus (Schott, Nyman & Kotschy) Tutin | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fagyos szegfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fagyos szegfű témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
Endemikus növény a Keleti- és a Déli-Kárpátok magashegységi zónájában. A Keleti-Kárpátokban a Cibles, a Radnai-havasok, a Kelemen-havasok, a Nagykőhavas és a Királykő területéről ismert, a Déli-Kárpátokon belül pedig a Fogarasi-havasokban, a Bucsecs-hegységben és a Páring-hegységben fordul elő.
Füves, sziklás helyeken nő hegygerincek, völgyek mentén.
A Silene acaulis – Minuartietum sedoidis növénytársulásban található meg például a párnás habszegfű (Silene acaulis), a törpe lúdhúr (Minuartia sedoides) vagy a Festuca bucegiensis társaságában.
Jellemzői szerkesztés
Apró, 3–4 cm magas, évelő növény. Levélzetét 1–3 pár, széles levél adja. Virágjának sziromlevelei rózsaszínűek, hátsó oldalukon zöldesek. Júliusban és augusztusban virágzik.
Endemizmusának kialakulása szerkesztés
Feltehetőleg a jégkorszak után a Dianthus shinensis terjeszkedni kezdett Altájtól, ahogy a jégtakaró elhúzódott északra - ezen folyamat után Mandzsúriától - mégpedig dominánsan nyugat felé. Az sem lehetetlen, hogy a Vöröstoronyi-szorosnál tört át a fent említett génáramlás. A levélalak alapján Brassó környékén "levált" a génáramlási folyamatból a Dianthus callizonus (nevezetes Királykői endemizmus), a magasabb hegyeken (mert a Királykő alig érinti a 2000 m-t) pedig levált a Dianthus gelidus. A folyamat tovább zajlott, és a Rodope, Dinaridák irányában is váltak le kisfajok, keletkező ún. faj-agglomerátumok. Bizonyíték erre a nyugat Alpokban élő Dianthus alpinus. Annak egyes alakkörei levélmorfológia alapján - esetleg - bizonyíthatják ezt az állítást.[forrás?]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Bartók Attila: Az erdélyi hegyek endemikus és veszélyeztetett növényei, A Bucsecs növényritkaságaiból 2. rész. Erdélyi Gyopár, 6. sz. (2008) 729. o.[halott link]
- A Bucsecs növénykincsei. In Tudor Opriș: Csodálatos növényritkaságaink. Rajzolta: Felicia Ionescu, Anca Hariton–Színes felvételek: Richard Wallfisch–Fordította: Szabados András. Bukarest: Albatrosz Könyvkiadó. 1976. 160. o.
- Analect. Bot.: Dianthus gelidus Nob. In Heinrich Wilhelm Schott – Carl Fredrik Nyman – Theodor Kotschy: Analecta Botanica: Scripta a H. Schott, adjutoribus C. F. Nyman et Th. Kotschy. I. Vindobonæ: Typis Caroli Gerold & Filii. 1854. 54. o. arch Hozzáférés: 2013. május 18. (latinul) (e-könyv) (www.biodiversitylibrary.com) Hozzáférés: 2013. május 18
- Feddes Repert. Spec. Nov. Regni Veg.: Thomas Gaskell Tutin: Dianthus glacialis subsp. gelidus In: NOTULAE. Feddes Repertorium Specierum Novarum Regni Vegetabilis, LXVIII. évf. 3. sz. (1963) 190. o. arch Hozzáférés: 2013. május 18. (angolul) (PDF) (a cikk első oldala)
- tropicos – D. gelidus: Dianthus gelidus Schott, Nyman & Kotschy. www.tropicos.org. (angolul) Missouri Botanical Garden (Hozzáférés: 2013. május 18.) (HTML)[halott link]
- tropicos – D. glacialis ssp. gelidus: Dianthus glacialis subsp. gelidus (Schott, Nyman & Kotschy) Tutin. www.tropicos.org. (angolul) Missouri Botanical Garden (Hozzáférés: 2013. május 18.) (HTML)[halott link]
További információk szerkesztés
- http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/126.html
- I. Todor: Mic atlas de plante din Flora Republicii Socialiste România. Editura Didactică și Pedagogică, București, 1968. 278 oldal + 175 színes tábla
|
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |