Falange

több spanyol politikai mozgalom neve

A Falange (spanyolul:Falange Española de las Juntas de Ofensiva Nacional Sindicalista, rövidítése: FE de las JONS; magyarul : Nemzeti Szindikalista Offenzíva Juntáinak Tradicionalista Spanyol Falangéja) az 1930-as évektől kezdve több spanyol politikai mozgalom neve is, amelyek az olasz fasiszta mozgalom mintájára jöttek létre. A falange szó a görög phalanxot vagy frontot is jelenthet, ez utóbbit sok modern radikális mozgalom használta a 20. század első felében, mint a spanyol Népfront és Nemzeti Front. A párt tagjait falangistáknak (spanyolul: Falangistas) nevezik. A Franco rendszer 1975-ös vége óta több politikai szervezetre bomlott fel, amelyek a 21. században is működnek. A fő politikai mozgalom, amely a korábbi párt folytatása és a falangista hagyaték megőrzője a FE JONS.

Falange Española de las Juntas de Ofensiva Nacional Sindicalista
Nemzeti Szindikalista Offenzíva Juntáinak Tradicionalista Spanyol Falangéja

A párt jelképe, a járom és a nyílvesszők
A párt jelképe, a járom és a nyílvesszők
Adatok
ElnökDiego Márquez Horrillo

Alapítva1933. október 29.
Feloszlatva1937. április 19.
Ifjúsági tagozatFrente de Juventudes
PártújságPatria Sindicalista, Arriba

Ideológiafalangizmus
Politikai elhelyezkedésszélsőjobboldal
Hivatalos színei
  fekete
  vörös

Spanyolország politikai élete

Weboldala
Jose Antonio Primo de Rivera halála évében, 1936-ban.

Jelképük a járom és a nyílvesszők, a járom (spanyolul yugo), valamint nyílvesszők (las flechas) eredetileg a katolikus királyok (a járom Izabella, a nyilak Ferdinánd) jelképei voltak, amelyek azt testesítik meg, hogy az autoritárius állam igájára és a megsemmisítés nyilaira van szükség az eretnekség elpusztításához.[1] A párt ideológiája alapításakor ellentmondásos volt, hiszen egyszerre volt konzervatív és szocialista valamint nacionalista is, valamint a fasizmussal is mutatott rokon jegyeket. Federico de Urrutia úgy határozta meg a Falange célját, hogy az „kiirtani a XIX. század avítt, liberális, dekadens, szabadkőműves, materialista és elfranciásodott lelkületét, hogy helyette ismét a XVI. század hősies és nemes fájdalma, birodalmi szelleme és Kasztília legendás lovagi erényei hassanak át bennünket.”[2]

A Falangét, mint politikai szervezetet 1933-ban, a második spanyol köztársaság idején alapította José Antonio Primo de Rivera madridi ügyvéd, Miguel Primo de Rivera tábornok fia, aki az 1920-as években volt az ország diktátora XIII. Alfonz spanyol király alatt. Rivera tábornok a tervgazdálkodás híve volt. Fiának mozgalma sajnálta a rendszer bukását, és annak elveit kívánta feltámasztani, valamint programot dolgozott ki a nemzeti szindikalista társadalomszervezés megvalósítására. A mozgalomban sok olyan embert is részt vett, akik korábban Rivera tábornok Hazafias Uniójának tagjai voltak, és a Falange közismert személyek támogatására is számíthatott.[3]

A falangizmus kezdetben csak bizonyos vonatkozásokban volt hasonló az olasz fasizmushoz. Ugyanúgy megvetette a bolsevizmust és a szocializmus többi formáját, valamint irtózott a demokráciától. A fasiszta feketeingesekhez hasonlóan a párt is saját félkatonai egységgel, a kékingesekkel rendelkezett. A Falange nemzeti szindikalizmusa azonban különbözött a fasiszták által támogatott korporativizmustól, és az Action Française, valamint az integrizmus eszméje gyakorolt rá nagy hatást. Először Ramiro Ledesma Ramos fogalmazta meg a La Conquista del Estado című lapjában közzétett kiáltványban 1931. március 14-én. A nemzeti szindikalizmus célja volt a nacionalizmus és a CNT által vallott anarchoszindikalizmus közötti szakadékot áthidalni a szindikalizmus közös felülvizsgálatával. A fasizmustól megkülönböztette őket az is, hogy mélyen katolikusok és konzervatívok voltak.[1]

A spanyol jobboldal többi pártjával ellentétben a Falange köztársaságpárti, avantgardista és modernista elveket vallott, az olasz fasizmus eredeti szellemiségéhez hasonlóan. Egyenruhája és esztétikája hasonló volt a korabeli fasiszta és nemzetiszocialista mozgalmaiéhoz. Miután a pártot Francisco Franco összeolvasztotta a karlistákkal és alfonzistákkal, az elvesztette minden fasiszta jellegét, és feladta a társadalom forradalmi átalakításáról szőtt terveit, habár sok külsőségében fasiszta maradt.[4][5][6][7][8]

A spanyol polgárháború idején a párt alapítóját a köztársaságiak letartóztatták és kivégezték, így a párt ideológiáját Franco használta fel céljaira. Amikor 1937-ben a Manuel Hedilla-féle baloldali szárny került a párt élére, Franco egy rendelettel összeolvasztotta a pártot a karlistákkal és az alfonzistákkal, és saját irányítása alatt létrehozta a Nemzeti Szindikalista Offenzíva Juntáinak Tradicionalista Spanyol Falangéját (spanyolul: Falange Española Tradicionalista y de las Juntas de Ofensiva Nacional-Sindicalista, FET y de las JONS), amely a pártállam kiépítésének magjává vált.[9] A mozgalom egészen Franco haláláig, 1975-ig folytatta működését.

Források szerkesztés

  1. a b Anthony Beevor: A spanyol polgárháború, 80. o.
  2. Anthony Beevor: A spanyol polgárháború, 81. o.
  3. Anthony Beevor: A spanyol polgárháború, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-07-7216-7; 78. o.
  4. Laqueur, Walter Fascism: Past, Present, Future p. 13 1996 Oxford University Press
  5. De Menses, Filipe Ribeiro Franco and the Spanish Civil War, p. 87, Routledge
  6. Gilmour, David, The Transformation of Spain: From Franco to the Constitutional Monarchy, p. 7 1985 Quartet Books
  7. Payne, Stanley Fascism in Spain, 1923-1977, p. 476 1999 Univ of Wisconsin Press
  8. Payne, Stanley Fascism in Spain, 1923-1977, p. 347, 476 1999 University of Wisconsin Press
  9. Antony Beevor A spanyol polgárháború, i. m. 411. o.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Falange című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés