Faller Jenő

(1894–1966) magyar bányamérnök

Dr. Faller Jenő (Selmecbánya/Szélakna, 1894. szeptember 25.Sopron, 1966. december 23.) okleveles bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1955), a Központi Bányászati Múzeum igazgatója, a Hazafias Népfront Sopron Városi Bizottságának elnöke, Sopron Város Tanácsa és számos tudományos és szakirodalmi egyesület és bizottság tagja.[1]

Faller Jenő
Született1894. szeptember 25.
Selmecbánya
Elhunyt1966. december 23. (72 évesen)
Sopron
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabányamérnök
Tisztsége
  • egyetemi tanár (1950–)
  • múzeumigazgató (1959–, Központi Bányászati Múzeum)
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában járta ki. Tanulmányait Selmecbányán kezdte meg 1913-ban. 1915-ben katonai szolgálatra hívták; előbb az orosz, majd az olasz frontra került. 1919-ben fejezte be a főiskolát, bányamérnöki oklevelét Sopronban kapta meg 1921-ben. 1919-től Tatabányán a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnál dolgozott. 1922-től a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi bányászatánál működött. 1929-től Várpalotán volt üzemvezető. 1940-től Bánfalván igazgató, ahol az észak-magyarországi bányászatban elsőként alkalmazta a frontfejtést. 1944-ben állásából elbocsátották. 1945 után a szénbányászat talpra állításán dolgozott, az államosítások idején miniszteri biztos volt. 1946-tól Várpalotán a dunántúli szénbányászati kerület vezetője volt. 1948–1949 között a várpalotai szénipari központ vezérigazgatója volt. 1950-től a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaművelési Tanszékének docense volt Sopronban. 1956-ban jelentős szerepe volt a brennbergi szénbányászat újraindításában. 1957-ben – élete fő művének eredményeképpen – nyílt meg Sopronban a Központi Bányászati Múzeum. A bányamérnöki kar Miskolcra költözésekor (1959) nem követte az eltávozó bányamérnöki kart; Sopronban maradt, s életét a városnak és a múzeumnak szentelte, melynek igazgatója volt. 1960-ban a Nehézipari Műszaki Egyetem doktorává fogadta.

Munkássága szerkesztés

Ő irányította azokat a földtani kutatásokat, amelyek révén a nagyegyházai és dudari szénmedencék ismertté váltak. Tanulmányaiban – melyek száma a 300-at is meghaladta – elsősorban a magyar bányászat múltjával foglalkozott. Kiemelkedő tudományos munkát végzett szakterületén. A Bányászati és Kohászati Lapokban 40 év alatt, több mint 200 tanulmányt publikált. Aktív munkatársa volt a Soproni Szemlének is. Munkáiban megírta a magyar bányamérnökképzés történetének főbb állomásait, feljegyezte a megtartó erejű diákhagyományokat. A magyar bányászat úttöröinek egész könyvet szentelt (1953). Több lapnak szerkesztőbizottsági tagja volt, számos szakbizottságban dolgozott. Szaktekintélyét, tudományos összeköttetéseit Sopron javára kamatoztatta.

Családja szerkesztés

Édesapja dr. Faller Gusztáv bányaorvos (1850–1929), nagyapja Faller Gusztáv bányamérnök, a Selmecbányai Bányászati Akadémia tanára volt. Faller Gusztáv apja.

Művei szerkesztés

  • Csetény község monográfiája (Veszprém, 1929)
  • Az Unió Bányászati Rt. várpalotai szénbányászatának ismertetése (Várpalota, 1931)
  • Adatok a Mikoviny Sámuel udvari-kamarai mérnök és építész életéhez (Budapest, 1932; Klny. Térképészeti Közl.)
  • Inota Község monográfiája (Székesfehérvár, 1934)
  • Jásd község története (Veszprém, 1934; Veszprém vármegye múltja 4.)
  • Szapár község monográfiája (Zirc, 1934)
  • Várpalota a földrajzi, ásvány-, földtani és termrajzi irodalomban (Veszprém, 1934)
  • Adatok a bodajki Máriakegykép történetéhez (Székesfehérvár, 1936) (Klny. Fejérm. Napló)
  • Adatok Várpalota történetéhez (Veszprém, 1936)
  • Hol feküdt Bátorkő vára? (Veszprém, 1936)
  • Süess Orbán építészeti főfelügyelő 1577. évi jelentése Tata várának építéséről (Tata, 1936)
  • A tési szélmalmok ismertetése (Veszprém, 1936)
  • A szent ferencrendiek elpusztult várpalotai rházának története (Veszprém, 1936)
  • Várpalota története az Újlakiak és Podmaniczkyak idejében (Veszprém, 1936)
  • Adatok Tata-Tóváros irodalmához (Tata, 1937)
  • Csesznek, Palota, Vázsony és Veszprém várak 16. századbeli alaprajzai (Veszprém, 1937)
  • Hol feküdt a 16. sz. elpusztult Paczmán vára? (Veszprém, 1937)
  • A bécsi hadilevtár tatatóvárosi vonatkozású rajzai és térképei (Tata, 1938)
  • Tata várának építészeiről (Tata, 1938)
  • A bakonynánai római katolikus egyház tp-építkezései (Zirc, 1939)
  • Adatok a bányaszállítás történetéhez (Budapest, 1941. (Klny. Bányászati és Kohászati Lapok)
  • Adatok a magyar bányász hitéletéhez (Budapest, 1942) (Klny. Ethnográfia-Népélet)
  • Bányászati vonatkozású magyar városcímerek (Budapest, 1942) (Klny. Bányászati és Kohászati Lapok)
  • A magyar bányászviseletről (Budapest, 1943)
  • Bányarendészet (Sopron, 1951) (Nehézipari Műszaki Bányászati és Kohászati Kar jegyzetei)
  • Bányagazdaságtan I. (Sopron, 1951)
  • Debreczeni Márton (1802-1851) bányamérnök élete és munkássága (Budapest, 1952) (Klny. Bányászati Lapok)
  • Brennbergbánya régi térképei (Budapest, 1953) (Klny. MTA Műszaki Tud. O. Közlem.)
  • A magyar bányagépesítés úttörői a 18. sz-ban. Hell Máté Kornél, Hell József Károly főgépmesterek élete és munkássága (Budapest, 1953)
  • Brennbergbányai munkásmozgalmak. Az 1907. évi sztrájkok (Sopron, 1959) (Klny. Soproni Szemle)
  • A Soproni Központi Bányászati Múzeum kalauza (Sopron, 1959)
  • Adatok a bányabeli robbantás fejlődéstörténetéhez (Budapest, 1961) (Klny. Tört. Szemle)
  • Központi Bányászati Múzeum (Budapest, 1965)
  • A ballagásról (Sopron, 1966) (Klny. Soproni Szemle)
  • Jó szerencsét! Események, képek a bányászat múltjából (Budapest, 1975)

Díjai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Bircher Erzsébet: Faller Jenő (1894-1966) In: Nemzeti Sírkert – Sopron / [szerk. Vörös Ákos] ; [ford. Barbara Madaras, Frank Berger] ; […fotó Magasi Dávid] Sopron : Lions Club Sopron, 2017 p. 34-36.
  • Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2000. Sopron: Quint Reklámügynökség, 1999.
  • Zambó János: Dr. techn. Faller Jenő 1894-1966. In: Soproni Szemle. 21. évf. 3. sz. (1967)
  • Bodó-Viga: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4  
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8