Fehér erdeiölyv

madárfaj

A fehér erdeiölyv (Leucopternis albicollis) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe és a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1]

Fehér erdeiölyv
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Ölyvformák (Buteoninae)
Nem: Leucopternis
Faj: L. albicollis
Tudományos név
Leucopternis albicollis
(Latham, 1790)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehér erdeiölyv témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér erdeiölyv témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1790-ben, a Falco nembe Falco albicollis néven. Egyes szervetek a Pseudastur nembe sorolják Pseudastur albicollis néven.[2][3]

Előfordulása szerkesztés

Mexikótól, Közép-Amerikán keresztül, Dél-Amerika északi és középső részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 47–51 centiméter, szárnyfesztávolsága 98–117 centiméter, a hím testtömege 592–670 gramm, a tojó 695–855 gramm.[2] Nemének legfehérebb tagja. Feje és teste hófehér, szárnyai szélesek, elülső szárnytollainak vége fekete színű. Rövid és fekete farktollai végén fehér sáv húzódik. Csőre szintén fekete, lábai sárgák. A fiatalabb példányok tollazata jól megfigyelhető fekete pettyekkel tarkított.

Alfajai szerkesztés

Négy ismert alfaja létezik, megjelenésükben legfeljebb a fekete tollaik erősségétől térnek el egymástól:

  • Leucopternis albicollis ghiesbreghtiDél-Mexikótól Nicaraguáig honos. A legvilágosabb alfaj az összes közül. Érdekesség, hogy míg a ghiesberghti szeme sárga, a többieké barna.
  • Leucopternis albicollis costaricensisHondurastól Panamáig és Kolumbiáig fészkel. Fekete tollai határozottabbak ghiesberghtiénél.
  • Leucopternis albicollis williaminae – Élőhelye Északnyugat-Kolumbia és Nyugat-Venezuela erdős részeire esik. Fekete tollai még szembe ötlőbbek, fejét és nyakát helyenként fekete csíkok díszítik.
  • Leucopternis albicollis albicollis – A fehér erdeiölyv alapváltozata. Kolumbiában, Venezuelában, Guyanában, Trinidadon és Brazíliában költ. Kisebb testű, mint az északi változatok; szárnyai nagy részét fehér mintázattal ellátott fekete tollak borítják.

A földről nézve mind a négy alfaj egyformán fehérnek látszik.

Életmódja szerkesztés

 

A fehér erdeiölyv már nagy távolságról jól látható, nehezen téveszthető össze más ragadozómadárral. Táplálékát főként - az akár 38–40 cm-es - kígyók és más hüllők alkotják, de a rovarokat, kisemlősöket és a kisebb madarakat is megfogja. A reggeli órákban lesből támad, olyan erővel és sebességgel, hogy áldozata ritkán menekül. Gyakran párban, vagy hármas csoportokban vadászik. Sokszor kering a magasban prédát lesve; párválasztása idején látványos légi mutatványokra képes.

Szaporodása szerkesztés

Az alacsonyabban fekvő területeket részesíti előnyben. Ide építi ágakból összerakott, levelekkel kibélelt fészkét, melybe rendszerint kora márciusban egy sötétbarna foltokkal tarkított kékes tojást rak.

Hangja szerkesztés

Hangja harsány, ölyvekéhez hasonló víjjogás, melyet faágon ülve ugyanúgy hallat, mint repülés közben.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  2. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  3. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. március 13.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 13.)

Média szerkesztés

Képek szerkesztés

Videók szerkesztés

Források szerkesztés