Fehértorkú denevér

Fehértorkú denevér
	Pihenő fehértorkú denevér
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Simaorrú denevérek (Vespertilionidae);
Alcsalád:	Vespertilioninae;
Nemzetség:	Vespertilionini;
Nem:	Vespertilio; (Linnaeus, 1758)
Faj:	V. murinus;
Tudományos név
	Vespertilio murinus; Linnaeus, 1758
Elterjedés
	Az elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehértorkú denevér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehértorkú denevér témájú médiaállományokat és Fehértorkú denevér témájú kategóriát.

A fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

A Vespertilio emlősnem típusfaja.

Előfordulása szerkesztés

A fehértorkú denevér keleti faj, legnyugatibb előfordulása szigetszerűen nyúlik Európába. Megtalálható Közép-, és Kelet-Európában, Skandinávia déli részén, Kelet-Franciaországban, Olaszország északi és Németország déli részén, valamint Szibériában, Afganisztánban, Iránban. Magyarországon ritka. Az Északi-középhegységben van a legjelentősebb állománya, de a Mecsekben és a Bakonyban is él. Néhány adat az alföldi ártéri területekről is ismert.^[2]

Alfajai szerkesztés

Vespertilio murinus murinus alfajbeli hím

Vespertilio murinus murinus
Vespertilio murinus ussuriensis

Megjelenése szerkesztés

A fehértorkú denevér testhossza 5-6,3 centiméter, farokhossza 4-4,5 centiméter, magassága 0,8-1 centiméter, alkarhossza 4-4,7 centiméter és testtömege 12-14 gramm. Szőrzetének vége néha ezüstösen csillog. Fehéres torka és mellkasának felső tája erősen elüt a test többi részétől. A fülkagyló széles, erőteljes domborulattal, a fülfedő alacsony és nagy. A farok elég rövid, az utolsó csigolya szabadon lóg ki a vitorlából. A sarkantyú kissé hosszabb mint a lábszár, a farokvitorla szegélyének több mint a felét teszi ki. A sarkantyúkaréj gyengén fejlett.^[2]

Életmódja szerkesztés

A fehértorkú denevér kedveli a hegyvidéki erdőket, de nem kerüli a nyílt, művelt területeket sem. Már kora este repül, gyorsan és egyenesen, rendszerint nagy magasságban. Éles hangja emberi füllel is jól hallható. Tápláléka lepkékből, tegzesekből, kétszárnyúakból, recésszárnyúakból áll.^[3] Társas faj, fa- és sziklaüregekben, mindig nagy csoportokban telel át. Ősszel költözik. A legnagyobb ismert vándorlása 900 km. A hideget jól tűri, kevésbé védett helyeken is áttelel.^[4]