Fekete bogyókapó
A fekete bogyókapó (Melanocharis nigra) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bogyókapófélék (Melanocharitidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Melanocharis nigra (Lesson, 1830) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete bogyókapó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete bogyókapó témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt René Primevère Lesson francia ornitológus írta le 1830-ban, a Dicaeum nembe Dicaeum niger néven.[3]
Alfajai szerkesztés
- Melanocharis nigra pallida Stresemann & Paludan, 1932
- Melanocharis nigra nigra (Lesson, 1830)
- Melanocharis nigra unicolor Salvadori, 1878
- Melanocharis nigra chloroptera Salvadori, 1876[2]
Előfordulása szerkesztés
Új-Guinea szigetén, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 11 centiméter.[5]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
