Fekete vonat
Fekete vonatnak a Szabolcs-Szatmár megyéből ingázó dolgozókat szállító munkásvonatokat nevezték, amelyek vasárnap Budapestre, míg pénteken, illetve szombaton pedig Szabolcsba (illetve általában az ország északkeleti részébe) szállították az alacsony iskolázottságú fizikai munkásokat a Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonalon. A rendszeres balhékról elhíresült fekete vonat a Kádár-korszak Magyarországának egyik ikonikus fogalmává vált.
Elnevezés szerkesztés
A járatok elnevezése onnan származik, hogy a főként férfiakból álló utazóközönség egy része az akár 5-6 óráig is tartó út alatt gyakran lerészegedett, így rendszeresen fordult elő garázdaság, késelés; olykor az is előfordult, hogy valakit kidobtak a vonatból. A jegyvizsgálóknak munkájuk végzéséhez is nagy bátorságra volt szükségük, mivel gyakran nekik is kijutott egy-két pofon. A helyzet annak ellenére sem javult sokat, hogy idővel rendőrök is rendszeresen utaztak a vonaton.
Egy másik álláspont szerint a fekete jelzőt azért kapta a vonat, mert az utasok jelentős része roma származású volt.
Története szerkesztés
Az ötvenes évektől kezdve az északkeleti országrészből sokan jártak Budapestre és a Dunántúlra dolgozni, mivel otthon szinte csak a téeszekben lehetett munkát találni, amely rosszul fizetett; a keleti országrész iparosodottabb városai (például Miskolc vagy Debrecen) pedig nem tudtak elegendő munkahelyet kínálni. A magasabb fizetés miatt sokan vállaltak otthonuktól akár 350 km-re is munkát: hétköznap munkásszállóban szálltak meg, hétvégére hazautaztak, ahol gyakran szintén végeztek valamilyen munkát. Amíg hatnapos volt a munkahét, addig sokan péntekig ledolgozták a szombatot is, így két szűk napot tudtak otthon tölteni. Az ingázó tömegek szállítására külön munkásvonatokat közlekedtetett a MÁV. A szerelvény többnyire már órákkal az indulás előtt benn állt a pályaudvaron, mindig zsúfolásig tömve, sokan kénytelenek voltak végigácsorogni az 5-6 órás utazást. A rendszerváltás környékén a munkaerőpiac átalakulása miatt az ingázók száma folyamatosan csökkent, a munkásvonatok megszűntek, így lassan a fekete vonat elnevezés is kikopott.
Társadalmi következmények szerkesztés
Az ingázók idejük nagy részét a családtól távol töltötték, emiatt sok kapcsolat tönkrement. A férfiak egy része emiatt állandósult jelleggel a munkásszállókban élt. A rendszerváltás után a munkahelyek megszűnésével ezen férfiak jelentős része a hajléktalanok számát növelte.[1][2]
Megjelenése a kultúrában szerkesztés
- Irodalom
- Tar Sándor: A 6714-es személy. Budapest: Magvető Kiadó. 1981. ISBN 963 27 1465 2
- Film
- Fekete vonat (1971) Schiffer Pál dokumentumfilmje
- A fekete vonat az RTL Klub televízió XXI. század című műsorában[3]
- Zene
- Fekete Vonat: az első jelentősebb magyarországi roma rapegyüttes, szintén a vonatról vette a nevét
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Szlazsánszky Ferenc: Félpanzió a síneken: Fekete vonat. Hetek, VII. évf. 50. sz. (2003. december 12.)
- ↑ Pócsik Andrea: Én, Cséplő György. Schiffer Pál dokumentumfilmjei és a Cséplő Gyuri. Apertúra, VIII. évf. 3. sz. (2013)
- ↑ Archivált másolat. [2013. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 7.)