Feketefejű gyurgyalag
A feketefejű gyurgyalag (Merops breweri) a madarak osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjéhez, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjához tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Merops breweri (Cassin, 1859) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Feketefejű gyurgyalag témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Feketefejű gyurgyalag témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt John Cassin amerikai ornitológus írta le 1859-ben, a Meropogon nembe Meropogon Breweri néven.[3]
Előfordulása szerkesztés
Afrikában Angola, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Elefántcsontpart, Gabon, Ghána, Nigéria és Szudán területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők és szavannák, folyók és patakok környéke, valamint últetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 28 centiméter, testtömege 54 gramm.[3]
Életmódja szerkesztés
Rovarokkal táplálkozik, főleg méhekkel és darazsakkal.[3]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. december 21.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. december 21.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 21.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. december 21.)
