Feketelábú bóbitásantilop

emlősfaj

A feketelábú bóbitásantilop (Cephalophus dorsalis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.

Feketelábú bóbitásantilop
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Nem: Cephalophus
Hamilton Smith, 1827
Faj: C. dorsalis
Tudományos név
Cephalophus dorsalis
J. E. Gray, 1846
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketelábú bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketelábú bóbitásantilop témájú kategóriát.

Előfordulása, élőhelye szerkesztés

A faj Nyugat- és Közép-Afrikában honos antilopfaj. Az egyenlítői síkvidéki sűrű erdőkben, és korlátozott mértékben a kapcsolódó erdős-szavannás területeken él. Elterjedési területe Bissau-Guineától a Rwenzori-hegységig, a Nagy-hasadékvölgy Albert-hasadékáig, a Tanganyika-tóig, délre pedig Angola északkeleti részéig terjed. Nincs igazolt feljegyzés Gambiából, Beninből vagy Nigériából. Korábban Ugandában is előfordult, de onnan eltűnt. A faj megtalálható Angolában, Kamerunban, a Közép-afrikai Köztársaságban, a Kongói Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Elefántcsontparton, Egyenlítői-Guineában, Gabonban, Ghánában, Guineában, Bissau-Guineában, Libériában, Nigériában, Sierra Leonében és Togóban.[1]

Alfajai szerkesztés

  • Cephalophus dorsalis castaneus Thomas, 1892
  • Cephalophus dorsalis dorsalis Gray, 1846

Megjelenése szerkesztés

A feketelábú bóbitásantilop erőteljes felépítésű antilopfaj, testhossza 70–100 cm, marmagassága 40–55 cm, farkának hossza 8–15 cm, tömege 15–20 kg.

Durva szőrzetének színe vörösesbarna, rövidebb mellső és hosszabb hátsó lábának alsó része fekete vagy sötétbarna színbe megy át. Jellegzetes a gerincén végigfutó 5–7 cm széles fekete sáv, mely a fejétől indul, és hátul kiszélesedve a farkáig tart. Az újszülött borjak színe egységes csokoládébarna, a hátukon futó csík csak körülbelül négy hónapos korukra jelenik meg. Farkának felső része hátához hasonlóan fekete színű, bozontos alsó része fehér színű. Feje elkeskenyedő, szélesebb és laposabb, mint más bóbitásantilop-fajok esetében, orra rövid, szeme magasan ülő. Mindez erőteljes pofaizmainak következménye. Szája és állának első része fehér színű, fején nagy szagmirigyek helyezkednek el. A sima, ék alakú párhuzamos szarvak mindkét ivarú egyeden megtalálhatók, csaknem egyenesek, homlokától kissé hátrafelé dőlnek. Más bóbitásantilop-félékkel összehasonlítva a szarvak viszonylag nagy méretűek, hosszuk 5,5–10,5 cm lehet.

Életmódja szerkesztés

A feketelábú bóbitásantilop szigorúan éjjeli életmódot folytat. Napközben rejtekhelyre vonul, gyakran fordul elő fák odvában, támasztógyökerek között, kidőlt fatörzsek alatt, illetve sűrű bozótosban. Élőhelyén csapásokat alakít ki, melyek mentén az erdőben mozog, bár ezek a csapások inkább alagutakra hasonlítanak. Az egyedek nemcsak az embert, hanem egymás társaságát is kerülik, magányosan vagy párosan élnek, vélhetően monogám természetűek.

Fő ellenségei: leopárd, cibetmacskafélék, sas, krokodil, kígyók, a nagyobb varánuszfélék.

Táplálkozása szerkesztés

Elsősorban gyümölcsféléket, például vad mangót és afrikai gyümölcskenyeret fogyaszt, ezért fontos szerepe van a magvak terjesztésében. Fontos táplálékát képezik a különféle levelek, rügyek, hajtások, fűfélék. Megfigyelték azt is, amint kisebb állatokat, például madarakat is becserkészik és elfogyaszt.

Szaporodása szerkesztés

A nőstények 9–12 hónapos korukban, a hímek 12–18 hónapos korukban érik el az ivarérettséget. A nőstény 8,5–9 hónapos vemhesség után ad életet egy, ritkábban két utódnak. Az elválasztás a borjú 5 hónapos kora körül következik be. Élettartama 10–12 év.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A feketelábú bóbitásantilop mérsékelten fenyegetett státuszú, populációjának létszámát 725 000 körülire teszik.[1] Bár populációjának létszáma az ember által kevésbé megzavart területeken stabil, teljes létszáma csökkenő tendenciát mutat az élelmezési célú vadászat miatt.[1]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés