Felkai Tamás
| Ennek a szócikknek a megírásához egyetlen vagy kevés forrást használtak fel, ezért a szócikk tartalma egyoldalú is lehet. |
Felkai Tamás (Budapest, 1922. április 2. - 1997. március 29.) magyar orvos, oxiológus, orvostörténész.
| Felkai Tamás | |
 | |
| Született | 1922. április 2.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1997. március 29. (74 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Semmelweis Egyetem (–1951) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
A második világháború előtt tisztviselőként és újságíróként dolgozott. A háború alatt hadifogságba esett és a hadifogolytáborban, mint felcser ápolta katonabajtársait. 1945-ben beiratkozott a budapesti orvosi karra. 1951-ben szerezte meg diplomáját. Ezt követően az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ) helyezkedett el és 45 éven át ott dolgozott.
1954-ben megbízták egy olyan mentőegység kialakításával, amely a helyszínre kivitt legkorszerűbb orvostechnika segítségével már a kórházba szállítás előtt is meg tudta kezdeni a betegek/balesetet szenvedettek magas szintű orvosi kezelését. Így alakult ki a világon elsőként [2] az ún. rohamkocsi, a helyszínre kivitt reanimáló és sürgősségi betegellátó mentőgépkocsi, a ROKO. Nyugdíjazásáig a ROKO szolgálat vezető főorvosa volt.[3] A napi teendőkön túl kiemelkedő eredményeket ért el az elsősegélynyújtás a laikusok számára tartott korszerű oktatásának megszervezésében, illetve az elsősegélynyújtás, az újraélesztés népszerűsítésében Ezért a tevékenységéért több kitüntetést kapott, de nemzetközi elismerésben is részesült, többek között a dán mentőszolgálat aranyérmét nyerte el. 1956-ban a forradalom alatt folyamatosan ellátta a sérülteket, és azokat a Markó utcai mentőállomás alagsori pincerendszerében felállított átmeneti kórházba, a híres Pincekórházba szállította. Kétszer is elnyerte a WHO ösztöndíját: 1964-ben és 1975-ben. Dániai tanulmányainak eredményeképpen Ő hozta be az országba az azóta a mentőjárművek alapfelszerelésének számító lélegeztetőballont (Ruben- v. AMBU ballon), majd hollandiai tanulmányútjáról ő hozta be az országba az első hordozható és mentőautóban is alkalmazható lélegeztető gépet (BIRD 7 tip.). 1960-tól a hazai és nemzetközi mentéstörténettel kezdett foglalkozni. 1980-ban ebben a témakörben az orvostudományok kandidátusi fokozatát szerezte meg a "A Mentés kialakulásának fejlődése és történeti elemzése" címmel. 1987-ben több évtizednyi kemény munkájának gyümölcse érett be, amikor az 1950-ben bezárt Kresz Géza Mentőmúzeum ismét kitárhatta kapuit. A múzeumot ünnepélyes keretek között Magyarország későbbi miniszterelnökével, Antall Józseffel közösen nyitotta meg. A Mentőmúzeumnak az 1997-ben bekövetkezett haláláig igazgatója volt, és az Orvostörténelmi Társaság Mentéstörténeti szekciójának elnökeként tevékenykedett.
Jelentősége a hazai, korszerű szervezett mentésben szerkesztés
A rohamkocsi-szolgálatnak köszönhetően immár olyan sérülteket is kórházba tudtak szállítani, akik a korszerű kezelés azonnali megkezdésének lehetőségét nyújtó szolgálat létrehívása előtti időkben a helyszínen életüket veszítették volna. Az életveszélyes állapotban lévő sérültek korszerű helyszíni első ellátását, és szállítható állapotba hozatalát Felkai Tamás több munkatársával együtt dolgozta ki a világon elsőként az 1960-as évek elején. Nekik köszönhető, hogy mindennapos gyakorlattá vált a helyszíni reanimáció, a helyszíni fájdalomcsillapítás, a tartós vénabiztosítás, mely az infúziós kezelést lehetővé tette. Később a helyszíni újraélesztés, a helyszíni pacemakerkezelés és a szívrendellenességek egyéb elektroterápiája, a és a tartós szállítás alatti lélegeztetés is belekerült a mentés eszköztárába. A fenti orvosi beavatkozások helyszíni megszervezésén kívül az ő nevéhez fűződik (a tudománytörténetben elsőként) szállítási trauma elméletének kidolgozása is.
Írásai szerkesztés
A szakmai könyveken kívül több, a mentés történetét, az emberek viselkedését és a társadalmi kérdéseket is boncolgató könyvet irt: a "Fehér kocsin kék fény"-t, melyben a rohamkocsi alapításának történetét meséli el, a "Hajnali sziréna"-t, mely az 1989 évek utáni mentés történetével foglalkozik; Fehér kocsin piros vér ( A mentők munkája az 1956-os forradalom alatt) - kézirat; Hetedhét mackó (mentős mesekönyv gyermekeknek) - kézirat; Rondo Veneziano (Velence emlékezete) magánkiadás, 1997.
Elismerései szerkesztés
- A Dán Mentőszövetség Aranyérme (1973)[4]
- Érdemes orvos (1973)[4]
- Vöröskeresztes Munkáért (arany, 1979)[4]
- Weszprémi István-emlékérem (1987)[4]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Felkai P, Debrődi G: The First ALS Ambulance in the World. International Journal of Travel Medicine and Global Health, V. évf. 4. sz. (2017)