Feröeri fatemplomok
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A 19. századi Feröeri fatemplomok építészeti szempontból Feröer legfontosabb műemlékeinek számítanak. Szűkebb értelemben az 1829 és 1847 között épült templomok sorolhatók ide.
Előtörténet szerkesztés
Már a Feröeriek sagája is beszámol róla, hogy Sigmundur Brestisson 999-ben, miután keresztény hitre térítette a feröerieket, templomot emelt Skúvoy szigetén. Régészetileg alátámasztott a sanduri templom a szomszédos Sandoy szigetén, amely ugyanebben az időszakban épült. Mindkettő dongatemplom volt, hasonló a Norvégiában fennmaradtakhoz. A feröeri kereszténység ezen első nyomai közül a sanduri a ma álló templom alapját jelenti, Skúvoyban pedig csak Brestisson sírköve utal rá, hogy ott egykor templom állhatott.
A katolikus püspökök idejéből (1100 k. - 1538) csak az 1300 körül épült, befejezetlen Magnus-dóm és a 13. századi Szent Olaf-templom maradt fenn Kirkjubøurban, mindkettő kőtemplom. Utóbbit bizonyíthatóan folyamatosan használják azóta, és egy időben a szigetek székesegyháza volt. Az egykori püspöki székhellyel, a Kirkjubøargarðurral együtt ez a terület Feröer legfontosabb történelmi emléke.
A kőtemplomok építése a középkortól kezdve jellemző volt, és csak később mondtak le a kőfalakról és építkeztek fából. Ez a fátlan Feröeren egy drága alapanyag, mivel csak uszadékfa vagy importáru áll rendelkezésre.
A ma is álló Tórshavni dóm a második legrégebbi fennmaradt templom Feröeren. 1788-ban épült, ezzel a szigetek legrégebbi fatemploma.
Fatemplomok (1829-1847) szerkesztés
A fentieket leszámítva a legrégebbi fennmaradt fatemplomok az 1829-1847-es időszakból származnak. Ezeket jellemzően olyan helyeken emelték, ahol korábban is templomok álltak, de azok száz évnél tovább nem tudtak ellenállni az időjárásnak. Ennek a 10 (eredetileg 14) fatemplomnak a közös jellemvonásai a következők:
- kátránnyal feketére kent fa külső falak,
- hagyományos feröeri fűtető,
- kis, fehér huszártorony, amely a tetőgerinchez képest átlósan vagy párhuzamosan helyezkedik el (ez alapján két külön típus különböztethető meg),
- természetes kőből rakott, fehérre festett alap (kivéve a sanduri templomot),
- kezeletlen vagy pácolt fa templombelső,
- faragott díszítéssel ellátott szentélyrekesztő a kórus és a templomhajó között,
- faragások a gerendákon, falakon és padokon; ezen kívül csak szerény díszítések.
Ebben az időszakban a feröeri gazdaság viszonylag jól működött, ami lehetővé tette a templomok építését. Ezeket a templomokat helyi ácsok vagy hajóácsok építették, és a faragások is tőlük származnak, így az akkori népművészet kifejeződésének tekinthetők.
A legrégebbi ilyen templom (1829) Hvalvíkban áll. Joen Michelsen velbastaðuri ács építette, aki a korszak többi templomépítésében is részt vett, erről nevezetes a szigeteken. A további kilenc fennmaradt fatemplom a szentelés évével:
Külső hivatkozások szerkesztés
- Feröeri Népegyház (feröeri)
