Ferzsó
Ferzsó (1899-ig Sverzsó, szlovákul: Sveržov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.
| Ferzsó (Sveržov) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Bártfai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1355 |
| Polgármester | Pavol Ceľuch |
| Irányítószám | 086 02 (pošta Gaboltov) |
| Körzethívószám | 054 |
| Forgalmi rendszám | BJ |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 617 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 100 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 347 m |
| Terület | 5,70 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 20′ 08″, k. h. 21° 09′ 28″Koordináták: é. sz. 49° 20′ 08″, k. h. 21° 09′ 28″ | |
| Ferzsó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferzsó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Bártfától 11 km-re északnyugatra, a Sverzsói-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
A falu a 14. századtól Szemelnye uradalmához tartozott. A települést 1355-ben említik először, amikor az egri káptalan megerősíti a szemelnyei uradalom határait. Ferzsó az uradalom keleti részén fekvő falu volt malommal. 1427-ben 17 jobbágyportája volt. A környék legnagyobb városa ekkor Bártfa, amely már régóta törekedett a környező birtokok megszerzésére. 1446-ban a szepesi káptalan oklevelében Ferzsó már Bártfa szolgálófaluja. 1472-ben Mátyás király oklevelében is hasonló összefüggésben szerepel. Az 1470-es évekig Makovica váruradalmának része volt.
A 16. században a közepes nagyságú falvak közé számított. 1567-ben 9 adózó háztartása volt, a zsellérházak száma körülbelül négy. A század második felében a reformáció térhódítása kezdődött el. A Bocskai-felkelést még jól átvészelte a lakosság, a Thököly-felkelés során azonban a katolikus papot elűzték, mire császári katonaság vonult be a községbe, amely továbbra is Bártfa kezén maradt. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén a harcok nem érintették, 1706-ban azonban a fenyegetések hatására a lakosság nagy része Lengyelországba menekült. 1708-ban a község a Szirmay család zálogbirtoka lett, később a Klobusiczky család birtoka. 1776-ban a vizitáció során még fatemplomát említik.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SVERSZO. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura Bártfa Városa, lakosai ó hitüek, fekszik Tapoly vize mellett, Gaboltónak szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, réttye, legelője hasznos, fája is van.”[2]
A fatemplom 1813-ban összedőlt és 1828-ban felépült az új kőtemplom.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Svirzsó, tót falu, Sáros vgyében, Gáboltó fiókja: 163 r., 10 gör. kath., 14 evang., 40 zsidó lak. Ut. p. Bártfa 1 3/4 óra.”[3]
1863-ban a templom közelében megalapították a katolikus iskolát. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 340, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 510 lakosából 461 szlovák és 48 cigány volt.
2011-ben 568 lakosából 482 szlovák és 81 cigány.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1828-ban épült. 1903-ban renoválták.
- Evangélikus temploma.
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
