Fiúk a rács mögött

1946-os olasz filmdráma

A Fiúk a rács mögött (eredeti cím: Sciuscià – Cipőtisztítók) 1946-ban bemutatott fekete-fehér olasz filmdráma. Vittorio De Sica alkotása a II. világháború utáni időkben játszódik egy olasz városban. De Sica rendezői pályája kezdetének egyik központi témája a gyermek és a felnőtt kapcsolata, a gyermekek tiszta, de sérülékeny világának költői ábrázolása. Előző filmjének címe – A gyermekek figyelnek bennünket (1943) – önmagáért beszél. A Fiúk a rács mögött már a világháború utáni évben készült, ami De Sica és a forgatókönyvíró, Cesare Zavattini filmjének különös jelentőséget adott.

Fiúk a rács mögött
(Sciuscià)
1946-os olasz film

RendezőVittorio De Sica
ProducerGiuseppe Amato
Paolo William Tamburella
Műfaj
ForgatókönyvíróSergio Amidei
Adolfo Franci
Cesare Giulio Viola
Cesare Zavattini
FőszerepbenFranco Interlenghi
Rinaldo Smordoni
Annielo Mele
Bruno Ortenzi
Emilio Cigoli
ZeneAlessandro Cicognini
OperatőrAnchise Brizzi
VágóNiccolò Lazzari
DíszlettervezőIvo Battelli
Gyártás
GyártóSocieta Cooperativa Alfa Cinematografica
Ország Olaszország
Nyelvolasz
Játékidő93 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóOlaszország Ente Nazionale Industrie Cinematografiche
USA Lopert Pictures Corporation
BemutatóOlaszország 1946. április 27.
USA 1947. augusztus 26.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Fiúk a rács mögött témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tartalom szerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

Két, cipőtisztításból élő fiú lovat szeretne vásárolni. Egyikük bátyja segíti őket a hiányzó összeghez úgy, hogy tudtukon kívül bűnténybe rántja őket. Lebuknak, a felnőttek pedig nem segítenek rajtuk – a nagyobbik gyerek egyébként is árva –, ezért a fiatalkorúak börtönébe kerülnek. A film legnagyobb része az itt eltöltött időt mutatja be. A felnőttek praktikái fokozatosan szembefordítják őket egymással: a nagyobbikkal elhitetik, hogy a barátját verik, ezért inkább mindent bevall. A kisebbik reszelőt csempész be a másik fiú cellájába, hogy azt ott megtalálják, ügyvédje pedig szándékosan eltúlozza a nagyobbik fiú ügyét, hogy védencét mentse. Végül elítélik őket egy, illetve két évre. Egy vetítés alkalmával a kisebbik fiú egy vagánnyal együtt megszökik: a lovat akarják eladni. Ekkor a nagyobbik megmutatja a rendőröknek a rejtekhelyet. Amint egyedül marad a kisebbikkel, elkeseredésében ütni kezdi és véletlenül megöli. A ló lassan elballag…

Jelképek szerkesztés

A cselekmény központi vonala bemutatja azt a folyamatot, ahogy a háború által okozott sebek és a szegénység, a felnőttek önzése, az intézet közönyös, kegyetlen légköre előbb megfosztja a vágyaitól, majd fokozatosan egymás ellenségeivé teszi a két barátot. A realitás és a gyermeki világ ütköztetésének egyik szép jelenete az intézeti filmvetítés: – Nézzétek, a tenger! – nevet fel meghatódva egy tüdőbeteg kisfiú, miközben a vásznon a háborút látjuk, a lángokban álló és süllyedő hajót.

A fehér ló a szépség és az álmok jelképes ábrázolása. A film elején a gyerekek egy lírai jelenetben ügetnek rajta, a fogság idején egyikük pénzre akarná váltani, a befejezésben pedig ez jelképezi az álmok, a gyermeki remények végleges összeomlását.

Neorealizmus szerkesztés

A film a neorealista irányzat egyik korai darabja, s ez meg is látszik például a feketepiaci vagy az intézeti jelenetek, általában a tárgyi környezet valósághű bemutatásán. A felnőttek világának egyoldalú, negatív ábrázolása azonban – ami talán az alkotók célját, a túláradó részvét felkeltését is szolgálta – sokat levon a film értékéből, különösen a szerzők következő alkotása, a Biciklitolvajok fényében.

A film a hazai közönség előtt megbukott, külföldön azonban sikerrel vetítették, 1947-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott.

Szereposztás szerkesztés

Szerep Színész[1] Magyar hangja
(1. szinkron)[2]
Pasquale Maggi Franco Interlenghi Berzsenyi Márton
Giuseppe Filippucci Rinaldo Smordoni Penke Bence
Főfelügyelő Leo Garavaglia Pálfai Péter
Jósnő Maria Campi Várnagy Kati
Raffaele Annielo Mele
Arcangeli Bruno Ortenzi
Staffera Emilio Cigoli

Díjak és jelölések szerkesztés

  • Oscar-díj (1948)
  • Italian National Syndicate of Film Journalists (1948)
    • díj: Ezüst szalag (legjobb rendező) – Vittorio De Sica

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés