Fogo (portugálul: Ilha do Fogo) a Zöld-foki-szigetek tíz nagy szigetének egyike, az ún. „szélvédett szigetek” csoportjának tagja.[1] A „Fogo” név (magyar jelentése „tűz”) arra utal, hogy ezen a szigeten emelkedik a szigetcsoport egyetlen ma is aktív vulkánja — utoljára 1995 március-áprilisában tört ki. A Pico do Fogo a szigetcsoport legnagyobb hegye (2829 m) a sziget mértani közepétől kissé keletre. A vulkáni kúp valaha jóval magasabb volt, de a történelem előtti időben egy nagy kitörés lerobbantotta a tetejét. Jelenleg az így kialakult kalderában növekvő másodlagos kúp a vulkán legaktívabb része.

Fogo
Közigazgatás
Ország Zöld-foki Köztársaság
Legnagyobb településSão Filipe
Népesség
Teljes népesség38 600 fő
São Filipe népességeismeretlen
Földrajzi adatok
FekvéseAtlanti-óceán
SzigetcsoportZöld-foki szigetek
Terület476 km²
Hosszúság26,1 km
Szélesség26,2 km
Tengerszint feletti magasság2829 m
Legmagasabb pontPico do Fogo, 2829 m
IdőzónaUTC−1
Elhelyezkedése
Fogo (Zöld-foki-szigetek)
Fogo
Fogo
Pozíció Zöld-foki-szigetek térképén
é. sz. 14° 57′, ny. h. 24° 21′Koordináták: é. sz. 14° 57′, ny. h. 24° 21′
A Wikimédia Commons tartalmaz Fogo témájú médiaállományokat.

Természeti viszonyai szerkesztés

A sziget középső részén alakították ki a Fogo Nemzeti Parkot (Parque Natural do Fogo).

Domborzata szerkesztés

 
A sziget domborzata

A sziget egyetlen masszív vulkáni kúp, meredek lejtőkkel. A forró pont típusú bazaltvulkán felépítésében lávapadok és tufarétegek váltogatják egymást. A száraz éghajlaton a kémiai mállás szerepe alárendelt, ezért a lejtőket a tufa fizikai lepusztulásával keletkező fekete homok borítja. Ugyanilyen fekete, homokos-kavicsos a sziget partvidéke is.

A sziget déli oldalán néhány időszakos patak völgye fut le a tengerpartig.

Éghajlata szerkesztés

A sziget fő csapadékforrása az a nedvesség, ami a vulkánnak ütköző felhőkből kondenzálódik a hegy oldalán (a Kanári-szigeteken ezt a természeti jelenséget „vízszintes esőnek” nevezik). Ezért az uralkodó széliránynak megfelelően az északi oldal meglepően termékeny, a déli viszont száraz, sivatagos.

Élővilága szerkesztés

 
A Pico do Fogo a nemzeti park határáról nézve
 
A jellegzetes, fekete kavicsos homokon növekvő tűzhányó kígyószisz (Echium vulcanorum)

A vulkán lejtőin kék méternél magasabbra is megnő az endemikus tűzhányó kígyószisz (Echium vulcanorum). A makaronéziai kígyósziszfélék közé tartozó cserjének ez az egyetlen élőhelye; még a szigetcsoport többi tagján sem fordul elő.

Fontosabb települések szerkesztés

 
Mosteiros látképe

A sziget fővárosa São Filipe.

Jelentősebb települések még:

Kisebb falvak:

Gazdasági élete szerkesztés

Az északi és nyugati részeken

  • földimogyorót,
  • babot,
  • kávét,
  • narancsot és
  • dohányt termesztenek.

A vulkán kalderájában a 19. század elején a szigetre száműzött franciák kezdtek szőlőt ültetni — a szőlőt ma is hagyományos módszerekkel művelik. A bort is a hagyományos módon készítik: az itt termő szőlő erős, testes vörös bort ad. Mivel a szigeten kevés a hordókhoz szükséges faanyag, az italt régi petróleumtartályokban tárolják, ami bizarr utóízt ad neki. Ugyancsak beszerzési gondok miatt a bort többnyire használt sörös- és borosüvegekbe fejtik.[2]

A tengerparti települések fő jövedelemforrása a halászat.

A turizmus gyakorlatilag két településre összpontosul: a turistákat egy napos programra a szigetre szállító repülőgépek a főváros repülőterén landolnak, és onnan buszok viszik fel a látogatókat a kalderában épült és borászatáról nevezetes Châ das Caldeirasba.

Közlekedése szerkesztés

São Filipe kis repülőterét a 2000-es években újították fel. A vulkáni kúp körül körbefutó, illetve oda felvezető közutak többségét a helyben bányászott bazaltból faragott macskakővel burkolják.[2] A főváros kikötője kisebb hajók fogadására alkalmas.

Látnivalók szerkesztés

A fő megtekinteni való maga a vulkán — a kaldera és benne a másodlagos kúp. Jellegzetes a fekete, kavicsos homok.

São Filipe házainak jó része még a portugál koloniális stílusban épült.[3]

Egyéb szerkesztés

2009 őszén a szigetcsoport négy szigetén ütötte fel a fejét a dengue-láz, különösen súlyos volt a helyzet Fogón.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Zöld-foki-szigetek
  2. a b Fogo - Zöld-Foki-szigetek. [2012. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)
  3. Zöld-foki szigetek utazás fakultatív kirándulások
  4. Zöld-foki Köztársaság: ahol a H1N1-nél súlyosabb problémák is vannak. [2012. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)

Források szerkesztés