Fogyasztáselmélet (marketing)
A marketing diszciplína az elsősorban elméleti indíttatású közgazdaság-tudományi (mikroökonómiai) fogyasztáselméletekhez képest inkább a gyakorlat oldaláról szeret közelíteni a fogyasztói piac, illetve a fogyasztás vizsgálatához. Ennek során Kotler[1] szerint a marketing-szakemberek a következő kérdésekre keresik a választ (ezeket a tényezőket az angol kezdőbetűk alapján nevezik 7 O-nak is):
- Kik a vevőink? (Occupants) (lásd: piaci szegmentáció és célpiacképzés)
- Mi a szóban forgó termék, amit vásárolnak? (Objects)
- Mi motíválja őket a vásárlásban, mik a fontosak számukra a termékben? (Objectives) (lásd: Conjoint-analízis)
- Kik a vásárlás résztvevői? (Organisation) (lásd Buying center)
- Hogyan zajlik le a vásárlás? (Operations)
- Mikor történik a vásárlás? (Occasions)
- Hol vásárolnak? (Outlets)
A vásárlási magatartás megértéséhez a korszerű marketing-megközelítések általában a következő inger-válasz (stimuli/response) modellt használják fel:
Környezeti és marketing behatások → A vásárlási döntési folyamat (lefolyása függ a vevő jellemzőitől is) → Vásárlási döntés
A marketing-szakemberek számára a kulcskérdés a középső elem, a vásárlási döntési folyamat megértése, hiszen ez a feltétele annak, hogy a megfelelő marketing-eszközöknek a vevő jellemzői, és a környezeti hatások figyelembevételével történő kiválasztásával a végeredményt (magát a vásárlási döntést) a cégük szempontjából kedvezően befolyásolják.
Források szerkesztés
- ↑ Philip Kotler: Marketing menedzsment – Elemzés, Tervezés, Végrehajtás és Ellenőrzés; Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1999.
Külső hivatkozások szerkesztés
|
Ez a közgazdaságtani lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |