A forrásgyepek társulástani osztálya (Montio-Cardaminetea Br-Bl. & R. Tx., 1943) Magyarország mocsári és lápi növényzetének egyik rendszertani csoportja.

Keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium)Skócia

Elterjedésük szerkesztés

A mérsékelt égöv hűvösebb részein, főleg a magasabb hegyvidékeken találkozhatunk velük.

Fajösszetételük szerkesztés

Domináns és jellemző fajok a magasabb termetű sásfélék:

egyes, kis termetű, törékeny kétszikűek:

Sűrűn nőnek a lombosmohák:

Az oxigéndús vizet és a zavartalan termőhelyet jelzik a májmoha fajok:

Életmódjuk, termőhelyük szerkesztés

Forrásgyepeknek (németül: Quellflur) a hegy- és dombvidéki források kifolyói körül kialakuló gyepes-párnás növénytársulásokat soroljuk. Sajátos élővilágukat a hideg, tiszta, oxigéndús, kevés tápanyagot tartalmazó forrásvízzel átitatott talaj határozza meg, ezért növényfajaik többsége Magyarországon szubatlanti, boreális vagy alpin hatásra utaló reliktum növény. Talajukban időnként átmenetileg tőzeg is képződik, ezért régebben helytelenül időnként forráslápoknak (németül: Quellmoor) nevezték őket.

A forrásgyepek többnyire kis szigetek a más szerkezetű és összetételű növényzetben. Rendszerint a hasonló termőhelyi igényű láprétek vagy a magaskórós társulások fragmentumai, néhol az erdőtársulásokban alkotnak önálló szintet.

Társulástani felosztásuk szerkesztés

Egyetlen, Magyarországon is előforduló társulástani rendjüket az osztály nevével egyező módon forrásgyepeknek nevezzük (Montio-Cardaminetalia Pawl. 1928). Magyarországon is megtalálható növénytársulásait három csoportba osztjuk:

  • árnyas forrásgyepek (Caricion remotae Kastner 1941) – ezek számára az árnyékolás fontosabb, mint a víz minősége;
  • mészkerülő forrásgyepek (Cardamino-Montion Br-Bl. 1926) – napfényes forrásgyepek tápanyagszegény és mészmentes vizek mentén;
  • meszes forrásgyepek (Cratoneurion commutati Koch 1928) – napfényes forrásgyepek meszes, viszonylag sok tápanyagot tartalmazó vizek mentén.

Források szerkesztés