Francis Arinze

Francis Arinze (Eziowelle, 1932. november 1. –) a római katolikus egyház bíborosa, a Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció korábbi vezetője, Velletri-Segni bíborosa. Korábban II. János Pál pápa egyik legbefolyásosabb tanácsadója volt, a 2005-ös konklávé előtt pedig a pápaságra legesélyesebb jelöltek között szerepelt a neve.

Francis Arinze
Született	1932. november 1. (91 éves) Eziowelle
Állampolgársága	nigériai
Nemzetisége	nigériai (igbo)
Foglalkozása	teológus egyetemi oktató katolikus pap
Tisztsége	címzetes püspök (1965. augusztus 29. – 1967. június 26., Fissiana) koadjutor püspök (1965. augusztus 29. – 1967. június 26., Onitshai főegyházmegye) katolikus érsek (1967. június 26. – 1985. április 8., Onitshai főegyházmegye) President of the Pontifical Council for Interreligious Dialogue (1984. április 8. – 2002. október 1., Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa) cardinal-deacon (1985. május 25. – 1996. január 29., San Giovanni della Pigna) bíboros (1985. május 25. – ) cardinal priest (1996. január 29. – 2005. április 2., San Giovanni della Pigna) a Népek Evangelizációjának Kongregációja titkára (2002. október 1. – 2008. december 9., Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció) Cardinal-Bishop of Velletri-Segni (2005. április 25. – , Velletri-Segni szuburbikárius egyházmegye)
Iskolái	Pápai Urbaniana Egyetem
Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció nyugalmazott elnöke
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1958. november 23.
Püspökké szentelés	1965. augusztus 29.
Szentelők	Charles Heerey (főszentelő) John Kwao Amuzu Aggey (társszentelő) Dominic Ekandem (társszentelő)
Bíborossá kreálás	1985. május 25.
Hivatal	onitshai koadjutor püspök
Hivatali idő	1965–1967
Hivatal	onitshai érsek
Hivatali idő	1967–1985
Elődje	Charles Heerey
Utódja	Stephen Nweke Ezeanya
Hivatal	Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa elnöke
Hivatali idő	1984–2002
Elődje	Jean Jadot
Utódja	Michael L. Fitzgerald
Hivatal	Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció elnöke
Hivatali idő	2002–2008
Elődje	Jorge Arturo Medina Estévez
Utódja	Antonio Cañizares Llovera
Szentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Mark Onwuha Unegbu 1970. szeptember 20. Stephen Nweke Ezeanya 1985. május 11. Emmanuel Otteh 1990. szeptember 2. Simon Akwali Okafor 1992. május 30. Ambroise Ouédraogo 1999. szeptember 26. Michel Christian Cartatéguy 1999. szeptember 26. Michael Aidan Courtney 2000. november 12. Jude Thaddeus Okolo 2008. szeptember 27. Denis Chidi Isizoh 2015. május 1.
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Anthony Okonkwo Gbuji 1973. szeptember 30. Michael Nnachi Okoro 1977. november 27. Albert Kanene Obiefuna 1978. február 5. Michael Ugwu Eneja 1978. február 26. Anthony Ekezia Ilonu 1981. március 29. Juliusz Janusz 1995. május 8.
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Francis Arinze témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Arinze Nigéria déli részén, Eziowelle településen született igbo nyelvű család gyermekeként. Kilencedik születésnapján, 1941. november 1-jén keresztelték meg, korábban a család az afrikai természetvallás helyi változatát követte. (Szülei csak később tértek át a katolicizmusra.) 15 évesen került az Onitsha városában működő Mindenszentek Szeminárium hallgatói közé, ahol 1950-ben filozófiai bizonyítványt szerzett. Édesapja kezdetben ellenezte, hogy fia papi tanulmányokba kezdjen, de támogatni kezdte Arinzet, amikor látta, hogy fia mennyire kedveli az iskolát. Francis Arinze végzés után további három évig maradt még oktatóként a szemináriumban. 1955-ben került Rómába, hogy a Pápai Városi Egyetem képzésében vegyen részt. Diplomamunkáját 1953-ban summa cum laude eredménnyel védte meg. Még ebben az évben az egyetem templomában került sor papi felszentelésére.

Pappá szentelése után Rómában maradt, hogy tanulmányai befejezze. 1960-ban védte meg hittudományi doktori értekezését. 1961-ben és 1962-ben a nigériai Bigard Szeminárium oktatója volt, ahol logikát, liturgiát és filozófiát oktatott, majd a katolikus oktatásért felelős titkárrá nevezték ki Nigéria keleti régióiban. Később Londonba került, ahol a posztgraduális képzéseket kínáló Institute of Education-ben szerzett bizonyítványt 1964-ben.

Püspöki pályafutása

1965. augusztus 29-én szentelték püspökké, így korának legfiatalabb püspöke lett. Fissiana címzetes püspökeként onitshai koadjutor püspök lett, ebben a minőségében vett részt a második vatikáni zsinat záró szakaszában. Onitsha érsekének 1967-es halála után Arinzet jelölték ki érseknek. Ő lett az első afrikai származású pap, aki ezt a tisztséget betöltötte, elődei európai származású misszionáriusok voltak.

Érsekké avatása után nem sokkal polgárháború tört ki Nigéria délkeleti régióiban. Magának Arinzenek is menekülnie kellett, hivatalával együtt a szeparatista Biafra régió két kisvárosában Adaziban és Amichiben talált menedéket. Arinze súlyos problémákkal találta szembe magát a polgárháború sújtotta országban: az üzleti és hitélet elhalt, menekültek tömege várt segítségre. Arinze egyházi pozícióját felhasználva jó együttműködést alakított ki a különböző csoportokkal a problémák kiküszöbölése érdekében, tapasztalatokat szerzett a különböző nyelvű és vallású érdekcsoportokkal való együttműködésben. A kultúraközi együttműködésben való jártassága miatt nevezte ki őt II. János Pál pápa a Vatikán nem keresztény kapcsolatokkal foglalkozó titkársága élére, amely a későbbi Vallásközi Párbeszéd Pápai Hivatalának jogelődje volt. Arinzet 1984-ben választották a Nigériai Püspöki Konferencia elnökévé.

1985-ben II. János Pál pápa Rómába hívta, kinevezvén őt a San Giovanni della Pigna templom segédlelkészévé. A bíborosi tisztséggel együtt járó pozíciót 1985. május 25-én foglalta el. 1984-ben jelölték ki a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa elnökévé. A pozíció ismertséget és elismertséget hozott Arinzenak világszerte, több alkalommal tüntették ki a vallások közötti jó viszony elősegítéséért. 2000-ben a szentév eseményeit koordináló bizottság tagja volt. A pápa 2002-ben őt nevezte ki a Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusává. Részt vett a 2005-ös pápaválasztó konklávén, mely után XVI. Benedek megerősítette őt a kongregáció vezetői tisztjében, 2005. április 25-én pedig saját utódjának nevezte ki őt a Velletri-Segni bíborosi posztra. 2008 decemberében Arinze leköszönt a kongregáció vezetői posztjáról. Az ekkor már 80. életévéhez közelítő főpap továbbra is a közélet aktív résztvevője maradt: televíziós programokat készíttetett, a vallási közösségek közötti jó viszony érdekében mondott beszédeket.

Neve a pápai pozícióra esélyesek között merült fel a 2005-ös és a 2013-as konklávé előtt is.

Források

• David Loyn: Profile: Cardinal Francis Arinze (angol nyelven). BBC, 2005. április 18. (Hozzáférés: 2013. február 19.)
• Rory Carroll: The Guardian profile: Cardinal Francis Arinze (angol nyelven). The Guardian, 2003. október 3. (Hozzáférés: 2013. február 19.)
• Cardinal Arinze (angol nyelven). Catholic-pages.com. (Hozzáférés: 2013. február 19.)

További információk

• Francis Cardinal Arinze, Catholic-Hierarchy (angol)