Frangepán Duim
Frangepán II. Duim (horvátul: Dujam II. Frankopan) (? – 1317) horvát főúr a 13–14. század fordulóján, a később Frangepán néven ismert család egyik korai tagja. Veglia (Krk), Modrus és Zengg grófjaként[1] (comes) tartományúri hatalmat épített ki az Adriai-tenger nyugati partvidékén.[2]
| Frangepán Duim | |
.JPG) | |
| Frangepán II. Duim emlékműve Otocsánban | |
| Született | 13. század Otocsán |
| Elhunyt | 1317 |
| Gyermekei | Frangepán III. Frigyes |
| Szülei | Frangepán II. Frigyes |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Duim Frangepán II. Frigyes vegliai gróf egyetlen fiaként született valamikor 1279 előtt.[3] Első említése 1279-ben IV. László király egyik oklevelében történt, amellyel a horvát-magyar király megerősíti Veglia grófjait Modrus és Vinodol birtokában.[4] Duim a család többi tagjával együtt támogatta a Babonić családot a Kőszegi családdal történt konfliktusban egészen azok 1280-as Ozaly alatti kibékülésig.[4] Apja halála, 1288 után ő lett Veglia és a környező területek ura.
Dujam már 1290-től támogatta Anjou Károly, majd fia, Martell Mároly magyarországi trónigényét. 1291-ben[5] és 1300-ban II. Károly nápolyi király egyik híveként Nápolyba utazott, hogy rábírja, küldje unokáját, Károly Róbertet Magyarországra a korona átvételére, Károly pedig cserében megerősítette őt Modruš, Vinodol és Gatan megye birtokában Otocsán városával, valamint a Zengg városa feletti uralmában.[4] 1300-ban személyesen kísérte el Károly Róbertet Magyarországra. Augusztusban érkeztek Spalatóba, ahol a város ura Šubić Pál köszöntötte őket. Ezután Zágrábba mentek, ahol Csák Ugrin bán hűséget esküdött a hercegnek.
Unokatestvérétől Frangepán III. Jánostól megörökölte az általa állandó tulajdonának tekintett Zengg knyázi tisztét,[6] majd unokatestvérével, Lénárddal 1297-ben városfalain kívül ferences kolostort és Szent Péter tiszteletére templomot építtetett. Zengg népe 1302-ben hivatalosan is knyáznak kiáltotta ki.[4] Lénárd halála után 1308 második felében ő lett a vegliai grófok Vid ágának legidősebbje. Ebben az évben a pápa és Nápoly támogatásával velenceiek oldalán harcolt Ferrara ellen. Később a Lénárd lánya, Genevri miatt vitába keveredett a velenceiekkel, akit akarata ellenére próbált Magyarországon férjhez adni. Ebben azonban a dózse, akinek Genevri szintén az unokahúga volt megakadályozta, és miután Velencébe távozott maga fogadta örökbe.[4] Végül Pietro Gradenigo dózse támogatásának köszönhetően Duim a dózsétól tanácsosi pozíciót és fegyverviselési jogot kapott. Ezzel a velencei főúri ranglétra legtetejére került. Annak, hogy sikerült megőriznie jelentős és aktív szerepét Velencében, részben az is az oka, hogy ingatlanügyei és a kereskedelemben betöltött szerepe miatt személyesen is kötődött a városhoz. A későbbi vegliai grófok már egyre távolabb kerültek Velencétől.[7]
1310-ben fiával együtt támogatta Károly Róbertet a tartományurak ellen megkezdett harcában. 1311-től fiával, III. Frigyessel együtt Pozsega vármegye főispánja lett.[8] 1315-ben Zengg örökös urainak címét viselték, 1316-ban pedig a király Otocsán városával együtt Duimot megerősítette a Gatán megye birtokában. Duim 1317-ben halt meg. Örököse, fia Frigyes lett, aki sikeresen elkerülte a királlyal a konfliktusokat, aki 1323-ra minden oligarchát legyőzött.[9]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Engel 131. o.
- ↑ Kristó 139. o.
- ↑ Biografski leksikon1
- ↑ a b c d e Biografski leksikon2
- ↑ Kristó-Makk 9. o.
- ↑ Kristó 156. o.
- ↑ Putovima Frankopana 32. o.
- ↑ Putovima Frankopana 31. o.
- ↑ Kristó2 347. o.
Források szerkesztés
- ↑ Biografski leksikon1: Petar Strčić - Hrvtaski biografski leksikon: Frankapan. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2022. január 4.)
- ↑ Biografski leksikon2: Petar Strčić - Hrvtaski biografski leksikon: Frankapan, Dujam II. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2022. január 4.)
- ↑ Engel: Engel, Pál (1988). „Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323)”. Századok 122 (1–2), 89–146. o, Kiadó: Magyar Történelmi Társulat. ISSN 0039-8098.
- ↑ Kristó: Kristó, Gyula. A feudális széttagolódás Magyarországon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó (1979). ISBN 963-05-1595-4
- ↑ Kristó2: Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310–1323). Századok, CXXXVII. évf. 2. sz. (2003) 297–347. o. ISSN 0039-8098
- ↑ Kristó-Makk: Kristó Gyula, Makk Ferenc: Károly Róbert emlékezete. (hely nélkül): Európa. 1988. ISBN 963-0743-94-9
- ↑ Putovima Frankopana: Kristian Bertović, Robert Kurelić, Tomislav Galović, és mások: Putovima Frankopana Frankopanska baština u Primorsko-goranskoj županiji (szerk. Ines Srdoč-Konestra i Saša Potočnjak). Rijeka: Primorsko-goranske županije i Sveučilišta u Rijeci, Filozofskoga fakulteta u Rijeci. 2018. Hozzáférés: 2022. január 4.
