Frangepán Katalin (1625–1673)

(1625-1673) horvát író

Frangepán Anna Katalin (Bosiljevo, 1625Graz, 1673. november 16.) Frangepán Ferenc Kristóf nővére, Zrínyi Péter felesége. Zrínyi Ilona anyja. II. Rákóczi Ferenc nagyanyja.

Frangepán Katalin
szobra Csáktornyán
szobra Csáktornyán
Született1625[1][2][3][4][5]
Bosiljevo
Elhunyt1673. november 16. (47-48 évesen)[3]
Graz
Állampolgárságamagyar
HázastársaZrínyi Péter
Gyermekei
SzüleiFrangepán Farkas Kristóf
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Frangepán Katalin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Zrínyi Péter búcsúzik feleségétől, Frangepán Katalintól (Oton Iveković festménye)

Élete szerkesztés

Előkelő horvát családból származott. Apja gróf Frangepán Farkas, anyja Ignozer Orsolya. 1641-ben lett Zrínyi Péter felesége. Nem beszélt magyarul, de gondja volt arra, hogy gyermekeinek a magyart is megtaníttassa. Gyűlölte a Habsburgokat, és legidősebb leánya, Ilona számára is ebben a szellemben választott férjet I. Rákóczi Ferenc személyében. 1664-ben sógora, Zrínyi Miklós megbízásából Velencében tárgyalt, 1665-től pedig férje oldalán részt vett a Wesselényi-féle mozgalom szervezésében. Zrínyi Miklós halála után férjével és a báni udvartartással együtt Csáktornyára költözött, ahol együtt kellett laknia sógornőjével, Löbl Mária Zsófiával. A kényszerű együttlakás és a vagyon körüli egyezkedés állandó vitákat eredményezett. A helyzetet csak fokozták a két asszony közötti személyes ellentétek is. Végtére is Zrínyi Péter, akinek az összeesküvés szervezéséhez egyre több pénzre volt szüksége, honvédelmi okokra hivatkozva teljesen magának követelte Csáktornyát, és 1670 márciusában a várból való távozásra szólította fel sógornőjét. Zsófia ekkor gyermekeivel Varasdra költözött át. Az összeesküvést az udvar még ebben a hónapban leleplezte, és március 30-án Paris Spankau vezetésével katonaságot küldött Zrínyi elfogatására. Katalin eredménytelenül igyekezett rábírni férjét, hogy Csáktornyán maradjon. Zrínyi és Katalin öccse, Frangepán Ferenc Kristóf április 13-án Bécsbe indultak, hogy önként megadják magukat, annak reményében, hogy kegyelmet kapnak. Katalin a báni udvarban maradt, és ellenállás nélkül átadta a várat az április 14-én érkező császári csapatoknak. Elszakították gyermekeitől, és a grazi Domonkos-rend kolostorába zárták, ahol férje kivégzésének hírére megőrült. Ott is halt meg, 1673-ban.

Családja szerkesztés

Zrínyi Péterrel kötött házasságából négy gyermeke született:

Emlékezete szerkesztés

Kortársai szerint nála erényesebb és kitűnőbb asszony nem volt. Egy leírás alapján Katalin „… gyenge, kicsiny, arca szép, nagy hatással volt férjére. Nagyratörő, bátor a nőiesség rovására férfias bátorság lakozott benne". Sokat tett anyanyelvének műveléséért. Támogatta a jezsuita Baltazár Milovac imakönyvének (Kettős lelki kincs) 1661-es bécsi kiadását, horvát nyelvű imakönyve a vallásos költészet, 1985-ben előkerült verses naplója a horvát világi költészet fontos alkotása.

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. NUKAT
  5. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2021. december 14.)