Franjo Fancev

Franjo Fancev (Prodavíz, 1882. szeptember 24. – Zágráb, 1943. március 31.) horvát író, irodalomtörténész, filológus és kritikus volt.

Franjo Fancev
Élete
Született	1882. június 24. Prodavíz, Horvátország
Elhunyt	1943. március 31. (60 évesen) Zágráb, Független Horvát Állam

Élete és pályafutása

A Drávamentén fekvő Prodavízen született 1882. szeptember 24-én. Középiskoláit Belovárban kezdte, majd Zágrábban folytatta, ahol 1902-ben érettségizett. Először Zágrábban, majd Bécsben tanult szláv és romantikus filológiát, ahol 1907-ben doktorált „Beiträge zur serbokroatischen Dialektologie: der kaj-Dialekt von Virje, mit Berücksichtigung der Dialekte Podravina’s” (Adalékok a szerb-horvát dialektológiához: a prodavízi kaj dialektus, a drávamenti dialektusok vonatkozásában) című disszertációjával. Tanulmányai alatt az olasz, a német és a provence-i irodalom iránt érdeklődött. Tanulmányai befejezése után egy évig a belovári reálgimnázium tanára volt, majd 1908-ban a zágrábi Egyetemi Könyvtár kurátorává nevezték ki. 1909-ben professzori vizsgát tett horvátból és franciából, majd az 1914-es habilitációs kollokvium után a horvát nyelv történeti nyelvtana szakdoktorává nevezték ki. Az első világháború után az Egyetemi Könyvtár könyvtárosává és vezetőjévé nevezték ki. Az igazgatói posztot 1919-től töltötte be. 1926-ban a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karának rendes tanára lett. 1925-től a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia (JAZU) levelező, 1929-től rendkívüli rendes tagjává, 1940-ben pedig rendes tagjává választották. 1926-tól haláláig a JAZU gazdasági titkára, majd az akadémia házvezetője, a Građe za povijest književnosti Hrvatske irodavezetője és szerkesztője. 1937-től 1939-ig a Horvát Írószövetség elnöke volt. A horvát enciklopédiában a horvát irodalom szakértő szerkesztője volt.

Irodalmi tevékenysége

Fancev körülbelül 150 tanulmányt, vitairatot és különféle előadásokat, ismertetőket publikált a horvát irodalom és nyelv témakörében. Bécsi diák korában kezdett tudományos munkába, a Jagić-Archívumban közreműködött szülőhelyének, Prodavíz nyelvjárásának dialektológiai tanulmányozásában (1907), majd a horvát irodalomtörténet témakörében folytatott kutatásokat. Ezt a munkát középiskolai tanárként folytatta, különösen azután, hogy az egyetemi könyvtárba került. A horvát reneszánsz előtti irodalom problémáit kutatta, mely során mindig ragaszkodott a levéltári forrásokhoz és dokumentumokhoz. Írt a horvát középkori irodalomról, a protestáns írók nyelvezetéről, a kaj nyelvjárású irodalom kezdeteiről, a horvát nyelvű bibliafordításokról. Első publikált értekezése Szent Cirillről és Metódról szólt (Hrvatske novine, Virje 1905), s ehhez a témához később visszatért, különösen az „O najstarijem bogoslužju u Posavskoj Hrvatskoj” (Horvátországi Szávamente legrégebbi istentiszteletéről) című értekezésében (1925), majd egy terjedelmes tanulmánykötetben. Tárgyalta Horvátország latin emlékeit egyházi irodalomban 14. és 15. században (Latinički spomenici hrvatske crkvene književnosti XIV. i XV. stoljeća), amelyben bemutatta a latin nyelven írt irodalom és a régebbi glagolita emlékek kapcsolatát.

Kutatásának másik területe a horvát nemzeti újjászületés volt a 19. században. Ellentétben azzal a felfogással, hogy az illír mozgalom és a horvát nemzeti ébredés az általános európai nemzeti mozgalmak, különösen a szláv népek nemzeti mozgalmainak része volt, Fancev dokumentumokat közölt azzal a céllal, hogy igazolja azt a „horvát nemzeti ébredés eredetéről” szóló állítást (Građa za povijest knjijetnosti hrvatska, 1933), hogy a horvát újjászületés a 17. század végétől fejlődött, második hulláma pedig az 1832-ben kezdődött illír mozgalom volt. „Jezik hrvatskih protestantskih pisaca XVI. vijeka – Prilog historičkoj gramatici jezika hrvatskoga ili srpskoga” (A horvát protestáns írók nyelvezete - Adalékok a horvát vagy szerb nyelv történeti nyelvtanához) című vitairata a neves horvát filológus, Josip Hamm szerint felülmúlta Milan Rešetarnak a 15. századi tengermelléki szövegek nyelvezetéről szóló tanulmányát, mivel Fancev „tizenhét olyan szövegből merített anyagot, amelyek többsége nem illeszkedett az egyházi szövegek hagyományos keretei közé, hanem ragaszkodott a köznyelvhez, a népnyelvhez”. Fancev ezzel a tanulmánnyal elődje volt mind Ivšićnek a horvát kaj dialektusról szóló áttekintésének (1936), valamint Zvonimir Junkovićnak a kaj dialektusról szóló, Antun Vramac nyelvezetén alapuló diakrónikus értekezésének (1972). Különösen fontosak Fancev vitairatai a horvát protestantizmusról, amelyekben Franjo Bučarral együtt jelentősen hozzájárult a középkori színházi és egyházi előadásokról, valamint a szlavóniai jezsuita irodalomról szóló bibliográfiához.

Művei

• Ferdo Rusan (1810–1910). O stotoj godišnjici njegova rođenja. Zagreb 1911.
• Jezik hrvatskih protestantskih pisaca XVI vijeka. Prilog historičkoj gramatici jezika hrvatskoga ili srpskoga. Zagreb 1916.
• Isusovci i slavonska knjiga XVIII. stoljeća. Zagreb 1922.
• Hrvatska crkvena prikazanja. Zagreb 1932.
• Uvod (u: Dokumenti za naše podrijetlo Hrvatskoga preporoda. Građa za povijest književnosti hrvatske, 1933, br. 12).
• Nova poezija Splićanina Marka Marulića. Rad JAZU, 1933, br. 245.
• Latinički spomenici hrvatske crkvene književnosti 14. i 15. v. i njihov odnos prema crkvenoslovenskoj književnosti hrvatske glagolske crkve (u: Vatikanski hrvatski molitvenik i Dubrovački psaltir, dva latinicom pisana spomenika hrvatske proze 14. i 15. vijeka. Zagreb 1934).
• Hrvatska dobrovolja u popijevkama, zdravicama i napitnicama prošlih vjekova. Zagreb 1937.

Források

• ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Fancev, Franjo. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. szeptember 8.)

• ↑ Bratulić: Josip Bratulić - Hrvtaski biografski leksikon: Fancev, Franjo. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2022. szeptember 8.)