Frank György (orvos)
Frank György (Kiskunfélegyháza, 1910. február 8. – Budapest, Józsefváros, 1959. december 9.)[1][2] sebészorvos, az orvostudományok kandidátusa (1957).
| Frank György | |
| Született | 1910. február 8. Kiskunfélegyháza |
| Elhunyt | 1959. december 9. (49 évesen) Budapest VIII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Rosenberg Márta |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1933) |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1C-5-30) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Frank Miksa (1876–1954) banktisztviselő és Krausz Hajnalka fia. Alsó-és középiskoláit szülővárosában végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karának hallgatója volt, ahol 1933-ban szerzett orvosi oklevelet. 1933 és 1940 között a budapesti III. számú Sebészeti Klinika orvosa, 1940–1941-ben a Nyomorék Gyermekek Otthonának orvosa, 1941–1943-ban a Szent Rókus Kórház sebésze, 1944–1945-ben a Központi Szükségkórház főorvosa, 1945-ben a Nemzeti Segély főorvosa volt. 1948-ban a Budapesti Tudományegyetem III. számú Sebészeti Klinikáján adjunktus volt. 1950–1952-ben az Országos Vérellátó Szolgálat igazgató főorvosaként dolgozott. 1953-től 1957-ig a Fővárosi Kun utcai Kórház Égés-sérülési osztályának főorvosa volt. Munkásságának eredményeképpen 1957-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot. Halálát clostridium difficile fertôzés okozta.
Felesége Rosenberg Márta volt, akit 1943-ban vett nőül. Gyermekei dr. Frank Ágnes és Frank Judit.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (1C-5-30)
Munkássága szerkesztés
Égési, fagyási, vegyi szerektől származó marások sebészi megoldásával, sebészeti sokkal, vérérpreparálással foglalkozott. Elsőnek alkalmazott vékonybél szondázást. A világon elsőként alkalmazott nagy kiterjedésű égéseknél transzplantációt, bevezette a hibernációban történő műtétet.
Főbb művei szerkesztés
- A fertőző sárgaság új gyógyítása (Budapest, 1943)
- A műtét mint ingertherápia (Budapest, 1945)
- Az emlőrák kérdésének mai állása (Budapest, 1949)
- A chronikus végtag-osteomyelitisek radikális műtéti kezelése a penicillin korszakában (Furka Sándorral, Budapest, 1950)
- A traumatológia alapelemei (szerk., Budapest, 1953)
- Az égés, a forrázás és a vegyi marás korszerű gyógykezelése (Budapest, 1955)
- Égési sérülések műtéti kezelése (Budapest, 1956)
- Égéssérülések gyógykezelése (Budapest, 1957)
- A korai plasztika (Budapest, 1957)
- Az égési sérülés műtéti kezelésének elmélete és gyakorlata (Budapest, 1961)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi állami halotti akv. 2520/1958. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 17.)
- ↑ „Elhunyt dr. Frank György”, Magyar Nemzet, 1959. december 10., 6. oldal (Hozzáférés: 2021. február 17.)
Források szerkesztés
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Frank György (1960. január 24.) Orvosi Hetilap, 101. évfolyam, 4. szám
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
- Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8
