Wikipédia

Frid Géza

magyar-holland zeneszerző és zongorista

Frid Géza (Máramarossziget, 1904. január 25. – Amszterdam, 1989. szeptember 13.) zeneszerző, zongoraművész, Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas (posztumusz, 1990).

Frid Géza
Született1904. január 25.[1][2][3][4]
Máramarossziget
Elhunyt1989. szeptember 13. (85 évesen)[1][2][3]
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (1912–1924)
KitüntetéseiBartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1990)
A Wikimédia Commons tartalmaz Frid Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

1910-ben volt az első nyilvános fellépése. 1912-ben Budapestre költözött; 1912–1924 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián Keéri-Szántó Imre és Bartók Béla (zongora), valamint Kodály Zoltán (zeneszerzés) tanítványa volt. Európa nagyvárosaiban koncertezett (1926: Olaszország). 1927-ben első vonósnégyesét Budapesten és Londonban adták elő. 1929-ben Amszterdamban telepedett le. Kompozíciói nemzetközi elismerésben részesültek (Franciaország, Svájc, USA). Az 1940–1945 közötti megszállás alatt – mint más holland művészek – sztrájkkal tiltakozott. Megúszta a külföldi zsidók bebörtönzését és kitoloncolását Hollandiából.

1948-ban holland állampolgárságot kapott. 1948–1949 között koncertkörúton volt Indonézián keresztül; 48 koncerten vett részt. Ezután a Jakartai Rádió Filharmonikus Zenekar karmesteri pozícióját kapta meg. Ennek eredményeként számos díjat és elismerést kapott. 1951-ben indított egy második koncertturnét Indonéziába Egyiptomon keresztül. Ezután további turnék következtek Angliában, egy harmadik Indonéziában, Izraelben (1962), a Szovjetunióban (1963), Erna Spoorenberg énekesnővel együtt. A következő években további turnék zajlottak (ismét Izrael, Törökország, Olaszország, Dél- és Észak-Amerika (1965), Venezuela, USA, Kanada).

1964–1969 között az utrechti konzervatórium kamarazene tanára volt.

Magánélete szerkesztés

1937-ben feleségül vette Ella van Hall zongorista-énekesnőt.

Művei szerkesztés

Zenekari művek szerkesztés

  • 1929 Suite pour orchestre (opus 6)
  • 1931 Tempesta d'orchestra (opus 10)
  • 1933 Symphonie (opus 13)
  • 1935 Concert voor piano en koor
  • 1935 Romance et Allegro für Violoncello und Orchester (opus 16)
  • 1938 Abel et Caïn tableau symphonique opus 15 für Bass und großes Orchester
  • 1948 Paradou Symphonische Fantasie
  • 1950 Variaties op een Nederlands volkslied für Chor und Orchester
  • 1952 Concert for two violins and orchestra (opus 40)
  • 1953–1955 Drie romances für Sopran und Orchester opus 41a Text: Heinrich Heine
  • 1953 Caecilia-ouverture (opus 45)
  • 1954 Muziek uit het ballet „Luctor et emergo“ für Chor und Orchester (opus 43)
  • 1954 Études symphoniques (opus 47)
  • 1957 Concert for two pianos and orchestra (opus 55)
  • 1963 Introductie, thema en variaties
  • 1970-1979 Concerts for three violins and orchestra (opus 78)
  • 1972 Concert für Klarinetten und Streichorchester (opus 82)
  • 1973 Toccata voor orkest (opus 84)

Fúvószenekari művek szerkesztés

  • 1951 Das Sklavenschiff für Tenor und Bariton Solo, Männerchor, Klavier und Blasorchester (opus 51)
  • 1954 Suid-Afrikaanse rhapsodie (opus 46)
  • 1964 Zeven pauken en een koperorkest (opus 69)
  • 1965 Ballade für gemischten Chor und Blasorchester Ballade (opus 71)
  • 1966 Vier Schetsen (opus 72)
  • 1977 Variations on a Dutch Folksong (opus 29)
  • 1978 Brabant en Màramures

Színpadi munkák szerkesztés

  • 1953 Luctor et emergo (opus 43)
  • 1958 De Zwarte Bruid parodistische Oper (opus 57)
  • 1961 Euridice Ballett (opus 61)

Kóruszene szerkesztés

  • 1951 Hymne aan de arbeid opus 32 für Männerchor und Orchester
  • 1951 10 laments für Frauenchor
  • 1952 Frühlingsfeier (opus 41)
  • 1960 Abschied Liederzyklus auf Texte von Hermann Hesse (opus 59)
  • 1960 Auf Reise Liederzyklus auf Texte von Hermann Hesse im modus lascivus (opus 60)
  • 1972 Buurtkermis in Vlaanderen opus 81 für Männerchor, Klavier und Schlagzeug; Text: A. Simoens
  • 1974 Arabesques roumaines für Frauenchor (opus 85)
  • 1975 Caprices roumains für 6-stimmigen Männerchor (opus 86)

Kamarazene szerkesztés

  • 1926 Trio a cordes (opus 1)
  • 1927 1. Streichquartett
  • 1951 3. Streichquartett (Fantasia Tropica) (opus 30)
  • 1951 20 Duos für zwei Violinen (opus 37)
  • 1955 Sonate für Violine und Piano (opus 50)
  • 1956 4. Streichquartett (opus 50)
  • 1963 Twelf Metamorphosen für Bläser und Klavier (opus 54)
  • 1967 Dubbeltrio für Bläser (opus 73)
  • 1984 Vijfde strijkkwartet (Symmetrie II) (opus 99)

Díjai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
  5. ↑ https://resolver.pim.hu/auth/PIM55049, Frid Géza, 2020. november 24.
  6. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04731.htm, 2020. november 24.

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Géza Frid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

  • W. Paap: Symfonische études van G. F. (1955)
  • W. Wijdeveld: G. F. Sonorum speculum (1964)
  • W. Paap: De componist G. F. (1970)
  • Frid Géza „Búcsúzunk” (Muzsika, 1989)
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 4. átdolgozott, bővített kiadás. Szerkesztette: Hermann Péter. Budapest, Kossuth, 1981
  • A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936
  • Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8  
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
  • Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerkesztő: dr. Bartha Dénes, szerkesztő: Tóth Margit. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1965
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Frid_Géza&oldid=26630030”