Fuharosok
A Fuharosok Esterházy Péter regénye, amelynek két szövegváltozata létezik. Az első 1983-ban jelent meg, a második 1986-ban, a Bevezetés a szépirodalomba című kötet részeként.
| Fuharosok (Bevezetés a szépirodalomba) | |
| Szerző | Esterházy Péter |
| Ország |  Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Téma | nemi erőszak, felnőtté válás |
| Műfaj | regény |
| Sorozat | Bevezetés a szépirodalomba |
| Kiadás | |
| Kiadó | Magvető Könyvkiadó |
| Kiadás dátuma | 1983 |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 52 (1983) |
| ISBN | ISBN 9632719077 (1983) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A két szövegváltozat szerkesztés
Míg az 1983-as Fuharosok sorokba tördeltsége támogatja a szövegből egyébként is kikiáltó szabadverses olvasatot, a későbben megjelent mű tipográfiája inkább a szöveg prózaisága felé visz, és a (kis)regényként való kezelésére buzdít. Ezenkívül szövegbeli eltéréseket is találunk a két műalkotás között. Emellett a Bevezetés a szépirodalomba kötetben megjelent alkotás – pozíciója révén – megkívánja a szöveg más művekkel való együttolvasását. A két szöveg tehát semmiképpen nem azonos.
Műfaj szerkesztés
A műfaj meghatározása eléggé problematikus. A szöveg külső tipográfiai képe, költői nyelvének ritmusa és lüktetése, ismétlődései, domináns képisége költeményre (szabadversre) vall. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a szerző a „regény” műfajmegjelöléssel látta el művét. A regényként való olvasást támasztja alá a mű hömpölygő eseménysora, a plasztikus alakformálás, a jellegzetes szimulált időmúlás, illetve a narráció. A szöveg drámaként, vagy inkább a három műnem határán álló balladaként való olvasási módja is felmerül a szakirodalomban, példaként említve a Fuharosok balladisztikus alakját vagy a lírai és epikai elemek együttes tobzódását. Balassa Péter a következőképpen nevezi meg az alkotás műfaját: „nagyregény strofikus zsugorításban.”[1]
Elbeszélő szerkesztés
A narrátor a mű fikciója szerint Zsófi, aki alapvetően retrospektív nézőpontból láttatja a vele történt eseményeket, a Fuharosok érkezésével kezdve a történetet. Amennyiben elfogadjuk, hogy a felnőtté válás folyamata is szerepet kap a műben,[2] úgy egy felnőtt és egy tapasztalatlan narrátort is meg lehet különböztetni.
Tér- és időkezelés szerkesztés
A történet időkezelése szimulált, nincs pontos időmegjelölés a műben. Egyfajta mitikus időkezelés is felkínálja magát a szövegben, talán egy mitikus szertartás idejében játszódnak az események.[1] A tér szintén nehezen meghatározható. Fiktív tér lehet Zsófiék háza tája.
Stílus szerkesztés
A szöveg stílusának töredékességét emeli ki a szakirodalom, mivel a mondatok gyakran megszakadnak a műben. Az egy-egy nagyobb gondolatfolyamon átívelő gigászi enjambement-ok is hasonló hatást keltenek, pont azáltal, hogy gyakran össze nem illő, ill. egymástól elhatárolódó gondolategységeket, illetve beszédmódokat fűznek össze. Az Esterházy-szövegekből kiérezhető hiányok (a szerző saját terminusa) is a töredezettséget erősítik.
Intertextualitás a Fuharosokban szerkesztés
Marianna D. Birnbaum Esterházy Péterrel készített interjújából kiderül, hogy Esterházy alapvetően nem akarja, hogy az olvasó, illetve a kritikus felismerjen minden általa használt vendégszöveget. A szerző rossz költőktől is idéz, jó mondatokat. Amennyiben azonban minden idézet rejtve marad az olvasó elől, a mű egyes jelentésrétegei, kódrendszerei is rejtve maradnak.[3] Az idézetek többféle funkciót betölthetnek a szövegben, például a példázatosság funkcióját.[4]
Szereplők szerkesztés
Fuharosok szerkesztés
Balassa Péter Segédigék Esterházy Péter prózájáról című tanulmánykötetében többféle értelmezést nyújt az elnevezéssel kapcsolatosan. Megtudjuk, hogy a fuvaros szó régi, tájnyelvi alakjáról van szó, a h/v hiátustöltő szerepet visz. A szó hangalakját a következő szavakhoz hasonlítja, szöveghelyekkel is alátámasztva: farkas, furkós, furulyás, bugris, ótvaros, és a rejtett szemantikai háttérben a barbár szót véli fölfedezni.[1] A szó értelmezése szempontjából fontos lehet, amire Szilasi László hívta fel a figyelmünket „Zsófia szüzessége” című tanulmányában: a Fuharos szóból éppen az az ék alakú betű hiányzik, ami a Lovag szó közepén megtalálható.[5] Ezenkívül lehet, hogy csupán egy költői játékról van szó: fuvaros azáltal válik fuharossá, hogy belép a költői nyelv világába.
Bármit jelöl is a név, a végén található többesjel mindenesetre jelentéssel bírhat. A fuharosok szó bármennyire is egyedi, a többes szám általánosít. Nem egy egyénről van szó, hanem egy meghatározhatatlan létszámú csoportról, ami félelmetessé és mitikussá növeli erejüket, mint ahogy kinézetük hasonlósága is. A Fuharosok többesszámbeli ereje politikai hatalmat is képviselhet.
Nővérek szerkesztés
Szerepük, helyzetük nehezen meghatározható a műben. Nehéz megmondani, hogy a fuharosok áldozatai lennének, vagy éppen női megfelelőjük. A többes szám, és ebből következően az egyénítés hiánya, valamint a nemiség kihangsúlyozása rokonítja őket a Fuharosokkal.
Zsófia szerkesztés
Zsófi áll a történet középpontjában. Ugyanakkor érdekes, hogy a mű címe a Fuharosokat állítja előtérbe. Másik neve: Hercegnő, Bolondkával (hasonlósági) viszonyban áll, megnyilatkozásaik retorikája, egyénítésük, tapasztalatlanságuk mind ezt támasztja alá. Zsófi kislány, aki a felnőtté válás határára kényszerül a regényben.
Marjonka szerkesztés
Zsófi anyja, aki szintén a nőiség egyik hangsúlyos pontján áll (asszonyi kövérség).
Grófnő szerkesztés
Okos, „világjárt” nőként neveződik meg a regényben.
Lásd még a témáról szerkesztés
L'Homme Ilona, A lakodalom, Esterházy Péter: Fuharosok [1] Szilasi László, Zsófia szüzessége, Esterházy Péter: Fuharosok [2] Digitális Irodalmi Akadémia [3]
Hivatkozások szerkesztés
Források szerkesztés
- deKonferencia, Fuharosok, szerk. Kovács Sándor et al., Jate, Ictus, 1994.
- Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba, Magvető, Bp., 1986.
- Esterházy Péter, Fuharosok, Magvető, Bp., 1983.
- Imre László, "Felszabadult" irodalom?, Műfajok válaszútján a XX. század második felében, Savaria University Press, Szombathely, 2007.
- Kulcsár Szabó Ernő, Esterházy Péter, Kalligram, Pozsony, 1996.
- Marianna d.Birnbaum beszélget Esterházy Péterrel, Esterházy-kalauz, 1991
- Palkó Gábor, Esterházy-kontextusok, Közelítések Esterházy Péter prózájához, Ráció, Bp., 2007.
- Selyem Zsuzsa, Szembe szét, Humor és szentség összefüggése Esterházy Péter prózájában
- Szabó Gábor, "Te ez iszkol", Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című műve nyomában, Magvető, Bp, 2005.
- Szegedy-Maszák Mihály, "Bevezetés a szépirodalomba", in: Diptychon, Magvető, Bp., 1988.
- Szirák Péter, Ragasztás és/vagy újraírás. Az idézéstechnika módosulásai: Örkény, Mészöly, Esterházy", in: prózafordulat, szerk. Györffy Miklós et al