Fusz János
Fusz János (németül Johann Evangelist Fuss) (Tolna, 1777. december 16. – Buda, 1819. március 19.) magyar zeneszerző és karnagy, külföldön is megbecsült zenei író. Sváb nemzetiségű volt, és az 1800-as évek németes irányzatát követte, de jól beszélt magyarul és érdeklődött a magyar és a szláv népzene iránt is.[1] Magyarországon „ő volt az első képviselője az önálló, független zenész típusának, aki a főúri-templomi szolgálatot mellőzve kísérelt meg zenészként egzisztenciát teremteni.”[1]
| Fusz János | |
 | |
| Fusz János portréja. Hesz János Mihály műve (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnok) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1777. december 16. Tolna |
| Elhunyt | 1819. március 19. (41 évesen) Buda |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Pályafutás | |
| Műfajok | operett, melodráma, dal, kamarazene, egyházi zene |
| Tevékenység | zeneszerző karnagy zenei író |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fusz János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Baján volt énekesfiú. Ifjú korában Tolna megyében tanítóként tevékenykedett, majd az 1790-es évek végén Végh Ignác zenekedvelő főúr verebi kúriáján lett zenetanár és karmester.[2]
1801-től Pozsonyban, 1804-től Bécsben működött.[2] A kor legkeresettebb zeneszerzés-professzora, Johann Georg Albrechtsberger egyik legjobb tanítványaként tartotta számon. Kapcsolatban állt az idős Joseph Haydn-nal is, aki személyesen ígérte meg neki, hogy legújabb egyfelvonásos melodrámájának főpróbájára ellátogat.[1] Beethoven pedig úgy nyilatkozott Fuszról, hogy „az énekhez jól ért, és annál kell maradnia, mert fogalma sincs a hangszeres zenéről”.[1]
1809-ben Fusz János így írt a tárogatóról:[forrás?] „A magyaroknak legrégibb hangszerük a háborúsíp, egy nyikorgó, erősen átható, kétségkívül fülsértő messzire hallatszó rokona a schalmeynek, mely az oboára hasonlít, de valamivel rövidebb.”
1810-től a lipcsei Allgemeine musikalische Zeitung munkatársa volt. Publikációiban nevét magyaros írásmóddal Fuszként jegyezte.
1815-től haláláig ismét Pozsonyban és Budán élt.[2]
Az azóta felszámolt Tabáni temetőbe temették.[3] Emlékét szülővárosában emléktábla őrzi a róla elnevezett zeneiskola bejáratánál.
Művei szerkesztés
1807-ben a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitung közzétette basszetkürtre és vonóstrióra írt kvartettjét (op. 2), 1810. június 27-én újabb négy darabját: a Dankgebet című, vegyeskarra és zongorára írt művét, az Agnes Cyr versére készült Das Fischermädchen című dalt, és két szláv táncot, amelyeket Magyarországon jegyzett le dudaszó nyomán.[4]
Több operát, duo- és melodrámát (Watwort, Isaac, Judith, Jakob und Rachel, Pyramus és Thisbe, Romulus és Remus), sőt operettet is szerzett (Der Kräftig), Schiller Messinai arájához nyitányt írt nyolc kézre. Ennek bemutatója 1811-ben volt Bécsben, később meg is hangszerelte.[4] Színpadi művekhez szerzett zenéinek és tizenöt egyházi művének nagy része elveszett. Zongoradarabjai, kamarazenéje és dalai nyomtatásban is megjelentek.[5] Egyetlen magyar nyelvű dala Csokonai A tavasz című versének megzenésítése.[1]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e Richter Pál (2004. augusztus). „Fusz János, alias Johann Evangelist Fuss”. Muzsika. [2019. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ a b c Fusz János (magyar nyelven) (DOC). baroque.hu. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története, Budapest, 1933
- ↑ a b Fidipédia/Zeneszerző - Fusz János (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 28.)[halott link]
- ↑ Fusz János (magyar nyelven). magyarzenetortenet.hu. [2007. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
- Sas Ágnes–Farkas Zoltán: Fusz János; Mágus, Budapest, 2003 (Magyar zeneszerzők)
