Gábori Emil

(1909-1958) nagyar teniszező

Gábori Emil (születési neve Gabrovitz Emil)[1] (Rákosliget, 1909. január1958 után) magyar teniszező, 21-szeres magyar bajnok, a Roland Garros kétszeres elődöntőse (1938, 1939), főiskolai világbajnok (1935), 1931–1939 között a magyar Davis-kupa csapat tagja, edző.

Gábori Emil
Személyes adatok
Teljes névGabrovitz Emil
Ország Magyarország
Született1909.
Rákosliget
Elhunyt1958 (48-49 évesen)
Kézjobbkezes
Visszavonult1945
Eredményei egyesben
Eredmények41-36
Tornagyőzelmek4
Grand Slam-eredmények egyesben
Roland Garros4. kör (1938)
Wimbledon4. kör (1939)
Grand Slam-eredmények párosban
Roland GarrosElődöntő (1938, 1939)

* Legjobb helyezés a világranglistán
A Wikimédia Commons tartalmaz Gábori Emil témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Tenisz
Nyári főiskolai világbajnokság
arany
1935, Budapest
egyéni

Szép stílusban, tökéletes technikával teniszezett, sokak szerint csak erőnléti hiányosságok miatt nem ért el további nagy eredményeket.

A Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt. hivatalnokaként dolgozott. 1945-ben vonult vissza a versenyzéstől. Összesen huszonegy magyar bajnoki címet gyűjtött (egyesben háromszor, párosban négyszer, vegyes párosban kétszer, csapatban hétszer, a magyar nemzetközi bajnokságokon egyesben egyszer, párosban négyszer nyert; ezek mellett 1932-ben fedett pályás bajnok lett párosban). Visszavonulása után a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) edzője lett. 1948-ban Dél-Amerikába költözött, Argentínában folytatta az edzősködést.

Élete és sportpályafutása szerkesztés

Apja, Gabrovitz Emil, és nagybátyja, Gabrovitz Kornél futballoztak, előbbi szerepelt a magyar labdarúgás első válogatott mérkőzésén, de a tenisz sem volt idegen a számára, 1903-ban a Ferencvárosi Torna Club első versenyén egyesben győzött.

Versenyzői pályafutása szerkesztés

A Rákosligeti Úszó Egyesületben kezdett sportolni, majd 1928-tól a Magyar Athleticai Klub (MAC) versenyzője lett. Első nagy eredményét 1930-ban a magyar bajnokságban érte el, ahol Kehrling Bélával elsők lettek a párosok között. Ugyanebben az évben a magyar nemzetközi fedettpályás bajnokságon a döntőben kapott ki Krepuska Tibortól,[2] és a döntőbe jutott Belgrádban is egy nemzetközi versenyen.[2] A következő évben Zichy Imre párjaként nyert aranyérmet a magyar bajnokságon. 1931-ben a döntőbe jutott a jugoszláv nemzetközi bajnokságon, és a magyar bajnokságon is a fináléban vesztett Kehrling Béla ellen.[2] 1932-ben is bejutott a magyar bajnokság döntőjébe,[3] azonban még ebben az évben is alulmaradt Kehrling Béla ellenében.

1933–1936 között az Újpesti Torna Egylet (UTE) színeiben versenyzett. 1933-ban a döntőben kapott ki a magyar nemzetközi bajnokságon,[2] de ebben az évben megszakította Kehrling Béla húsz évig tartó egyeduralmát egyesben,[4] majd 1934-ben megvédte címét. 1935-ben a döntőben szenvedett vereséget Szigeti Ottótól.[5] A férfi egyest harmadszor 1937-ben nyerte meg.[6]

1935-ben már Gábori néven játszott, és Budapesten főiskolai világbajnok lett párosban, Ferenczy Emillel az oldalán, egyesben ezüstérmet szerzett.[7] Ebben az évben Breslauban is a döntőig jutott a nemzetközi versenyen, és ugyancsak a döntőben szenvedett vereséget a magyar nemzetközi bajnokságon.[2]

1937-ben visszatért a MAC-hoz, és megnyerte az egyes és a páros magyar bajnokságot is. 1938-ban a döntőben maratoni küzdelemben maradt alul Szigeti Ottóval szemben.[8] Utolsó bajnoki címét 1945-ben Szigeti Ottóval párosban szerezte.[6]

A legnagyobb sikereit a párizsi Roland Garroson aratta, ahol 1938-ban, majd 1939-ben is az elődöntőbe jutott a párosok között; előbb Szigeti Ottó, másodszor a francia Paul Féret volt a partnere. 1938-ban a Roland Garroson, 1939-ben Wimbledonban jut el a 4. fordulóig egyesben. 1939-ben megnyerte a magyar nemzetközi bajnokságot.[2] 1940-ben a döntőben maradt alul Asbóth Józseffel szemben a Budapest-bajnokságon, a magyar nemzetközi bajnokságon, és a milánói nemzetközi versenyen is.[2]

A magyar válogatottban 1931 és 1939 között harminc mérkőzést játszott a Davis Kupában,[9] 1941-ben tagja volt a Közép-európai Kupát (Trofeo Roma) nyert csapatnak.[10]

1951 körül a brazil teniszszövetség meghívására Brazíliába költözött, ahol teniszoktatással foglalkozott és Moreira brazil teniszező klubjának edzője volt 1958-ban.[11]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Nevét 1935-ben változtatta meg Gabrovitzról Gáborira.
  2. a b c d e f g Emil Gabory (Gabrowitz) Results (angol nyelven). Tennis Archive. [2016. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Kehrling mellé Gabrovitz került a teniszbajnokság döntőjébe. huszadikszazad.hu, 1932. 9. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Gabrovitz Emil nyerte a nemzeti teniszbajnokságot. huszadikszazad.hu, 1933. 6. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. Szigeti elhódította a teniszbajnokságot Gabrovitztól. huszadikszazad.hu, 1935. 8. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  6. a b Férfi bajnokaink. Magyar Tenisz Szövetség, 2012. december 17. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  7. 6. Nemzetközi Egyetemi Játékok – 1935. Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség. (Hozzáférés: 2015. október 10.)[halott link]
  8. Végkimerülésig mérkőzött Szigeti és Gábori a teniszbajnokságért. huszadikszazad.hu, 1938. 5. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  9. Emil Gabori. ITF Licensing (UK) Ltd. (daviscup.com. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  10. Jankó József: Trofeo Roma 1941: 1. Magyarország! Tenisz. 1941. november (11. sz.) 2–6. oldal.
  11. Moreira. Esti Hírlap, III. évf. 96. sz. (1958. április 25.) 4. o. (fizetős hozzáférés)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés