Görgény vára
Görgény vára várrom Görgényszentimre településén, Romániában. Valószínűleg a 14. század elején építették fel egy régebbi erődítmény alapjain, és a görgényi uradalmat birtokló zászlósúr, később pedig a székely ispán székhelye volt. 1526-ban a székely ispánsági tisztség megszűnt, az uradalmat a fejedelem vette át. A Rákóczi-szabadságharc alatt, 1708-ban az osztrákok lerombolták a várat, később köveit más építkezésekhez használták fel. Régészeti lelőhelyként a román műemlékek listájában MS-I-s-B-15381 azonosító alatt szerepel.[1]
| Görgény vára | |
 | |
| Görgény vára 1699-ben | |
| Ország |  Románia |
| Mai település | Maros megye |
| Elhagyták | 1708 |
| LMI-kód | MS-I-s-B-15381 |
| Elhelyezkedése | |
 Görgény vára
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 46′ 28″, k. h. 24° 51′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 28″, k. h. 24° 51′ 55″ | |
Története szerkesztés
A vár egy korábbi erődítmény alapjaira épült, melynek eredete homályba vész. Vass József megemlíti Johann Michael Ackner véleményét, mely szerint egy római erőd volt a helyén.[2] Hasonló következtetést von le Ipolyi Arnold: „Már előbb római erősség állott volna helyén, melynek alapfalaira építették ezen várat az említett fejedelmek. Innét való a Seivertnél 85. sz. alatt közlött feliratos kő, melylyel Aurelius Sabinus páratlan nejének Priscillának emléket emelt.”[3]
A középkori várat egyes vélemények szerint a honfoglalás után, a vármegyék szervezését követően építették fel a régi erőd alapjain,[4] az 1241-es tatárjárás után pedig kőből építették újjá.[5] Más források viszont a 14. század elejére, I. Károly idejére teszik keletkezését, mikor a belháborúk miatt szükséges lett egy királyi központ létrehozása a Felső-Maros mentén.[6][7] Kezdetben az uradalmat birtokló zászlósúr, később pedig a székely ispán székhelye volt (ez utóbbit okmányban legelőször 1357-ben erősítik meg).[8] 1453-ban Hunyadi János kapta meg örökbirtokként, fia, Mátyás trónra lépése után pedig királyi erősség lett.[7] 1526-ban a székely ispánsági tisztség megszűnt, viszont az Erdélyi Fejedelemség megalakulása után a fejedelmek a székely ispán címet is felvették, és átvették jogaikat és birtokaikat. Ugyanekkor az uradalom királyi helyett fejedelmi birtok lett.[9]
A középkori vár legrégibb, négyzet alaprajzú része a 14. században, Károly király idejében épült és ekkorra datálható az Ókapu is. A 15. század első felében, valószínűleg Hunyadi János alatt kibővítették, ekkor épült ki a kettős falrendszer, és az alsó és középső kapu. Gazdasági szerepe mellett a várnak elsősorban hadászati jelentősége volt, így többször felújították: Izabella magyar királyné, Kovacsóczy István erdélyi kancellár, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek. A várért Rákóczi György tette a legtöbbet: a várható támadások kivédésére 1639–1641 között jelentősen megerősítette, korszerű ágyúállásokkal látta el. Ekkor nyerte el a vár végleges formáját. Rákóczi nevéhez kapcsolják a Veres-bástya építését is. Félreeső helye miatt nem épültek a várban impozáns rezidenciák és paloták, az itteni életről, udvartartásról pedig nagyon keveset tudni.[6][7][10]
Pusztulása a Rákóczi-szabadságharc alatt következett be. A szabadságharc elején a felkelők kezére került, 1705-ben a zsibói csata után elvesztették, azonban 1706 tavaszán ismét bevették. 1707 októberében Jean Rabutin seregei kezdték ostromolni, október 10-én Kaltemplat ezredes 500 gyalogost, 500 lovast, ágyúkat, lőszert hozott, később pedig további 500 fegyveres érkezett. A várat száz palotás hajdú védte Rátoni István várkaptány parancsnoksága alatt. Az ostromban a vár súlyosan megrongálódott, és elesett Kaltemplat és Rátoni is. Rátoni halálával a védők megtörtek és 1708. március 10-én elmenekültek, feladva a várat, Rabutin pedig leromboltatta azt. A kövek egy részét a településen található Rákóczi–Bornemisza-kastély felújításához használták fel.[11][12]
1730-ban a dombtetőn, a vár helyén annak köveiből egy kis kápolnát építettek.[13] Az 1860-az években Kovacsóczy István egri kanonok felújíttatta egyik felmenőjének, a Báthory által kivégzett Kovacsóczy Farkasnak emlékére; ekkortól származik tornya is. A kápolna később romosodni kezdett, de a 20. században kijavították és műemléknek nyilvánították.[8]
Legendák szerkesztés
A vár védelme és eleste egy népi legendát is ihletett, melyet Kőváry László a következőképpen ír le: „e várat óriások birták; kiket ellenség támadott meg. A rege szerint az ostrom hosszason folyt. Végre egy vénasszony érkezett s az ostromlóknak azt jósolá, hogy e vár mindaddig bevehetetlen lesz, mig az óriások kapitánya el nem esik. S minthogy a kapitányt golyó nem járja, igy adá tanácsát: a kapitány minden nap imádkozni jár a várfoki kápolnába; ott el lehet ejteni; de csak oly egyén ejtheti el, ki anyjának hetedik fia, s mind a hat testvére él; ez vegyen tisztabuza szalmát, s az uj hold első sugara feltetszésekor, e szalmánál öntsön golyót, s az át fogja járni az óriást. Az ellenség követte e tanácsot... az óriások kapitánya elesett... A főnök nélkül maradt óriások nem védhették tovább a várat. Egy része kitört, kiment Magyarhonba, hol óriás utódjok a sikságon ma is él. A más része szárnyra kelt, s kirepült...”[12]
Leírása szerkesztés
A mintegy három hektár területű vár a település fölötti 500 méter magas, 70 méteres relatív magasságú, vulkáni tufából álló Rákóczi-hegyen (Dealul Cetății) épült, mésszel összefogott folyami kövekből. Formája kelet-nyugati irányban húzódó szabálytalan téglalap, védelmét eredetileg hat bástya látta el: Kapu-, Harcsafark-, Kerek-, Veres-, Új- és Patak-bástya. A várudvaron lakó- és gazdasági épületek helyezkedtek el.[6][9] A domb alját kettős fal védte, amelyek között egy vízzel feltölthető sánc húzódott. Amíg a vár állt, a domb kopár volt; csak az 1708-as pusztulás után kezdte benőni az erdő.[8]
Egy 1652-es leírás részletesen bemutatja a vár belső kialakítását és készleteit. A falak 8–12 méter magasak voltak, három kapu nyílt rajtuk (alsó, középső, és Ókapu), a fő kapuépítményt felvonóhíd és lőrések védték. A dombra csigavonalban húzódó út vezetett. A várban megemlítik a darabont-házat, a boltházat, a tárházat, az ebédlő palotát és más „palotákat”, a Zeughaust, a Horgas házat, a ciszternát, és bemutatják a bástyákat. A felszerelések között számos különféle puska és ágyú (több, mint 24 000 ágyúgolyóval) kapott helyet. Egy 1688-as leltár leírja az udvarházat, melynek kapuján belül legelső a darabont- vagy virasztóház, majd következik egy sor gazdasági ház és cselédház, aztán az urasági házak és alsó rendű kőházak. Az épületek leírása után következik a veteményes kert, filagória, istállók, majorház stb bemutatása és a készletek leltározása. A vár védelmét 51 darabont látta el, akiket három tizedbe osztottak.[10]
A 21. század elejére jóformán csak néhány torony alapja és a falszakaszok nyomvonalai vehetőek ki. Az északi, északkeleti falszakasz helyenként több méteres magasságban maradt fenn.[6]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Mureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Vass József. Erdély a rómaiak alatt. Kolozsvár: Stein, 119. o. (1863)
- ↑ Ipolyi Arnold. Magyar régészeti repertorium II.. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 243. o. (1861)
- ↑ Vajda György: A Görgény völgye (1.). Népújság, 2017. augusztus 21. (Hozzáférés: 2023. április 15.)
- ↑ Nagy-Bodó Tibor: A romos erdélyi végvár. Népújság, 2022. december 8. (Hozzáférés: 2023. április 15.)
- ↑ a b c d Soós Zoltán: A görgényszentimrei vár régészeti kutatása és felmérési eredményei. Castrum, I. évf. (2005) 91–95. o. ISSN 1787-1093
- ↑ a b c Karczag Ákos; Szabó Tibor. Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest: Semmelweis, 211–212. o. (2010). ISBN 9789639879607
- ↑ a b c Chindea, Teodor. Monografia Gurghiului. Marosvásárhely: CCES Mureș, 41–49. o. (1971)
- ↑ a b Bíró Donát: Görgényszentimre történelmi múltja, nevezetességei. In A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Erdélyi Övezeti Történésztalálkozói: 1995–1999. Csíkszereda: Ungarisch Historischer Verein Zürich. 2000. 160–161. o. ISBN 9638568496
- ↑ a b Jakab Elek: Görgényvár és a görgényi kastély a múltban. Századok, XVII. évf. (1883) 414–429. o.
- ↑ Kőváry László. Erdély régiségei. Kolozsvár: Tilsch J., 157–160. o. (1852)
- ↑ a b Kőváry László. Erdély építészeti emlékei. Kolozsvár: Stein J., 176–180. o. (1866)
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai.
További információk szerkesztés
- Görgényszentimre – Várrom és kastély. Kolozsvár: Kriterion (2002). ISBN 9732606622
- A Görgény-völgy települései. In Bíró Donát: Szászrégen és vidéke. Marosvásárhely: Mentor. 2006. ISBN 9735992086