Gaizinkalns
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A Gaizinkalns Lettország legmagasabb pontja, 312 méterrel a tengerszint felett fekszik. A Baltikum második legmagasabb pontja, nem messze Madonától.[1]
| Gaizinkalns (Gaiziņkalns) | |
 | |
| Magasság | 312 m |
| Hely |  Lettország |
| Hegység | Vidzeme Upland |
| Relatív magasság | 187 m |
| Elhelyezkedése | |
 Gaizinkalns
Pozíció Lettország térképén
| |
 é. sz. 56° 52′ 12″, k. h. 25° 57′ 34″Koordináták: é. sz. 56° 52′ 12″, k. h. 25° 57′ 34″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gaizinkalns témájú médiaállományokat. | |
A domb nem magas, de sícentrummá alakították és sok körülötte a vendégház. Télen – alacsonysága ellenére – viszonylag sokan jönnek ide síelni. A domb tetején emelkedett egy 45 méter magas torony, amit a hidegháború idején építettek. A toronnyal együtt a magassága megelőzte a szomszédos Észtország legmagasabb pontját, a Suur Munamägit, amely 318 méter magas. A torony, amit nem készítettek el teljesen, turistalátványosság lett, sokan használták. A használatát megtiltották és 2012-ben lerombolták.
Mint a Baltikum egésze, úgy a Gaizinkalns is az utolsó nagy eljegesedés után kapta meg mostani formáját.[1]
Galéria szerkesztés
-
A torony egy kicsit távolabbról -
A környező táj
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaiziņkalns című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Gaiziņkalns Hill and Surroundings. www.latvia.travel. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
- Gaizinkalns, 312m. www.westcoastpeaks.com. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Miehle János, Szalamonidesz Sándor, Szigeti Borbála: Földrajzi Világatlasz, Budapest, Cartographia Kiadó 2012, 61. oldal. ISBN 978-963-352-815-0
