Gajzágó Salamon
Gajzágó Salamon (Túrpásztó,[2] 1830. február 2. – Budapest, 1898. március 9.) valóságos belső titkos tanácsos, a Vaskoronarend lovagja, katona, az Állami Számvevőszék első elnöke, 1893-tól haláláig pedig a főrendiház tagja a magyar Országgyűlésben.
| Gajzágó Salamon | |
 | |
| Született | 1830. február 2. Túrkeve |
| Elhunyt | 1898. március 9. (68 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | a magyar főrendiház tagja (1893–1898) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (30-0-17) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gajzágó Salamon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Örmény eredetű erdélyi polgár család sarja (a család egyik ága ugyan 1879-ben kapott magyar nemességet Gajzágó László, Szolnok-Doboka vármegye főorvosa személyében, apanagyfalusi előnévvel, de ez nem vonatkozik a családtagok többségére ). Tanulmányait Szolnokon, Budapesten és Pozsonyban végezte. Részt vett az 1848. március 15-ei budapesti megmozdulásokban. Harcolt a szabadságharcban, Mórnál fogságba került, 1849 októberében kiszabadult, majd 1851 Néma faluban telepedett le. 1861-ben Belső-Szolnok vármegyei főjegyzővé és később a szebeni országgyűlésre követnek választották meg, de nem ment el. 1865-ben a kolozsvári országgyűlésen követ volt, 1893-ban a főrendiház tagjává nevezték ki. 1898. március 9-én Budapesten halt meg. Lánya, Fatima Lukács Béla politikus[3] felesége lett.
Irodalmi művei szerkesztés
A drámaíróként is tevékenykedő Gajzágó a Hölgyfutár című lapban jelentette meg írásait „Sali Bank” álnéven. Drámái: Békessy, More, Majláth Margit.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
- ↑ Túrkevéhez tartozó puszta
- ↑ 1892 és 1896 között kereskedelmi miniszter
Források szerkesztés
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901-ben
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
.svg){kind=small}