Gil Eanes
Gil Eanes (régebbi portugál írásmóddal Eannes) portugál tengerész, felfedező. 1434-ben ő haladt túl először Nyugat-Afrikában a Bojador-fokon, megnyitva ezzel az afrikai partvonal felfedezésének lehetőségét.
| Gil Eanes | |
 | |
| Született | ?1395 Lagos (Portugália) |
| Elhunyt | ?1445 |
| Állampolgársága | Portugál Királyság |
| Nemzetisége | portugál |
| Foglalkozása | tengerész, felfedező |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gil Eanes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Gil Eanes életéről csak nagyon keveset tudunk. Portugália déli részén, az algarvei Lagos városában született, innen indította expedícióit is. A portugál felfedezések elindítójának és szervezőjének, Tengerész Henriknek volt a fegyvernöke, aki 1433-ban egy kis egyárbócos hajót bízott rá, hogy próbálja meg megkerülni vele a Bojador-fokot. A fok akkor az ismert világ déli határának számított és a sziklazátonyok és homokpadok miatt hírhedten nehezen hajózható környék volt. Tengerész Henrik 1424 és 1433 között 15 expedíciót küldött a megkerülésére, de egyik sem járt sikerrel.
A Bojador-fok megkerülése szerkesztés
Gil Eanes Lagosból indult útnak, a rossz időjárás miatt sokat bolyongott, végül a Kanári-szigeteken szállt partra, ahol elfogott néhány békés bennszülöttet és hazavitte őket Portugáliába. Henrik hűvösen fogadta visszatértét, mire Eanes, hogy visszanyerje hűbérura jóindulatát, újabb expedícióra indult. A Bojador-fok közelében messze kihajózott az óceánra és egynapi vitorlázás után visszatért a part közelébe, így sikerült megkerülnie a fokot. Ezután visszatért Sagresbe Henrikhez és jelentette, hogy a korábbi félelmekkel ellentétben a tenger délen is hajózható és a hőmérséklet sem kibírhatatlan. Állításai megerősítésére a partról származó növényeket is mutatott. Miután az délre vezető út megnyílt, lehetővé vált Nyugat-Afrika partvonalának feltérképezése.
További expedíciói szerkesztés
1435-ben Eanes újabb útra indult Afonso Gonçalves Baldaia, a herceg pohárnoka kíséretében. Ezúttal 30 leaguára (144 km-re) vagy 50 leaguára (240 km-re) túlhaladtak a Bojador-fokon és az egyébként lakatlanul talált partvidéken emberi tevékenység nyomaira leltek. Partraszállásuk helyét az ottani halakról Angra dos Ruivos-nak (Vörösfejű-öbölnek) nevezték el. Ezután hazatértek, de még ugyanebben az évben megint útra keltek. Ezúttal az Angra dos Ruivostól 40 mérföldre délre kötöttek ki és két lovas apródot küldtek ki, hogy felderítsék a sivatagos tájat. Egynapi bolyongás után 19 helybelire találtak, akiket a parancsuk ellenére megtámadtak és akik egy barlangba húzódtak előlük. Eanes a felderítők visszatérése után másik csapatot küldött a barlanghoz, de a bennszülöttek addigra eltűntek. A kikötőhelyet Angra dos Cavallosnak (Lovak öblének) nevezték el. Innen 12 leaguányira délre egy folyó torkolatában fókákra vadásztak. Felfedeztek egy Otegadónak elnevezett kis sziklás szigetet, majd készleteik megfogyatkozása miatt visszatértek Portugáliába.
Források szerkesztés
- Kerr, Robert: A general history and collection of voyages and travels Edinburgh, Scotland: William Blackwood, 1844
- Morison, Samuel (1974), The European Discovery of America: The Southern Voyages, 1492–1616, New York: Oxford University Press
- Villiers, Alan (1956), Pioneers of the Seven Seas, London, England: Routledge & Paul
- Cañizares-Esguerra, Jorge; Seeman, Erik R., The Atlantic in Global History, 1500–2000, London, England: Pearson
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gil Eanes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.