Gilicze László

(1915-1997) református lelkész, egyháztörténeti, helytörténeti kutató

Gilicze László (Szentes, 1915. november 4.1997. május 9.) református lelkész, egyháztörténeti, helytörténeti kutató.

Gilicze László
Született1915. november 4.
Szentes
Elhunyt1997. május 9. (81 évesen)
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • református lelkész
  • vallástörténész
  • helytörténész
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilicze László témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1915. november 4-én született Szentesen. Édesapja Gilicze Antal szentes-felsőpárti református lelkész, édesanyja Horváth Jolán. Elemi és középfokú iskoláit Siklóson és a szentesi gimnáziumban végezte,[1] majd a budapesti teológiára iratkozott be, ahol tanulmányainak utolsó évében annak seniora volt. Három évet töltött Amszterdamban, 1942 júniusában egyházjogból doktori vizsgát tett, s megkapta a drs. címet. Segédlelkészként Budapesten, Kiskunhalason, Kajdacson, valamint a szilicei konferencia telepen szolgált, a Soli Deo Gloria református diákszövetség országos titkára volt. 1944-1987 között a Szentes-Felsőpárti Egyházközség lelkésze, 1979-től 1987-ig a Csongrádi Református Egyházmegye levéltárosa, gyűjteményi előadója, majd tanácsbírája, 1970-1977 között a Csallány Gábor Múzeum Baráti Kör elnökségi tagja. Szentes szellemi, tárgyi emlékeinek gyűjtését, feljegyzését, megőrzését szívügyének tartotta.

Korábban megírt (ötvenes években) dolgozatát 1989-ben kibővítve benyújtotta, s a következő évben Debrecenben szótöbbséggel "summa cum laude" doktorrá fogadták. Ekkor éppen hetvenöt éves volt. Disszertációjának teljes címe: "Az egyetemes kegyelem tana Kuyper Ábrahám és bírálói, továbbkutatói szerint." A fordítást, temetők ügyeivel való törődést, helyettesítést, evangelizálást nyugdíjas éveiben is fáradhatatlanul folytatta. 1997. május 9-én szívinfarktust követően hunyt el.

Várady Erzsébetet 1946. április 20-án vette feleségül, házasságukból négy gyermek született. Hatalmas család atyja lett. Négy gyermeke: Gilicze László, Gilicze András, Gilicze Márta és Gilicze Ágnes. Mind a 10 unokáját ismerte, a legkisebb unokáját is 2 éves koráig ismerhette. ...

Főbb tudományos munkái szerkesztés

Tanulmányok: Hit és történelem, hat részben; Elvi igazság és a való élet kapcsolata igehirdetésünkben, 12 rész; Mit tanít Isten kijelentése az emberről?(70 oldal) Fordítások hollandból: S.G.de Graaf: A keresztyén egyháztörténelem áttekintése(1948); Abraham Kuyper: In Jezus ontslapen (Jézusban hunyt el)(109 oldal); Dr. J. Douma: De tien gebodon ( A tízparancsolat); J.J.van Oosterzee: Stemmen van Patmos (Üzenetek Patmoszról)(141 oldal) 1970-1994. között Szentesen elmondott temetési beszédei

Életfelfogásának jellemzője szerkesztés

Gilicze László mesélte: "Évekkel ezelőtt olvastam valahol egy elbeszélésben, hogy Hollandiában, ahol gátak vannak a tengerparton, valaki azt látta, hogy egy kisgyerek tartja a kezét a kőgáton, ahol volt egy kis repedés. Csodálkozva kérdezte a fiút: Mit csinálsz? Mire azt felelte: Tartom a tengert! --- Én is tartottam, amíg bírtam..."

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Képgaléria szerkesztés