Glikom
A glikom egy szervezetben akár szabadon, akár komplex molekulákba kötve megtalálható valamennyi cukor összessége. Egy másik definíció szerint egy sejtben megtalálható szénhidrátok összessége. A glikom a természetben megtalálható legkomplexebb entitások egyike lehet. A glikomika, a genomikával és a proteomikával analóg módon az adott sejttípus vagy szervezet valamennyi glikánstruktúrájának szisztematikus vizsgálata, a glikobiológia altudománya.[1]
A „szénhidrát”, a „glikán”, a „szacharid” és a „cukor” ebben a kontextusban általános értelemben használatos kifejezések, és közéjük sorolódnak a monoszacharidok, oligoszacharidok, poliszacharidok és ezen vegyületek származékai. A szénhidrátok a szén hidrátjaiból állnak, összegképletük [CH2O]n. A monoszacharidok olyan szénhidrátok, melyek nem hidrolizálhatók egyszerűbb szénhidrátokká; ezek az alkotóelemei az oligoszacharidoknak és a poliszacharidoknak. Az oligoszacharidok néhány, glikozidos kötéssel összekapcsolt, lineárisan sorakozó vagy elágazó láncú monoszacharidból állnak; a monoszacharid egységek száma általában 3-9. A poliszacharidok ismétlődő monoszacharid egységekből álló glikánok, az egységek száma általában a tízet meghaladja.[2]
A glikom komplexitása meghaladja a proteomét, hiszen a glikomot alkotó szénhidrátok sokféleségét tovább bonyolítja a szénhidrátok egymással és fehérjékkel való összekapcsolódási lehetőségeinek és interakcióinak hatalmas száma. „Az összes glikánstruktrúra által alkotott spektrum – a glikom – roppant hatalmas. Emberekben a mérete nagyságrendekkel haladja meg a genom által kódolt fehérjékét – a genomét, melynek egy százaléka a glikánnak nevezett cukorláncok előállításával, módosításával, lokalizálásával vagy megkötésével foglalkozó fehérjéket kódolja.”[3]
A sejt külső felülete lipidek tengeréhez hasonló, melyen cukormolekulák flottája úszik; közülük sokan kötődnek fehérjékhez, zsírokhoz vagy mindkettőhöz, melyek interakcióba lépnek a sejten kívüli molekulákkal és kritikus szerepük van a sejtek közötti kommunikációban és a sejtek adhéziójának („ragadósságának”) biztosításában. „A glikánok a természet biológiai módosítószerei” – állítja Jamey Marth, a University of California kutatója. „A glikánok általában nem kapcsolnak ki vagy be fiziológiai folyamatokat, inkább külső stimulus hatására megváltoztatják a sejt viselkedését.”[4]
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Cold Spring Harbor Laboratory Press Essentials of Glycobiology, Second Edition
- ↑ Essentials of Glycobiology
- ↑ Freeze HH (2006. július 1.). „Genetic defects in the human glycome”. Nat. Rev. Genet. 7 (7), 537–51. o. DOI:10.1038/nrg1894. PMID 16755287.
- ↑ genomenewsnetwork article The glycome project - A sugar-coated proposal By Bijal P. Trivedi published May 14, 2001
Irodalom szerkesztés
- Bio-IT World a periodical covering glycomics
- Hirabayashi J, Arata Y, Kasai K (2001. február 1.). „Glycome project: concept, strategy and preliminary application to Caenorhabditis elegans”. Proteomics 1 (2), 295–303. o. DOI:<295::AID-PROT295>3.0.CO;2-C 10.1002/1615-9861(200102)1:2<295::AID-PROT295>3.0.CO;2-C. PMID 11680876. (A proposal to base the glycome project on Caenorhabditis elegans, a microscopic worm, whose entire genome is already sequenced)
- 'GlycoChip'
- Carolyn Bertozzi's seminar: "Chemical Glycobiology"