Grgo Martić

Grgo Martić (Posušje, 1822. január 24. – Kreševo, 1905. augusztus 30.) boszniai horvát ferences szerzetes, író. Neve gyakran Grga Martić vagy Mato Martić alakban bukkan fel a forrásokban.

Grgo Martić
Született	1822. január 22. Posušje
Elhunyt	1905. augusztus 30. (83 évesen) Kreševo
Álneve	Ljubomir Martić Nenad Poznanović Radovan
Állampolgársága	oszmán osztrák–magyar
Foglalkozása	ferences szerzetes, tanár költő, író folklorista
Kitüntetései	Ferenc József-rend lovagkeresztje Knight of the Order of the Iron Crown (Austria) 3rd class, Order of the Medjidie
A Wikimédia Commons tartalmaz Grgo Martić témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Egy Posušje melletti kis faluban, az akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozó Rastovačában született. Tízéves korában nagybátyja jóvoltából kezdte meg a papi pályára való felkészülést. 1838-ig a kreševói ferenceseknél tanult, majd Pozsegában, Zágrábban, végül Székesfehérváron folytatta tanulmányait. 1844 karácsonyának napján szentelték pappá. Ezt követően három éven át Kreševóban szolgált, majd Osovában volt káplán.

1851-től 1879-ig Szarajevóban volt plébános, de mint a Bosna Srebrena ferences rendtartomány szerzetesének, életének öt évtizede és munkásságának nagy része a kreševói ferences Szent Katalin-kolostor iskolájához kötődött. Pedagógusi munkája mellett 1858-ban megírt egy török–szerb–horvát szótárt (amelynek kézirata azonban elkallódott, így kiadatlan maradt), 1871-ben pedig egy földrajztudományi alapvetést, de ezen kívül is több tankönyv szerzője volt. Ivan Franjo Jukićtyal boszniai népdalokat gyűjtöttek, anyagukat 1858-ban adták nyomdába. Martić emellett pályája során a legtermékenyebb boszniai horvát költők közé tartozott. 1861 és 1883 között Osvetnici címen adta ki legnagyobb versciklusának darabjait, amiért kor- és nemzettársai a „boszniai Homérosz” tiszteleti névvel ruházták fel. Vallásos költeményeiben a szerzetesi élet mindennapjai mellett Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal életét énekelte meg. Epikus költeményében örökítette meg az 1389-es rigómezei csata eseményeit, emellett jelentősek voltak útirajzai is, amelyekben Dubrovnikban, a bulgáriai és a hercegovinai katolikus közösségek körében szerzett tapasztalatairól számolt be. Emlékiratai halála után, 1906-ban jelentek meg Zágrábban.

Korának politikai élete szintén érdekelte, az Oszmán Birodalom, majd az Monarchia megszállása alatti években egyaránt aktívan részt vett a nemzeti mozgalomban, az illirizmus támogatója volt.

Főbb művei

• Slavodobitnica svijetlomu gospodaru Omer-paši (epikus költemény, 1852)
• Narodne pjesme bosanske i hercegovačke (népdalgyűjtemény, 1858, Ivan Franjo Jukićtyal)
• Osvetnici I–VII (versek, 1861–1883)
• Početni zemljopis za katoličke učionice u Bosni (epikus költemény, 1884)
• Narodne pjesme o boju na Kosovu godine 1389 (epikus költemény, 1886)
• Obrana Biograda godine 1456 (epikus költemény, 1887)
• Pjesnička djela fra Grge Martića (versek, 1888–1893)

Források

• O fra Grgi Martiću (’Grgo Martić barátról’). Književna zaklada Fra Grgo Martić (2007) (Hozzáférés: 2009. június 20.)