Gruby Dávid (Kiskér, Bács vármegye, 1810. augusztus 20.Párizs, 1898. november 14.) orvos, a bakteriológia és a mikroszkópi fényképezés előfutára.

Gruby Dávid
David Gruby arcképe egy korabeli szakkönyvben.
David Gruby arcképe egy korabeli szakkönyvben.
Született1810. augusztus 20.
Kiskér
Elhunyt1898. november 14. (88 évesen)
Párizs
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
mikrobiológus
Kitüntetéseia francia Becsületrend lovagja (1890)[1]
SírhelyeSaint-Vincent Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Gruby Dávid témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A középiskolát Pesten, a piaristáknál végezte. A pesti Tudományegyetemen, majd a bécsi egyetem orvoskarán folytatta tanulmányait. 1839-ben ott avatták orvosdoktorrá és szemészmesterré. 1840-ben jelent meg első tudományos műve latin nyelven, A kóros elváltozások mikroszkópos megfigyelése címen. Ez egyúttal a legelső magyar munka, amely mikroszkópi vizsgálattal foglalkozik.

Elhagyva Bécset Franciaországban, az alforti állatorvosi főiskolán folytatta kísérleteit. Saját szerkesztésű mikroszkópjával neki sikerült először mikrofotográfiákat készíteni. (Hagyatékában 15000 mikroszkópos készítményt és 3000 fényképklisét találtak.) Vizsgálataival a véglények elismert szakértője lett. A kóroktani irány kezdeményezője volt; felfedezett néhány bőrbetegséget okozó gombát, és egy mikroorganizmust, amelynek csoportjából ötven év múlva az álomkór kórokozóját írták le. 1856-ban a párizsi Montmartre-on állította fel laboratóriumát, ahol a természeti jelenségek és a betegségek közti összefüggés vizsgálata céljából meteorológiai és csillagvizsgáló intézetet hozott létre. Az obszervatórium havi közlönyt is megjelentetett.

 
Mellszobra a Montmartre-i Szent Vince temetőben.

Életének második felében gyakorló orvosként tevékenykedett Párizsban, olyan világhírességek háziorvosaként és barátjaként, mint Heinrich Heine, Frédéric Chopin, Georg Sand, Charles Gounod, Honoré de Balzac, a két Dumas, Flammarion, Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály, Zichy Mihály és mások. Gyakran hívták III. Napóleon udvarába és Angliába is. Az 1870–71-es német-francia háború idején negyvenágyas kórházat és ambulanciát rendezett be, ahol egymaga látta el a sebesülteket. Foglalkozott a sebesültszállító kocsik fejlesztésével is.

1890 augusztusában a francia Becsületrend lovagi fokozatát nyerte el.[2]

Művei szerkesztés

  • Observationes microscopicae ad morphologiam pathologicam (A kóros elváltozások mikroszkópos megfigyelései). 1840.
  • Morphologia Fluidorum pathologicorum. Vindobonae, 1840.
  • Societés matérial de secours pour les blessés militaires. (Exposition de 1878.) Paris, 1884.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Korányi Frigyes: Emlékezések Gruby Dávidról. Orvosi Hetilap, 1898.
  • L. le Leu: Le Dr. Gruby. Notes et souvenirs. Paris, 1908.
  • A. P. M. Salaün: La Vie et l’oeuvre de David Gruby. Doctora Thesis. Bordeaux, 1935.
  • Magyary-Kossa Gyula: Adatok Gruby Dávid életéhez. Gyógyászat, 1937. 55–56, 571–572, 578–588.
  • Frankl József: Gruby Dávid, Petőfi orvosa. Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle, 38 (1962), 1. sz. 39–43.
  • Csillag István: Újabb adatok Gruby Dávid életrajzához. Orvosi Hetilap, 1973.
  • Csillag István: Gruby Dávid. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1985. Bp.: MTESZ, 1984. 57–58.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 348–349. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Schneider Imre – Török Ibolya: A magyar Gruby Dávid, a mykológia megteremtője. Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle, 81 (2005), 3. sz. 112–118.

További információk szerkesztés