Gyárfás Győző
Lécfalvi Gyárfás Győző (eredeti neve: Gyárfás Victor) (Sepsiszentgyörgy, 1855. március 24. – Budapest, 1912. szeptember 22.[2][3]) mérnök, műszaki tanácsos.
| Gyárfás Győző | |
| Született | 1855. március 24. Sepsiszentgyörgy |
| Elhunyt | 1912. szeptember 22. (57 évesen) Budapest[1] |
| Foglalkozása | építész |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Szülei: Gyárfás Lajos 48-as honvéd hadnagy (1815–1892)[4] és Szilágyi Zsuzsanna (1831–1901)[5] voltak. A középiskolai tanulmányait a nagyszebeni gimnáziumban végezte el; a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett. A budapesti Műszaki Egyetemen tanult tovább. Tanulmányúton Németországban volt. 1888-ban kinevezték Háromszék vármegye királyi államépítészeti hivatalának főnökévé; közel 20 évig dolgozott itt. 1900-ban Bay István városi mérnök után felkérték a sepsiszentgyörgyi urbanisztikai teendők ellátására is. 1907-ben Háromszékről Székelyudvarhelyre küldték volna, de ezt visszautasította. Vissza akart vonulni, de a budapesti Kereskedelemügyi Minisztérium felkérte, hogy Budapesten Erdélyért felelős munkakörben folytassa munkáját.
Temetésére a Fiumei Úti Sírkertben került sor.[2]
Magánélete szerkesztés
1886-ban házasságot kötött Fejér Bertával (1865–1961). Hat gyermekük született: Gizella, Ilona, Győző, Erzsébet, Lajos és Etelka.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ a b c Gyászjelentése
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 2828/1912. folyószám alatt.
- ↑ Édesapja gyászjelentése
- ↑ Édesanyja gyászjelentése
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Bodó-Viga: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Miklósi-Sikes Csaba: Fadrusz János és az erdélyi köztéri szobrászat a 19. században. Székelyudvarhely-Sümeg, Haáz Rezső Alapítvány, 2003.