Gyémántlazac

A gyémántlazac (Moenkhausia pittieri) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe, ezen belül a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj.

Gyémántlazac
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Pontylazacalakúak (Characiformes) Család: Pontylazacfélék (Characidae) Nem: Moenkhausia Eigenmann, 1903 Faj: M. pittieri
Tudományos név
Moenkhausia pittieri Eigenmann, 1920
Szinonimák
Opisthanodus haerteli Ahl, 1935
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gyémántlazac témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gyémántlazac témájú kategóriát.

Előfordulása

A gyémántlazac Dél-Amerikában, azon belül Venezuela területén honos. Általában a vizek középső rétegeiben él.

Megjelenése

Testhossza legfeljebb 6 centiméter. Teste sárgás, ezüstös színezetű, pikkelyei gyémántosan irizálnak.

Életmódja

Trópusi halként, a gyémántlazac a 24-28 Celsius-fokos vízhőmérsékletet, valamint a 6-7 pH-értékű vizet kedveli. Ragadozóként az élő zsákmányt kedveli, főleg a férgeket, kis rákokat és rovarokat.

Szaporodása

A lerakott ikrák száma a 300-at is elérheti. Az ivadékok 24 óra alatt kelnek ki és további három nap múlva kiúsznak.

Felhasználása

Kedvelt akváriumi hal, emiatt ipari mértékben tenyésztik és kereskednek vele. Az akváriuma legalább 80 centiméter hosszú kell hogy legyen; rajhalként fajtársaira van szüksége, emiatt legalább 5 vagy ennél több példány tartása ajánlott.

Képek

• 
• 
• 
  Két hím
• 
  Fiatal példány

Források

• Moenkhausia pittieri Eigenmann, 1920 FishBase
• Lima, F.C.T., L.R. Malabarba, P.A. Buckup, J.F. Pezzi da Silva, R.P. Vari, A. Harold, R. Benine, O.T. Oyakawa, C.S. Pavanelli, N.A. Menezes, C.A.S. Lucena, M.C.S.L. Malabarba, Z.M.S. Lucena, R.E. Reis, F. Langeani, C. Moreira et al. …, 2003. Genera Incertae Sedis in Characidae. p. 106-168. In R.E. Reis, S.O. Kullander and C.J. Ferraris, Jr. (eds.) Checklist of the Freshwater Fishes of South and Central America. Porto Alegre: EDIPUCRS, Brasil.

További információk

• Akvarisztikalap.freeweb.hu (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)