Gyöngyössy Sámuel

Gyöngyössy Sámuel (Miskolc, 1833. november 22. – Tiszanána, 1886. május 20.) református lelkész.

Gyöngyössy Sámuel
Született	1833. november 22. Miskolc
Elhunyt	1886. május 20. (52 évesen) Tiszanána
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	református lelkész
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Régi nemes családból származott, apja id. Gyöngyössy Sámuel, anyja Fazekas Zsuzsánna. Tanulását a miskolci református líceumban kezdte, ahol 1848-ban írta alá az iskolai törvényeket. A IX. honvédzászlóaljat éppen ekkor toborzották Miskolcon és a 15 éves ifjú a sorozó bizottság elé állott, de apja felmutatta az ifjú keresztlevelét és kihuzatta nevét. 1849-ben azonban, midőn Schlick Felső-Magyarországba tört, ő is beállott a miskolci (később borsodi) guerillák közé, ahol őrmesterségig vitte. A Debrecen felé induló Görgeit követte; ekkor azonban apja meghalt, anyja pedig halálos beteg volt. Két heti szabadságot kért és nyert; ez mentette meg életét, mert csapatát a debreceni csatában a kozákok lemészárolták. Még két évig tanult Miskolcon; az utolsó évben Puky Miklós két fiának nevelője volt. 1851-ben Patakra, 1852-ben Debrecenbe ment, ahol a szónoklatban Révész Bálint volt a mestere. 1853-ban a hittanszakot elvégezvén, Szikszóra bocsáttatott ki rektoriára, ahol egymaga négy osztályos algimnáziumot vezetett. 1855-ben kápláni vizsgát tett Debrecenben és B.-Újfalun nyert alkalmazást; innét Révész Bálint mellé ment Debrecenbe segédlelkésznek. 1855-ben, szoboszlai Papp István halálával, a debreceni tanács helyettes lelkésznek választotta meg. 1860-ban Tégláson lett rendes lelkész, 1866-ban pedig Nyíregyházán. A politikai mozgalmak megindultával a polgári egylet megválasztotta elnökéül, ezen egyletnek aztán könyvtárt szerzett és részvények útján emeletes házat építtetett. A társadalmi mozgalmakban is élénk részt vett. 1870-ben a nagykállói egyház meghívását fogadta el. Itt már visszavonult a pártmozgalmak vezetésétől és a 18. századi alapon nyugvó rossz iskolákat szervezte át. Megbetegedett, s orvosainak tanácsára 1875 nyarán a miskolciak meghívását fogadta el és 1876. április 4-én oda költözött. 1879. szeptember 21-én Tiszanána választotta meg lelkészének.

Írásai

A Császár Ferencz Divatcsarnokába (1853) Hernádvölgyi álnév alatt vidéki leveleket írt; cikkeket írt a Révész Bálint Egyházi Könyvtárába (1859-60. Jeruzsálem végnapjai, héber régiségi s történelmi tanulmány és ugyanott vallásos költeménye, Husz János és Prágai Jeromos, Az önkény áldozatai, egyháztört. tanulmány s A dúsgazdag és Lázár, szenttörténeti ballada), a Nyír és utóbb a Tisza-Vidék c. lapba (A nagy idők apró történetei, elbeszélés az 1848-49. időből, A kis főhadnagy, A hullák hídja, A hős dalárok, Fejér galamb fejér rózsa, A losonczi leány, Egy őrült nő története sat. E lapnak csakhamar egész szellemi terhe Gyöngyössy vállaira nehezült; a szerkesztő magyarul jól nem tudván, ő nézte át a kéziratokat, javította a lapot és hónapokig maga töltötte ki annak minden rovatát).

Munkái

• Imák és egyházi beszédek tára I. füzet. Debreczen, 1862 (több nem jelent meg)
• Magyar protestáns egyházi szónoklatok. Miskolcz, 1874-75, két kötet
• Gyászbeszéd. Bpest, 1879 (halotti beszédek és imák Szathmári Király Pál fölött, többekkel együtt)
• Magyar protestáns egyházi szónoklatok. Ünnepi, alkalmi, közönséges és gyászesetekre. III-IV. füzet. Új folyam 1. és 2. füzet. Miskolcz, 1883

A Tiszavidéket 1870. január 3-tól május 2-ig névleg is szerkesztette.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
• Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája. II. Ajaktól Zsurkig. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, 1996.
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8