Gyűrűsfarkú erszényes

emlősfaj

A gyűrűsfarkú erszényes (Pseudocheirus peregrinus) az emlősök (Mammalia) osztályának erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a diprotodontia rendjébe és a gyűrűsfarkú erszényesek (Pseudocheiridae) családjába tartozó faj.

Gyűrűsfarkú erszényes
Ember által táplált példány
Ember által táplált példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Alrend: Kuszkuszalkatúak (Phalangeriformes)
Öregcsalád: Erszényesmókus-szerűek (Petauroidea)
Család: Gyűrűsfarkú erszényesek (Pseudocheiridae)
Alcsalád: Pseudocheirinae
Nem: Pseudocheirus
Ogilby, 1837
Faj: P. peregrinus
Tudományos név
Pseudocheirus peregrinus
(Boddaert, 1785)
Szinonimák
Szinonimák

a faj szinonimái:

  • Didelphis peregrinus Boddaert, 1785
  • Phalangista cookii Desmarest, 1818

a Pseudocheirus peregrinus convolutor szinonimái:

  • Pseudocheirus peregrinus bassianus (Le Souef, 1929)
  • Pseudocheirus peregrinus incana (Schinz, 1844)
  • Pseudocheirus peregrinus viverrina Ogilby, 1838

a Pseudocheirus peregrinus peregrinus szinonimái:

  • Pseudocheirus peregrinus banksii (Gray, 1838)
  • Pseudocheirus peregrinus caudivolvula (Kerr, 1792)
  • Pseudocheirus peregrinus cookii (Desmarest, 1818)
  • Pseudocheirus peregrinus incanens (Thomas, 1923)
  • Pseudocheirus peregrinus laniginosa (Gould, 1858)
  • Pseudocheirus peregrinus modestus (Thomas, 1926)
  • Pseudocheirus peregrinus notialis (Thomas, 1923)
  • Pseudocheirus peregrinus novaehollanidiae (Bechstein, 1800)
  • Pseudocheirus peregrinus oralis (Thomas, 1926)
  • Pseudocheirus peregrinus victoriae (Matschie, 1915)

a Pseudocheirus peregrinus pulcher szinonimája:

  • Pseudocheirus peregrinus rubidus (Troughton & Le Souef, 1929)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyűrűsfarkú erszényes témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűsfarkú erszényes témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása szerkesztés

A gyűrűsfarkú erszényes nagy számban elterjedt Ausztrália keleti és délnyugati partvidékén. Tasmania területén is megtalálható. Annak ellenére, hogy ez a faj összességében gyakori, egyedszáma Victoria egyes részein csökkent. Ma nagyon ritkán lehet vele találkozni Nyugat-Ausztráliában, ahol régebben nagy számban fordult elő.

Alfajai szerkesztés

  • Pseudocheirus peregrinus convolutor Schinz, 1821
  • Pseudocheirus peregrinus occidentalis (Thomas, 1888) - egyes kutató szerint külön, önálló fajt alkot Pseudocheirus occidentalis név alatt, vagy ha nem, akkor legalább fajkomplexumot a gyűrűsfarkú erszényessel[1]
  • Pseudocheirus peregrinus peregrinus (Boddaert, 1785)
  • Pseudocheirus peregrinus pulcher (Matschie, 1915)

Megjelenése szerkesztés

 
A természetes élőhelyén

Az állat fej-törzs-hossza 30-35 centiméter, farokhossza legfeljebb 35 centiméter és testtömege 700-1100 gramm. Bundája sűrű, puha és gyapjas; szőre rövidebb, mint sok más erszényesé. Különböző színű lehet, általában azonban a hátán szürkésbarna és a hasoldalon világosabb. Farka hosszú, erős és elvékonyodó. Utolsó harmada fehér és gyér szőrzetű, az állat jól tud vele kapaszkodni. Lába alkalmazkodott a fára mászáshoz, talpa csupasz. Két ujja a többi hárommal szemben helyezkedik el, így az állat jól meg tudja fogni az ágakat. Nagy, kidomborodó szemével éjszaka nagyon jól lát.

Életmódja szerkesztés

A gyűrűsfarkú erszényes éjszaka aktív és párosával vagy családban él. Tápláléka eukaliptuszlevelek, virágok, rügyek és gyümölcsök. Az állat legfeljebb 6 évig él.

Szaporodása szerkesztés

Az ivarérettséget 1-2 évesen éri el. A párzási időszak május–november között van. Az alom 1-3, általában 2 utódból áll. A kicsiket, a nőstény 4 hónapig hordja az erszényében. Az elválasztás 6 hónap után következik be. Nagyon nehéz áttérniük az anyatejről a levelekből, illetve gyümölcsökből álló étrendre. Sok fiatal állat nem éli túl az átállást, mert emésztési zavarokban pusztul el.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Pseudocheirus occidentalis — Western Ringtail Possum. Species Profile and Threats Database. Department of Sustainability, Environment, Water, Population and Communities. (Hozzáférés: 2010. november 3.)

Források szerkesztés