Gymnopithys rufigula
A Gymnopithys rufigula a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Gymnopithys rufigula (Boddaert, 1783) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gymnopithys rufigula témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gymnopithys rufigula témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Pieter Boddaert holland ornitológus írta le 1783-ban, a Turdus nembe Turdus rufigula néven.[3]
Alfajai szerkesztés
Előfordulása szerkesztés
Dél-Amerika északi részén, Brazília, Francia Guyana, Guyana, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 11,5-12,5 centiméter, testtömege 26-32 gramm.[3]
Életmódja szerkesztés
Leginkább rovarokkal táplálkozik, de más ízeltlábúakat is fogyaszt.[3]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 1.)
