Héttorony
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A Héttorony (törökül Yedikule), Konstantinápolynak (ma Isztambul) délnyugati szomszédságában, a Márvány-tenger partján fekvő, romlásnak indult erőd; hét tornyából hat teljesen leomlott, illetve lebontották. A legrégibb torony már az ókorban állott, és oly régi, mint Bizánc; Theodosius római császár kettőt építtetett mellé, és a három tornyot kőfallal vetette körül. Később még 4 tornyot építettek, és innen kapta a toronycsoport az elnevezését.
| Héttorony | |
 | |
| Település | Fatih |
| Építési stílus | oszmán-török építészet |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | erődrendszer |
| Elhelyezkedése | |
 Héttorony
Pozíció Isztambul térképén
| |
 é. sz. 40° 59′ 35″, k. h. 28° 55′ 24″Koordináták: é. sz. 40° 59′ 35″, k. h. 28° 55′ 24″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Héttorony témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
II. Mohamed Konstantinápoly elfoglalása után kijavíttatta a tornyokat, és nagy erőddé alakíttatta azokat, amely a janicsárok szállásaként, majd állambörtönül szolgált. Az idő és a földrengés a hét toronyból csak hármat kímélt meg; az 1768-as földrengéskor további kettő omlott össze és csak egy maradt fenn, a 200 lábnyi magas, úgynevezett Vértorony, amelybe azelőtt az államfoglyokat, a külföldi hatalmak képviselőit és az előkelőbb származású hadifoglyokat zárták el. Később restaurálták, és ma szinte teljes egészében helyreállították.
Hét trónfosztott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő példaként az erőd falaira akasztották. A torony aljában van egy üreg, melyet vérkútnak (kan-kujutu) és egy barlang, melyet sziklaüregnek (tascsukuru) neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, akikre a halálos ítéletet már kimondták. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az 1600–1714-es évekből, többnyire velencei foglyoktól. A magyar foglyok közül Szilágyi Mihály (Hunyadi Mátyás nagybátyja), Majláth István, Török Bálint, Bornemissza Gergely és Béldi Pál neve a legismertebb. A Héttorony utolsó magyar rabja gróf Esterházy Antal császári főstrázsamester volt 1698–1699-ben. A 19. század végén a bejárattól balra, a második torony egyik sarokkövén még kibetűzhető volt az Esterházy által bevésett következő felirat: „COMES ANTONIUS ESTERHASY CAPITANEUS CAPTUS IN CAMPO THÖMÖSVÁR A. 1698. DIE 19. SEPT. ELIBERATUS OCCASIONE INITAE PACIS ANNO 1699. DIE 13. APR.”[1]
Az épületnek fontos szerepe van Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében. Az épület megjelenik József Attila (Karóval jöttél…) című versében is.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Gróf Esterházy Antal kapitány, elfogatott a tömösvári mezőn, az 1698. év szept. 19. napján, kiszabadíttatott a békekötés alkalmából, 1699. ápr. 13-án. Lásd minderről Thaly Kálmán közleményét: Gróf Esterházy Antal török fogsága, 1698. Hadtörténelmi Közlemények, 4. (1891) 704–707.
