Hajós Lajos

(1870–1930) magyar elme-és ideggyógyász, egyetemi tanár

Hajós Lajos, születési és 1882-ig használt nevén Hamburg Lajos[1] (Petőszinye, 1870. július 7.Budapest, Józsefváros, 1930. július 2.)[2][3] ideg- és elmegyógyász, orvostudományi író, egyetemi magántanár.

Hajós Lajos
SzületettHamburg Lajos
1870. július 7.
Petőszinye
Elhunyt1930. július 2. (59 évesen)
Budapest VIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Hajós Mór (1826–1889)[4] Abaúj-Torna vármegyei nagybérlő és Schwartz Róza (1827–1925)[5] fiaként született. Középiskoláit Kassán és Budapesten végezte, majd orvosi tanulmányokat folytatott a magyar fővárosban, Bécsben és Frankfurtban. Már medikus korában az idegrendszer bonc- és szövettanával foglalkozott, Krafft-Ebing és Theodor Meynert professzorok vezetése alatt, majd a Budapesti Tudományegyetemen Laufenauer Károly mellett volt tanársegéd, később pedig Karl Weigert frankfurti intézetében folytatott ideg-szövettani tanulmányokat. 1909-ben a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán a bűnügyi lélektan és elmekórtan magántanára lett. Az első világháború alatt az egyik budapesti helyőrségi kórház elme- és idegosztályát vezette. Több mint két évtizedig az Országos Társadalombiztosító Intézet idegosztályának főorvosa volt. Az orvosi szaklapokban számos tanulmánya jelent meg. Főképp a funkciós idegbetegségekről és az epilepsziáról, valamint a bűnügyi lélek- és elmekórtan körében írt. Mint publicista és előadó, főként az erkölcstan és jellemképződés egészségtani jelentőségeivel foglalkozott. Az Országos Közegészségügyi Tanács rendkívüli tagja volt.

Családja szerkesztés

Házastársa Balajthy Hermina (1868–1930)[6] volt, Balajthy Imre és Sauer Hermina lánya, akit 1897. október 16-án Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.[7]

Sógora Ranschburg Pál (1870–1945) elme- és ideggyógyász volt.[8]

Főbb művei szerkesztés

  • A hysteriás anaesthesiák kísérletes psychologiája. Ranschburg Pállal. (Magyar Orvosi Archivum, 1897, 6.)
  • A férfiak és nők functionalis idegességéről. (Orvosi Hetilap, 1898, 49–52.)
  • Az idegesség férfiaknál és nőknél. Budapest, 1899
  • Az idegrendszer syphilise. Budapest, 1899
  • Kettős lelkek. A terheltek circularis elmezavaráról. Bírálati tanulmány. Budapest, 1899
  • Általános psychopathologia. (Budapest, 1902, 2. kiadás. 1913, németül: Allgemeine Psychopathologie)
  • A Neurolin mint tonico-sedativum. (Budapesti Orvosi Ujsag, 1910, 32.)
  • Stryclinismel combinált arsenes injectiók (strychnotonin) therapiás értékéről. (Budapesti Orvosi Ujsag, 1916, 36.)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés