Hajdu Lajos (bíró)
Hajdu Lajos (Szeghalom, 1814. december 18. (keresztelés)[1] – Budapest, 1893. június 1.) kúriai bíró.
| Hajdu Lajos | |
| Született | Szeghalom |
| Elhunyt | Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | bíró |
| Tisztsége | alispán |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Nemes Hajdú István és Petri Zsuzsanna fiaként született. Jogi tanulmányait befejezvén, 1843-ban ügyvédi oklevelet nyert; előbb Sáros megyei ügyész lett, majd 1849-ben az eperjesi törvényszékhez állami ügyésszé nevezték ki. 1855-ben hasonló minőségben a nagyváradi törvényszékhez helyezték át és 1859-ben az ottani törvényszék bírója lett. 1862. márciusban Bihar megye főispánjának helyettesévé neveztetett ki; itt 1865 végeig működött. 1867. február 14-án a pesti királyi táblához került, ahol két évig maradt. 1870-ben a legfelsőbb bírósághoz osztották be, de nemsokára visszakerült a táblához, amelynek 1882. augusztusig volt bírája, amikor a kúriához nevezték ki, ahol bűnügyekben referált. 1890 után nyugalomba vonult, amikor a Lipót-rend lovagkeresztjét nyerte.
Hátrahagyott kézirataiból a Mezőtúr és Vidéke (1894. 6. sz ) közli: Egy öreg deák életéből című hosszabb költeményét, melyben a régi debreceni deák életet kedélyesen rajzolja; a nevezett lap mint ismert (?) íróról emlékezik meg róla.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.
További információk szerkesztés
- Pesti Napló 1893. 156. szám