Hangyafa
A hangyafa[1] (Cecropia) a rózsavirágúak (Rosales) rendjében a csalánfélék (Urticaceae) családjának egyik nemzetsége több mint hatvan fajjal.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Cecropia peltata
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Elterjedési területük
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hangyafa témájú médiaállományokat és Hangyafa témájú kategóriát. |
_(25909674448).jpg)
Származása, elterjedése szerkesztés
Eredeti előfordulási területe az Amerikákban van. Megtalálható az Amerikai Egyesült Államok déli határától Közép-Amerikán és a Karib-térségen át Dél-Amerika legnagyobb részéig; csak Patagóniából, az Andokból és a hegylánc nyugati oldaláról hiányzik. Afrika néhány országába és Délkelet-Ázsiába, valamint Indonéziába betelepítették.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Gyűrűs törzse magas. Törzse és ága is odvas, üreges. Apró virágai füzérvirágzatba állnak össze (Pallas).
Életmódja, termőhelye szerkesztés
Neve arra utal, hogy ez a fa a a hangyakedvelő növények közé tartozik és eredeti élőhelyén az aztékhangyákkal (Azteca spp.) él szimbiotikus kapcsolatban.
Az együttműködés részeként a fa hangyafészeknek kiválóan alkalmas üregeket alakít ki törzsében, és a hangyák ezekbe költöznek be — ez a jelenség a mürmekodomácia. A fa nemcsak fészkelőhelyet „kínál fel” a hangyáknak, de úgynevezett Müller-féle tápláléktestecskéket is (SZTE7).
„Cserébe” a hangyák megvédik a gazdanövényeiket azok különféle (főleg rovar-) kártevőitől és egyúttal átterelik utóbbiakat a gazdanövény kompetítoraira (versenytársaira). A 2020-as évek elején mutatták ki, hogy a hangyák emellett a fatörzs sérüléseit is befoltozzák, sokszorosára növelve a növényi szövetek regenerálódó képességét. Különösen akkor javítják aktívan a fa sebeit, ha utódaikat közvetlen veszélyben érzik. A kutatók úgy vélik, hogy ez a viselkedés eredetileg a lajhárok és hangyászok kártételei miatt alakulhatott ki — ezek az állatok ugyanis gyakran a hangyafák törzsén élesítik karmaikat, komoly sérüléseket okozva (Landy).
Gyümölcse a lajhárok fő tápláléka (Pallas).
Felhasználása szerkesztés
Több faj borízú gyümölcse ehető. Fája rendkívül és könnyű, ezért tutajokat építenek belőle. Egyúttal nagyon puha is, ezért a hagyományos (kétféle fa összedörzsölésével végzett) indián tűzgyújtás egyik alapanyaga volt. Kérgéből cseranyagot főznek, hársa fonás-szövésre alkalmatos (Pallas)
A népi gyógyászatban a guarumbo Cecropia obtusifolia és néhány más faj leveléből állítólag vérnyomáscsökkentő és egyéb célokra is használt teát főznek.[2]
Rendszertani felosztása szerkesztés
A 2020-as évek elejéig leírt 62 faj:
- Cecropia albicans Trécul
- Cecropia andina Cuatrec.
- Cecropia angulata I.W.Bailey
- Cecropia angustifolia Trécul
- Cecropia annulata C.C.Berg & P.Franco
- Cecropia bullata C.C.Berg & P.Franco
- Cecropia chlorostachya C.C.Berg & P.Franco
- Cecropia concolor Willd.
- Cecropia dealbata B.S.Williams
- Cecropia distachya Huber
- Cecropia elongata Rusby
- Cecropia engleriana Snethl.
- Cecropia ficifolia Warb. ex Snethl.
- Cecropia gabrielis Cuatrec.
- Cecropia garciae Standl.
- Cecropia glaziovii Snethl.
- Cecropia goudotiana Trécul
- Cecropia granvilleana C.C.Berg
- Cecropia herthae Diels
- Cecropia heterochroma C.C.Berg & P.Franco
- Cecropia hispidissima Cuatrec.
- Cecropia hololeuca Miq.
- Cecropia idroboi Cuatrec.
- Cecropia insignis Liebm.
- Cecropia kavanayensis Cuatrec.
- Cecropia latiloba Miq.
- Cecropia litoralis Snethl.
- Cecropia longipes Pittier
- Cecropia marginalis Cuatrec.
- Cecropia maxima Snethl.
- Cecropia megastachya Cuatrec.
- Cecropia membranacea Trécul
- Cecropia metensis Cuatrec.
- Cecropia montana Warb. ex Snethl.
- Cecropia multisecta P.Franco & C.C.Berg
- Cecropia mutisiana Mildbr.
- Cecropia obtusa Trécul
- guarumbo Cecropia obtusifolia Bertol.[2]
- Cecropia pachystachya Trécul
- Cecropia palmata Willd.
- Cecropia pastasana Diels
- ujjas hangyafa Cecropia peltata L. - típusfaj[3]
- Cecropia pittieri B.L.Rob. ex A.Stewart
- Cecropia plicata Cuatrec.
- Cecropia polystachya Trécul
- Cecropia purpurascens C.C.Berg
- Cecropia putumayonis Cuatrec.
- Cecropia reticulata Cuatrec.
- Cecropia sararensis Cuatrec.
- Cecropia saxatilis Snethl.
- Cecropia schreberiana Miq.
- Cecropia sciadophylla Mart.
- Cecropia silvae C.C.Berg
- sátonyfa Cecropia strigosa Trécul[4]
- Cecropia subintegra Cuatrec.
- Cecropia tacuna C.C.Berg & P.Franco
- Cecropia telealba Cuatrec.
- Cecropia telenitida Cuatrec.
- Cecropia ulei Snethl.
- Cecropia utcubambana Cuatrec.
- Cecropia velutinella Diels
- Cecropia virgusa Cuatrec.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, p. 1.
- ↑ a b Guarumbo tea
- ↑ Magyar Donát: Allergén növények I.
- ↑ Takuna Nutramedix csepp
Források szerkesztés
- Cecropia Loefl. Plants of the World Online
- Accepted species Plants of the World Online
- Alvarez-Buylia, Elena and Andriana A. Garay. “Population Genetic Structure of Cecropia obtusifolia, A Tropical Pioneer Tree Species” Evolution , Vol. 48, No. 2 (Apr., 1994), pp. 437–453. https://www.jstor.org/stable/2410103
- Backes, Paulo & Irgang, Bruno - Mata Atlântica: as árvores e a paisagem. Porto Alegre, Paisagem do Sul, 2004.
- Berg, C.C. and Pilar Franco Rosselli and Diane W. Davidson. 2005. “Cecropia” Flora Neotropica, Vol 94 pp. 1–230. New York Botanical Garden Press. https://www.jstor.org/stable/4393938
- Burger, W. 1977. Flora Costaricensis, Family #52, Moraceae. Fieldiana, Botany 40:94-215.
- Engler, A 1964. Syllabus der Pflanzerfamilian, H.Melchior (ed.), 12th ed., vol. 2 Borntraeger, Berlin
- Frisch, J.D. & Frisch, C.D. - Aves Brasileiras, 3rd. edition, S.Paulo, 2005, ISBN 85-85015-07-1
- Lok, A. F., Chong, K.Y, Nghiem, T. P, and H. T. Tan. “The Distribution and Ecology of Cecropia Species (Urticaceae) in Singapore” Department of Biological Sciences, National University of Singapore. Nature in Singapore 2010 pages 199-200. Print.
- Longino, John T. "The Cecropia-Azteca association in Costa Rica." Olympia, WA: The Evergreen State College, 2005. Print.
- Longino, John T. "Cecropia of Costa Rica." Academic Program Pages at Evergreen. N.p., n.d. Web. 4 Nov. 2011. https://web.archive.org/web/20170923073928/http://academic.evergreen.edu/projects/ants/ANTPLANTS/CECROPIA/Cecropia.html
- Judd, et al. Plant systematics. 2. ed. Sunderland: Sinauer Associates, 2002. Print.
- Rocha, F.F.; Lima-Landman, M.T.R.; Souccar, C.; Tanae, M.M.; De Lima, T.C.M. & Lapa, A.J. (2007): Antidepressant-like effect of Cecropia glazioui Sneth and its constituents – In vivo and in vitro characterization of the underlying mechanism. Phytomedicine 14(6): 396-402. doi:10.1016/j.phymed.2007.03.011 (HTML abstract)
- Thorne, R. F. 1976. A phylogenetic classification of the Angiospermae. pp. 35–106. In: Hecht, Steere, & Wallace, eds. Evolutionary Biology, Vol. 9. New York: Plenum Press.
- Landy: Landy-Gyebnár Mónika: Unatkozó tinik tettek izgalmas felfedezést
- SZTE7: 7. Fészkelési szokások, fészektípusok
- Pallas: Bokor József (szerk.). Hangyafa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: Hiba: Érvénytelen idő.
