Hans Heiling

A Hans Heiling Heinrich Marschner 1833. május 24-én, Berlinben bemutatott háromfelvonásos operája előjátékkal.

Hans Heiling
opera
Eredeti nyelv	német
Zene	Heinrich Marschner
Librettó	Eduard Devrient
Főbb bemutatók	1833. május 24.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Heiling témájú médiaállományokat.

Az opera keletkezése

1831-ben Marschner feladó nélküli postai küldeményben kapta meg az opera szövegkönyvét. A történet azonnal megragadta a képzeletét, így amint átolvasta a librettót, nyomban hozzálátott a komponáláshoz. Miután híre ment, hogy a zeneszerző új operán dolgozik, felfedte kilétét a librettista is: Philippe Eduard Devrient (1801–1877), aki ez idő tájt a berlini Hoftheater dramaturgjaként dolgozott. Eleinte azért titkolta kilétét, mert a szövegkönyvet korábban már Felix Mendelssohn Bartholdynak is megmutatta, de tőle idegen volt a téma, a cselekményt pedig túlságosan is hasonlónak találta A bűvös vadász történetéhez. Marschner zeneszerzői alkatának és személyiségének viszont kapóra jött a fantasztikus téma. Gyorsan haladt a komponálással, 1832. augusztus 14-én befejezte a mű hangszerelését is. Az ősbemutatóra azonban csak háromnegyed évvel később került sor, 1833. május 24-én. A közönség körében egyértelműen sikert aratott, de a kritikusok fenntartásokkal fogadták. Az igazi sikert így csak a néhány héttel későbbi lipcsei bemutató hozta meg, 1833. július 19-én. Az előadás után a lipcsei egyetem – elismerése jeléül – a zeneszerzőt tiszteletbeli doktorává avatta.

Ezután a Hans Heiling színre került több külföldi városban is. 1840-ben lezajlott a prágai bemutató, négy évvel később került sor a grazi premierre, majd két évvel később Bécsbe is eljutott a darab. Az 1860-as években bemutatták Bázelben (1862), Koppenhágában (1863) és Stockholmban (1865) is. 1889-ben Prágában felújították a darabot, majd 1901-ben Moszkvában is színre vitték. Ezután egy-két német színház kivételével, mindenhol lekerült a műsorról. 1972-ben aztán bemutatták Rómában, ezután több európai operaház is felújította, de napjainkban elsősorban már csak a német nyelvterületen tűzik alkalomszerűen műsorra.

Az opera szereplői

Szereplő	Hangfekvés
A földszellemek királynője	szoprán
Hans Heiling, a fia	bariton
Anna, fiatal falusi lány	szoprán
Gertrude, Anna anyja	alt
Konrad, a gróf vadásza	tenor
Stephan, a falu kovácsa	basszus
Miklós, parasztlegény	próza

Az opera cselekménye

Előjáték

Hans Heiling az emberek világába vágyakozik. Megtetszik neki Anna, és azt reméli, hogy a lány szerelmének az elnyerésével halandóvá válhat. Sem anyja kérlelése, sem a földalatti birodalom kormányzásának az ígérete nem tudja szándékától eltéríteni. De megígéri, ha olyan mértékben csalódik az emberekben, hogy többé nem tud hozzájuk jó szándékkal közeledni, visszatér anyja birodalmába.

I. felvonás

Hans Heiling földi otthonában Anna és Gertrude látogatását várja. Annát már korábban eljegyezte. Miután vendégei megérkeznek, a házigazda kiszalad, hogy behozza a nekik szánt ajándékokat. Miután egyedül maradnak, Anna rátalál egy varázskönyvre, és elkezdi lapozgatni. A könyv lapjai egyszer csak maguktól megelevenednek. Anna megrémül, és arra kéri a visszatérő Heilinget, hogy vesse a kandallóba a könyvet. A faluban búcsúra készülődnek, és a lány kéri vőlegényét, hogy vigye el a mulatságba. Hans csak azzal a feltétellel enged kérésének, ha lány megfogadja, hogy rajta kívül mással nem fog táncolni. A falusi forgatagban a szép Annát hamar körbeudvarolják. Korábbi udvarlója, Konrád, mindenáron meg akarja táncoltatni. Hanstól kér engedélyt, hogy táncba vihesse a lányt, de az durván elutasítja, és Anna és Gertrude kérlelésére sem enged. Konrád viszont végül addig kerülgeti Annát, amíg a lány beadja a derekát. Hansot megrendíti az eset. Úgy érzi, hogy a lány becsapta, és sohasem szerette igazán.

II. felvonás

A mulatság után Anna az erdőn keresztül ballag hazafelé. Újra felébrednek Konrád iránti érzelmei, és megbánta már, hogy Hansnak adta a kezét. Egyszer csak koboldok, manók jelennek meg előtte, majd megérkezik a földszellemek királynője is, hogy visszakövetelje a lánytól fia szívét. Tőlük tudja meg Anna, hogy Hans nem halandó. A lány elájul az izgalomtól. Ilyen állapotában talál rá Konrád. Miután magához tér, Anna elmeséli a vadásznak, mi történt vele, majd kijelenti, hogy semmilyen körülmények között nem lesz Hans felesége. Időközben megjelenik Hans is, aki ajándékokkal próbálja meg kiengesztelni szerelmét. A lány azonban Konrád karjaiba menekül, és kéri, védje meg a szellemtől. A vadász kiutasítja a házból Hansot, aki ezért orvul hátba döfi tőrével, majd elmenekül.

III. felvonás

Hans egy sziklabarlangban húzta meg magát. Szellem alattvalói segítségével értesül az Annával történtekről: megtudja, hogy Konrád nem halt meg, felépült, és most házasságra készül Annával. Hansot ezután már csak a bosszú életi. Alattvalóival az esküvő helyszínére viteti magát. Amikor megérkezik, már javában folyik a ceremónia. A helyi szokások szerint bekötik a jegyespár szemét, hogy tapogatózva találják meg egymást a jelenlevők közül. Hans közbeveti magát és magához ragadja Annát. A lány felsikolt, Konrád letépi szeméről a kendőt, majd nekitámad a földszellemnek, de fokosa kettétörik rajta. Ekkor megjelenik a földszellemek királynője, és emlékezteti fiát ígéretére. Hans nem tehet mást: követi anyját földalatti birodalomba. Az ifjú pár és az esküvői vendégek hálaénekével zárul az opera.

Az opera zenéje

Marschnernek ez az operája sem átkomponált mű: a 19 számból álló énekes részeket prózai dialógusok kötik össze. A vámpírhoz képest az énekszólamok inkább deklamálóbb jellegűek, nagyobb szerepet kap a zenekar is. Marschner drámai énekszavalata, valamint erőteljesebbre formált zenekari nyelve Wagnerre is nagy hatást gyakorolt a Bolygó Hollandi írása közben. A zeneszerzőnek jól sikerült a két szemben álló fél, az emberek és a szellemek zenei jellemzése. A terjedelmes kórusokban és a hosszúra nyújtott jelenetekben Meyerbeer és Spontini hatása fedezhető fel, míg a szellemvilág ábrázolása Mendelssohn muzsikáját juttatja eszünkbe. Az opera előjátéka a maga sejtelmes szimfonikusságával már előrevetíti a wagneri formafejlesztést. A zene olykor kissé túldíszített és sok benne az ismétlődés, de a motívumok és a hangnem kapcsolódások révén a zeneszerző mindvégig sikeresen tudta fenntartani a drámai folyamat feszültségét. Wagner A walkür című operájának halálhírmotívuma közvetlenül a Hans Heiling II. felvonása 2. jelenetének elejéről származik.

Hangfelvételek

A földszellemek királynője – Magdaléna Hajóssyová, Hans Heiling – Thomas Mohr, Anna – Eva Seniglova, Gertrude – Marianne Eklöf, Konrád – Karl Markus. Közreműködik: a Szlovák Filharmóniai Társaság ének- és zenekara, vezényel: Ewald Körner. A felvétel helye és ideje: Pozsony, 1990. március 29–30., élő előadások montázsfelvétele. A kiadás éve: 1990. Marco Polo, 8.223306-7, 2 CD DDD Stereo.

Források

• Eősze László: Az opera útja. Zeneműkiadó, Budapest, 1972. 252. old.
• Winkler Gábor: Barangolás az operák világában II. Tudomány, Budapest, 2005. 1133–1135. old.
• Matthew Boyden: Barangolás az operák világában. Park, Budapest, 2009. 155–156. old.