Hardy Gyula

Hardy Gyula (Újpest, 1928. április 20. – Budapest, 1988. október 22.) állami díjas magyar kémikus, vegyészmérnök, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a polimerizáció kinetikai kutatása, valamint a polimerek fizikai kémiai tulajdonságvizsgálata volt. Közel három évtizeden át (1961–1988) állt a hazai műanyaggyártás tudományos háttérintézménye, az MTA Műanyagipari Kutatóintézete élén.

Hardy Gyula
Életrajzi adatok
Született	1928. április 20. Újpest
Elhunyt	1988. október 22. (60 évesen) Budapest
Sírhely	Megyeri temető
Ismeretes mint	kémikus vegyészmérnök
Gyermekek	Hardy Mihály
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Budapesti Műszaki Egyetem (1950)
Pályafutása
Szakterület	kémia
Kutatási terület	makromolekuláris kémia, polimerkémia
Tudományos fokozat	kémiai tudományok doktora (1974)
Munkahelyek
Budapesti Műszaki Egyetem	előadó tanár (1954–59), tanszékvezető egyetemi tanár (1959–80)
MTA Műanyagipari Kutatóintézet, Budapest	igazgatóhelyettes (1957–61), igazgató (1961–88), kutatóprofesszor (1988)
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Díj (1969), Állami Díj (1988)
Akadémiai tagság	levelező tag (1976), rendes tag (1985)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hardy Gyula témájú médiaállományokat.

Életútja

Újpesti munkáscsalád sarja volt. Középiskolai érettségijét 1946-ban tette le a Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet 1950-ben. Ezt követően Alekszej Alekszandrovics Wanscheidt professzor irányítása alatt aspirantúráját töltötte a Leningrádi Állami Műszaki Intézet műanyag-technológiai osztályán, amelyet 1953-ban sikeres védéssel zárt le, és a kémiai tudományok kandidátusa lett (doktori fokozatát 1954-ben honosították). 1954 januárjában hazatért, s ekkor rövid ideig az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese volt. 1954-től 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségén dolgozott mint a műszaki és természettudományi alosztály vezetője. Az alosztály megszűnésekor, 1956 decemberében visszatért a Központi Kémiai Kutatóintézetbe, ahol tudományos osztályvezetővé nevezték ki.

1957 augusztusában az általa vezetett tudóscsoport kivált a Központi Kémiai Kutatóintézetből, és a Szerves Vegyipari és Műanyag-ipari Kutatóintézet – 1961 után az önállósodott MTA Műanyag-ipari Kutatóintézet – szervezeti része lett. Hardyt egyúttal az intézet igazgatóhelyettesévé, egyúttal a polimerkémiai részleg vezetőjévé nevezték ki, 1961 januárjától 1988 márciusáig pedig a Műanyag-ipari Kutatóintézet igazgatói tisztét látta el. Ezzel párhuzamosan oktatói pályája is kiteljesedett: 1954-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tartott előadásokat, 1959-től 1980-ig pedig a műanyag- és gumiipari tanszéken folyó munkát irányította tanszékvezető egyetemi tanári címmel. 1961-ben a párizsi Sorbonne-on, 1976-ban a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) is oktatott vendégprofesszorként. A kémiai tudományok doktora címet 1974-ben szerezte meg.

Felesége Hardyné Putirszkaja Galina radiokémikus, fia Hardy Mihály (1957) újságíró, lánya Hardy Júlia (1960) pszichiáter.

Munkássága

Fő kutatási területe a gyökös polimerizáció mechanizmusa volt. Behatóan vizsgálta a folyamatban részt vevő monomerek és szerves adalékanyagok kémiai szerkezete és reakcióképessége közötti összefüggést, felismerte a láncreakciós folyamat néhány sajátosságát. Az 1960-as évek elején tudósi érdeklődése a gamma-sugárzással elindított, folyadék fázisú polimerizáció kutatása felé fordult. Később, a szilárd fázisú polimerizáció kutatása kapcsán jelentős eredményeket ért el a fázisszerkezet, illetve a kristályszerkezet és a polimerizáció kinetikája közötti összefüggések vizsgálatában, felismerte az eutektikum jelentőségét a (ko)polimerizáció folyamatában. Elsőként tett kísérletet a folyadékkristályos polimerek szerkezeti szempontú osztályozására, fizikai kémiai vizsgálatai alapján leírta a csak egy bizonyos csoportjukra jellemző aperiodikus hélixszerkezetet. Munkatársaival együtt sikeresen szintetizált több, ipari, mezőgazdasági és orvosi felhasználásra alkalmas polimert.

Társasági tagságai és elismerései

1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben rendes tagjává választották, emellett 1985-től haláláig az MTA VII. kémiai tudományok osztálya, 1973-tól haláláig pedig a műanyag-kémiai munkabizottság munkáját elnökölte. Tiszteleti tagja volt a Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiájának.

A polimerek kémiája területén végzett kutatásaiért 1969-ben megkapta az Akadémiai Díj második fokozatát. 1988-ban Markó Lászlóval megosztva a polimerkémia, illetve a fémorganikus kémia területén elért eredményeikért Állami Díjat vehettek át. 1978-ban a Leningrádi Állami Műszaki Intézet díszdoktorává avatták.

Főbb művei

• Nagymolekulájú anyagok kémiája. Budapest: BME Vegyészmérnöki Kar. 1963.   (szerzőtársakkal)
• A műanyagfeldolgozás műveletei és gépei I–II. Budapest: Tankönyvkiadó. 1965–1967.  
• Műanyagtechnológiai gyakorlatok. Budapest: Tankönyvkiadó. 1967.  
• Polireakciók elmélete. Budapest: Tankönyvkiadó. 1969.   (Varga Józseffel)
• Műanyagok. Budapest: Terra. 1970. = Műszaki Értelmező Szótár, 30.  

Források

• Markó László: Hardy Gyula 1928–1988. Magyar Tudomány, XCVI. évf. 5. sz. (1989) 428–430. o.
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 221. o. ISBN 963-9257-00-1  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 121. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 480–481. o.
• Kossuth-, állami és Széchenyi-díjasok 1948–2008 I. Szerk. Gyuricza Péter, Móritz Rita, Szalay Antal. Budapest: Magyar Közlöny. 2008. 326. o. ISBN 978-963-9722-42-2

További információk

• Tüdős Ferenc: Hardy Gyula. Kémiai Közlemények, (1989)
• Czvikovszky Tibor: Hardy Gyula. Budapest: (kiadó nélkül). 1989. = MTA Emlékbeszédek,