Wikipédia

Hare psychopathy checklist

Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

Korunkbeli kutatásokban és klinikai gyakorlatban a Robert D. Hare által kidolgozott Psychopathy Checklist-Revised (PCL-R) a legelterjedtebben használt pszicho-diagnosztikai eszköz a pszichopata rendellenesség megállapítására, kimutatására.[1] Mivel az egyén pontszámának fontos következményei lehetnek a jövőjében és mivel ezek a következmények igen komoly károkhoz vezethetnek az életében, hogyha a tesztet rosszul értékelik ki, ezért Robert Hare szerint a tesztet csak akkor lehetne érvényesnek tekinteni, hogyha megfelelően képzett és tapasztalt szakértő végzi az értékelést ellenőrzött és előírt körülmények között.[2][3] Hare jogdíjat kap a teszt minden egyes ellenőrzött, hivatalos használata után.[4]

PCL-R Model a pszichopata rendellenességre szerkesztés

A PCL-R egy 20 elemből álló klinikai értékelő skála (melyet pszichológusok vagy más szakértők használnak). A PCL-R minden egyes eleme egy 0-2 pontig terjedő skála, amik sajátos kritériumoknak felelnek meg, melyek aktákból és interjúkból származnak. A 0 érték azt jelenti, hogy az alanyra egyáltalán nem jellemző, az 1 azt, hogy némiképpen jellemző, a 2 pedig azt, hogy teljes mértékben. Az életstílus és bűnözői magatartás vizsgálata mellett a teszt még méri a rábeszélő képességet, felületes bájt, felsőbbrendűségi érzést, az ingerekre való igényt, beteges hazudozást, a biflázást, manipulálást, a megbánás hiányát, érzéketlenséget, gyenge viselkedési gátlást, lobbanékonyságot, felelőtlenséget, a saját tetteikért való felelősségvállalás megértésének hiányát és így tovább. Az elért pontszámokat arra használják, hogy megjósolják a bűnözési visszaesés kockázatát és a rehabilitációra való lehetőség mértékét.

A PCL-R jelenlegi kiadása hivatalosan 4 faktort különböztet meg (1a, 1b, 2a és 2b), melyeket faktoranalízis segítségével összegeznek a 20 megállapított elemnek megfelelően. Az előző kiadás 2 faktort tartalmazott. Az első faktor „mások önző, érzéketlen és bűntudat nélküli kihasználása”-ként van definiálva, a második faktor pedig „krónikusan labilis, antiszociális és szociálisan deviáns életvitel”-ként. Nagyon magas esélye van a bűnbe való visszaesésnek és igazán alacsony a valószínűsége a rehabilitációra való lehetőségnek azoknál, akik a PCL-R teszt alapján „pszichopaták”, habár a kezelésért folytatott vizsgálatok folyamatban vannak.

A PCL-R 1a és 1b faktora összefüggésben van a narcisztikus személyiségzavarral és a hisztrionikus személyiségzavarral. Kapcsolatban van az extrovertáltsággal és pozitív érzelmi tapasztalatokkal (izgatottság, éberség, határozottság – positive affect). Az első faktor, az úgynevezett fő személyiségvonásai a pszichopata személyiségnek.

A PCL-R 2a és 2b faktora nagyon erős összefüggésben van az antiszociális személyiségzavarral és a bűnözéssel, valamint kapcsolatban van a dühvel, bűnözési hajlammal és lobbanékony erőszakkal. A PCL-R célcsoportja elítélt bűnözőket tartalmaz. Az osztályzás, értékelés minősége függ attól, hogy mennyi háttérinformáció áll rendelkezésre és hogy az értékelendő személy mennyire nyitott, illetve őszinte.

Hare’s Checklist és más mentális rendellenességek szerkesztés

A pszichopata rendellenesség (amit a PCL-R által állapítottak meg) negatív korrelációban van minden DSM-IV Axis I (DSM-IV: Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv a mentális rendellenességekhez – Axis I: klinikai rendellenességek, melyeket komoly mentális és tanulási zavarok jellemeznek) rendellenességgel, kivétel a pszichoaktív szerek használatát (substanse abuse). A legnagyobb kapcsolat a pszichopata rendellenesség és az antiszociális személyiségzavar között figyelhető meg.

Első faktor: Személyiség „agresszív nárcizmus”

  • Felületesség/rábeszélőképesség/felületes báj
  • Felsőbbrendűségi érzés
  • Beteges hazudozás
  • Fortélyosság/ravaszság/manipuláció
  • Megbánás és bűntudat hiánya
  • Sekélyes érzelmi tapasztalatok (a valódi érzelmek rövidek és öncélúak)
  • Érzéketlenség/empátia hiánya
  • A saját tettekért való felelősségvállalás megértésének hiánya

Második faktor: Esetleírás „Szociálisan deviáns életvitel”

  • Ingerekre való igény/hajlam az unalomra
  • Élősködő életvitel
  • Gyenge viselkedési gátlás
  • Reális hosszú távú célok hiánya
  • Lobbanékonyság
  • Felelőtlenség
  • Fiatalkori bűnözés
  • Korai viselkedési problémák
  • Feltételes szabadlábra helyezés visszavonása

Jellemzők, melyek egyik faktorral sem függnek össze

  • Szabálytalan, válogatás nélküli szexuális partnerek
  • Sok rövid házastársi kapcsolat
  • Büntetőjogi sokszínűség

Az Amerikai Pszichiátriai Egyesület (American Psychiatric Association – APA) hivatalos álláspontja szerint, mely a DSM-IV-TR-ban jelent meg, a pszichopata és a szociopata elnevezések helytelenek. A WHO-nak (World Health Organization) különböző az álláspontja, melyet az ICD-10-ben (International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems) közöltek, miszerint a pszichopata rendellenesség és az antiszociális személyiség (antisocial/asocial/amoral personality) szinonimák a disszociális személyiségzavarra (dissocial/antisocial personality disorder).

A laikusok és szakértők között sok vita van a „pszichopata”, a „szociopata”, az antiszociális személyiségzavar, az ICD-10 diagnózis és a disszociális személyiségzavar közötti különbségről és azok jelentéséről. Hare szerint a pszichopata rendellenesség egy szindróma, amire másként kéne tekinteni, mint a DSM-IV által meghatározott antiszociális személyiségzavarra még akkor is, ha az antiszociális személyiségzavar és a pszichopata személyiség DSM-IV-ben egyenlőként van definiálva.[5] Azonban, azok akik a DSM-IV-t készítették, úgy érezték, hogy túl nagy lehetősége van a szakértőnek a szubjektivitásra, mikor meghatároznak olyan dolgokat, mint bűntudat és bűn; ennek következtében a DSM-IV munkacsoport úgy határozott, hogy ragaszkodnak a megfigyelhető viselkedéshez, nevezetesen a szociálisan deviáns viselkedésformákhoz.

Ennek eredményeként, az antiszociális személyiségzavar olyan valami, ami a “bűnözők többségével összehozható”.[6] Hare azt mondja, hogy a bebörtönzött bűnözők 80-85%-a megfelel az antiszociális személyiségzavar előfeltételeinek, amíg mindössze 20%-uk minősíthető a Hare Psychopathy Checklist által definiált pszichopatának.[7] Ez a 20%, Hare szerint, felelős a legkomolyabb bűntettek elkövetésének feléért, beleértve a folyamatos és ismételt nemi erőszakot elkövetők felét is. Az FBI jelentések szerint 1992-ben a rendőrgyilkosságok 44%-át pszichopaták követték el.[8]

Egy másik tanulmányban - amely a PCL-R-t használja, hogy megvizsgálja a kapcsolatot az antiszociális személyiségzavar és az öngyilkossági hajlam között – kiderült, hogy az öngyilkossági hajlam erősen korrelál a PCL-R második faktorával (amely az antiszociális devianciát tükrözi) és egyáltalán nem korrelál a PCL-R első faktorával (amely a narcisztikus személyiségzavart tükrözi). Ennek tudatában az antiszociális személyiségzavar kapcsolódik a második faktorhoz, amíg a pszichopata személyiség mindkét faktorhoz kapcsolódik, ami alátámasztja Hervey Cleckley állítását, miszerint a pszichopata személyiség mentes az öngyilkossági hajlamtól. Másfelől az emberek, akiknek antiszociális személyiségzavaruk van igen nagy számban követnek el öngyilkosságot.[9]

Mivel a pszichopaták tetteikkel kárt okoznak, ezért feltételezhető, hogy érzelmileg nem kötődnek azokhoz az emberekhez, akiket bántanak, akárhogyan is, a PCL-R Checklist szerint a pszichopatákat az sem érdekli, hogy hogyan bánnak saját magukkal. Gyakran elmulasztják, hogy módosítsák a viselkedésüket aszerint, hogy meggátolják önmagukat a jövőbeli maradandó kényelmetlenségektől.

A gyakorlatban a pszichiáterek ritkán kezelnek úgy pszichopata rendellenességgel élőket, hogy meg vannak róla győződve, hogy kezelhetetlenek és hogy semmilyen bizonyított beavatkozás nincsen, ami hatékony lenne.[10] Angliában és Walesben a disszociális személyiségzavar diagnózisa létjogosultságot biztosít arra, hogy az illetőt pszichiátriai intézetbe zárják, ha komoly bűncselekményeket követett el, de mivel ezek ez egyének bomlasztóan hatnak más páciensekre és egyáltalán nem fogékonyak a kezelésekre, ezért a börtönökben ez az alternatíva nem gyakran használatos.[11]

Mivel az egyén pontszámának fontos következményei lehetnek a jövőjében és mivel ezek a következmények igen komoly károkhoz vezethetnek az életében, hogyha a tesztet rosszul értékelik ki, ezért Robert Hare szerint a tesztet csak akkor lehetne érvényesnek tekinteni, hogyha megfelelően képzett és tapasztalt szakértő végzi az értékelést ellenőrzött és előírt körülmények között.[2][3]

Hare azt akarja, hogy a DSM és az ICD egyedülállő rendellenességként jegyezze a pszichopata személyiségzavart, mondva nem teljesen ugyanaz,[2] mint az antiszociális személyiségzavar és a disszociális személyiségzavar. Mindkét szervezet álláspontja szerint a kifejezések szinonimák.

Egyesek manipulatív készsége merész vezetői képességet jelent.[12] Vitatott, hogy a pszichopata rendellenesség adaptív nagyon versengő környezetben, mert ez eredményt hoz mind az egyénnek, mind a közösségnek,[13][14][15] vagy gyakran kis politikai csoportoknak, akiket képviselnek.[16] Akárhogyan is, ezek az egyének gyakran okoznak hosszútávú károkat a munkatársaiknak, vagy a szervezetnek, aminek dolgoznak a manipulatív, hamis, sértegető és tisztességtelen viselkedésükkel.[17]

Hare úgy jellemzi az embereket, akiket pszichopatáknak nevez, hogy „fajon belüli ragadozók,[18][19] akik meggyőző- és manipulatív képességüket, a megfélemlítés módszerét, a szexet és az erőszakot használják, hogy úrrá legyenek másokon[20][21][22] és kielégítsék a saját önző szükségleteiket. Lelkiismeret és megbánás nélkül veszik el, amit akarnak, csinálják, amit akarnak; a szociális normák és elvárások megsértése bűntudat nélkül.”[3]

PCL-R Faktorok szerkesztés

A PCL-R korai faktoranalízise azt mutatja, hogy a teszt két részből áll.[23] Az első faktor a pszichopaták emberekkel való kapcsolatát és az érzelmi deficiteket mutatja meg (felületesség, felületes báj, manipulatív viselkedés, empátia hiánya), amíg a második faktor az antiszociális személyiségzavarral kapcsolatba hozható tüneteket (bűnözői sokszínűség, lobbanékonyság, felelőtlenség, gyenge viselkedési gátlás, fiatalkori bűnözés).[23]

A két faktort azok találták ki, akik azt a teóriát követik, hogy minél több különböző korrelációt kimutassanak. Az első faktor kapcsolatban van a narcisztikus személyiségzavarral,[23] sekélyes aggodalommal,[23] az empátia hiányával,[24] alacsony stresszes reakciókkal[25][25] és az alacsony öngyilkossági kockázattal, de a magas teljesítési kényszerrel és a jóléttel, kényelemmel is.[25] Eközben a látens vonás elmélet (- item response theory) használatával kielemzett női bűnözők PCL-R pontszáma azt mutatja, hogy az első faktor elemei sokkal fontosabbak, ha nőkben akarjuk mérni, és általánosítani a pszichopata személyiségzavart.[26]

Ennek ellenére a második faktort úgy találták, hogy kapcsolatban van az antiszociális személyiségzavarral,[23] a szociális devianciával,[23] a sensation seeking skálával,[23] az alacsony szocio-ekonomikus státusszal[23] és az öngyilkosságra való magas hajlammal.[25] Mindezek ellenére a két faktor nagyon erősen összefügg[23] és elég biztosan előrejelzik, hogy az eredmények egy közös rendellenességből származnak.[27] Akárhogyan is, a kutatások megbuktak abban a témában, hogy a két faktort női alanyokból álló mintában is replikálják.[28]

Mostani statisztikai értékelésekhez Cooke és Michie[29] a CFA-t (confirmatory factor analysis) használják, melynek segítségével kimutattak egy három faktoros szerkezetet, amely olyan elemeket tartalmaz, amik a második faktorból valók, és szigorúan összefüggnek az antiszociális viselkedéssel (bűnözői sokszínűség, fiatalkori bűnözés, feltételes szabadlábra helyezés visszavonása, korai viselkedési zavarok és gyenge viselkedési gátlás), ezeket az elemeket vették ki a végső modellből. A maradék elemeket három faktorba osztották: Arrogáns és Megvezető Interperszonális Stílus, Abnormális Érzelmi Tapasztalat, és Impulzív és Felelőtlen Viselkedési Stílus.[29]

A PCL-R teszt legújabb kiadásához Hare hozzáadott egy negyedik antiszociális viselkedési faktort, amely tartalmazza a második faktor elemeit, nem úgy mint Cooke és Michie modellje.[30] Hare modellje feltételezi, hogy a pszichopata rendellenességet ezek a különböző, de összefüggő faktorok határozzák meg.[31]

Cooke és Michie három faktoros modelljének súlyos statisztikai és – pl: ténylegesen 10 faktort tartalmaz és lehetetlen eredmények születnek (negatív varianciák) – elvi hibái vannak. Hare és munkatársai publikáltak egy részletes kritikát Cooke és Michie modelljéről.[32] Az új bizonyíték, amely az elem számokból és eltérő mérési eredményekből származik, a 4 faktoros modellt támogatja,[33] amely az Interperszonális, Érzelmi, Életviteli és az Antiszociális elemekből áll.

Diagnosztikai kritérium és a PCL-R kiértékelése szerkesztés

A pszichopata személyiség meglétét leggyakrabban a PCL-R teszttel állapítják meg,[34] ami egy 20 elemből álló klinikai értékelő skála. Minden eleme a tesztnek egy három pontos (0, 1, 2) skálán értékelendő, ez mindkét faktorban megtalálható. A második faktor a düh, aggodalom, megemelkedett öngyilkossági kockázat, bűnözői hajlam és a lobbanékony erőszak mérésével hozható kapcsolatba.

Ezzel ellentétben a második faktor az extrovertáltság és az érzelmi tapasztalatok mérésével hozható kapcsolatba. Az első faktor, az úgynevezett fő személyiségvonásai a pszichopata személyiségnek. Egy pszichopata mindkét faktoron magas pontszámot fog elérni, viszont egy antiszociális személyiségzavarral diagnosztizált személy csak a második faktoron.[35]

Esettanulmányozás és interjúk készítése is használatos, amikor a tesztet készítik és analizálják.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Hivatkozások szerkesztés

  1. ↑ Leam Craig, Kevin Browne, Anthony R. Beech (2008) Assessing Risk in Sex Offenders p. 117 John Wiley and Sons, ISBN 0470018984
  2. ↑ a b c Hare, R. D. (2003). Manual for the Revised Psychopathy Checklist (2nd ed.). Toronto, ON, Canada: Multi-Health Systems.
  3. ↑ a b c Hare, R. D., & Neumann, C. N. (2006). The PCL-R Assessment of Psychopathy: Development, Structural Properties, and New Directions. In C. Patrick (Ed.), Handbook of Psychopathy (pp. 58-88). New York: Guilford.
  4. ↑ Carey, Benedict. „Legal Fight Delays Paper on Psychopathy Scale 3 Years”, The New York Times, 2010. június 11. 
  5. ↑ Hare, R. D. Psychopathy and Antisocial Personality Disorder: A Case of Diagnostic Confusion, Psychiatric Times, February 1996, XIII, Issue 2 Accessed June 26, 2006
  6. ↑ Hare, Robert D. Without Conscience: The Disturbing World of Psychopaths Among Us, (New York: Pocket Books, 1993) pg 25.
  7. ↑ Rutherford MJ, Cacciola JS, Alterman AI (1999). „Antisocial personality disorder and psychopathy in cocaine-dependent women”. The American Journal of Psychiatry 156 (6), 849–56. o. PMID 10360122.  
  8. ↑ Hare, Robert D. Without Conscience: The Disturbing World of Psychopaths Among Us, (New York: Pocket Books, 1993) pg 25-30.
  9. ↑ Verona E, Patrick CJ, Joiner TE (2001). „Psychopathy, antisocial personality, and suicide risk”. Journal of Abnormal Psychology 110 (3), 462–70. o. DOI:10.1037/0021-843X.110.3.462. PMID 11502089.  
  10. ↑ The Treatment of Psychopathic and Antisocial Personality Disorders: A Review - Jessica H Lee, BSc., MSc., M.Phil. Archiválva 2013. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Clinical Decision Making Support Unit, Broadmoor Hospital
  11. ↑ Paul Harrison & John Geddes. Lecture Notes: Psychiatry. Blackwell Publishing, 163–165. o. (2005. július 18.). ISBN 9781405118699 
  12. ↑ Hercz, R 'Psychopaths among us.' 2001 Elérve innen:
  13. ↑ Babiak, P. Psychopathic manipulation in organizations: Pawns, patrons, and patsies
  14. ↑ D. J. Cooke, Rache 71-99, lizbet1998
  15. ↑ A. E. Forth, J. P. Newman, & R. D. Hare (Eds.), Issues in criminological and legal psychology: No. 24, International perspective on psychopathy (pp. 12-17). Leicester, UK: British Psychological Society. 1996
  16. ↑ Mealey. L. 'The Sociobiology of Sociopathy: An Integrated Evolutionary Model' Elérve innen: [1]
  17. ↑ Babiak, P. From darkness into the light: Psychopathy in industrial and organizational psychology. In Herve, H. & Yuille, J.C. (Eds.), The Psychopath: Theory, Research and Practice. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates. 2007
  18. ↑ Ochberg FM, Brantley AC, Hare RD, et al. (2003). „Lethal predators: psychopathic, sadistic, and sane”. International journal of emergency mental health 5 (3), 121–36. o. PMID 14608825.  
  19. ↑ Simon, R. I. Psychopaths, the predators among us. In R. I. Simon (Ed.) Bad Men Do What Good Men Dream (pp. 21-46). Washington: American Psychiatric Publishing, Inc.1996
  20. ↑ D. J. Cooke, A. E. Forth, & R. D. Hare (Eds.), Psychopathy: Theory, research, and implications for society Dordrecht, The Netherlands: Kluwer
  21. ↑ Heilbrun, K. Violence risk: From prediction to management. In D. Carson & R. Bull (Eds.), Handbook of psychology in legal contexts, 2nd edition (pp. 127-142). New York: Wiley 2003
  22. ↑ Harris, G. T., Rice, M. E., & Lalumiére, M. Criminal violence: The roles of psychopathy, neurodevelopmental insults, and antisocial parenting. Criminal Justice and Behavior, 28(4), 402-426 2001.
  23. ↑ a b c d e f g h i Harpur, T. J., Hare, R. D., & Hakstian, A. R. (1989). „Two-factor conceptualization of psychopathy: Construct validity and assessment implications.”. Psychological Assessment 1 (1), 6–17. o. DOI:10.1037/1040-3590.1.1.6.  
  24. ↑ Zagon, I. K., & Jackson, H. J. (1994). „Construct validity of a psychopathy measure.”. Personality and Individual Differences 17 (1), 125–135. o. DOI:10.1016/0191-8869(94)90269-0.  
  25. ↑ a b c d Verona, E., Patrick, C. J., & Joiner, T. E. (2001). „Psychopathy, Antisocial Personality, and Suicide Risk”. Journal of Abnormal Psychology 110 (3), 462–470. o. DOI:10.1037/0021-843X.110.3.462. PMID 11502089.  
  26. ↑ Hare, R.D. (2003). Psychopathy checklist-revised technical manual, 2nd ed. Toronto: Multihealth Systems, Inc.
  27. ↑ Cooke, D. J., Kosson, D. S., & Michie, C. (2001). „Psychopathy and ethnicity: Structural, item and test generalizability of the Psychopathy Checklist-Revised (PCL-R) in caucasian and African American participants”. Psychological Assessment 13 (4), 531–542. o. DOI:10.1037/1040-3590.13.4.531. PMID 11793896.  
  28. ↑ Salekin, R. T., Rogers, R., & Sewell, K. W. (1997). „Construct validity of psychopathy in a female offender sample: A mutlitrait-multimethode evaluation”. Journal of Abnormal Psychology 106 (4), 576–585. o. DOI:10.1037/0021-843X.106.4.576. PMID 9358688.  
  29. ↑ a b Cooke, D. J., & Michie, C. (2001) (2001). „Refining the construct of psychopathy: Towards a hierarchical model”. Psychological Assessment 13 (2), 171–188. o. DOI:10.1037/1040-3590.13.2.171. PMID 11433793.  
  30. ↑ Hare, R. D.. Manual for the Hare Psychopathy Checklist - Revised.. Multi-Health Systems (2003) 
  31. ↑ Cooke, D. J., Michie, C., & Skeem, J. L. (2007) (2007). „Understanding the structure of the Psychopathy Checklist - Revised: An exploration of methodological confusion”. British Journal of Psychiatry 190 (suppl. 49), s39-s50. o. DOI:10.1192/bjp.190.5.s39. PMID 17470942.  
  32. ↑ Hare, R. D., & Neumann, C. S. (2008). „Psychopathy as a clinical and empirical construct”. Annual Review of Clinical Psychology 4 (1), 217–246. o. DOI:10.1146/annurev.clinpsy.3.022806.091452.  
  33. ↑ Neumann, C. S. (2007). „Psychopathy”. British Journal of Psychiatry 191 (Oct), 357–358. o. DOI:10.1192/bjp.191.4.357a. PMID 17906249.  
  34. ↑ Hare, 1991
  35. ↑ Davison, G.C., Neale, J.M., Blankstein, K.R., & Flett, G.L. (2002). Abnormal Psychology. (Etobicoke: Wiley)

További olvasmányok szerkesztés

  • Hare, R. D. (2003). "The Psychopathy Checklist—Revised, 2nd Edition." Toronto: Multi-Health Systems.
  • Hare, R.D. (1980). "A research scale for the assessment of psychopathy in criminal populations." Personality and Individual Differences. 1, 111-120.
  • Hill, C. D., Neumann, C. S., & Rogers, R. (2004). "Confirmatory Factor Analysis of the Psychopathy Checklist: Screening Version (PCL:SV) in Offenders with Axis I Disorders." Psychological Assessment, 16, 90-95.
  • Vitacco, M. J., Neumann, C. S.,& Jackson, R.(2005). "Testing a four-factor model of psychopathy and its association with ethnicity, gender, intelligence, and violence." Journal of Consulting and Clinical Psychology, 73, 466-76.
  • Vitacco, M. J., Rogers, R., Neumann, C. S., Harrison, K., & Vincent, G. (2005). "A comparison of factor models on the PCL-R with mentally disordered offenders: The development of a four factor model." Criminal Justice and Behavior, 32, 526-545.

Külső hivatkozások szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hare_psychopathy_checklist&oldid=26518601”