Wikipédia

Hegyes badargomba

gombafaj

A hegyes badargomba (Psilocybe semilanceata) a harmatgombafélék családjába tartozó, a mérsékelt égövön honos gombafaj, amely pszichoaktív hatású pszilocibint tartalmaz. Birtoklása, termesztése a legtöbb országban illegális.

Hegyes badargomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák
Rend: Kalaposgombák
Család: Harmatgombafélék
Nemzetség: Psilocybe
Tudományos név
Psilocybe semilanceata
(Fr.) P. Kumm.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hegyes badargomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyes badargomba témájú médiaállományokat és Hegyes badargomba témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

 
Norvégiában gyűjtött példányok
Hegyes badargomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
pszichedelikus
 
Életmód
Tráma
Spórapor
 
szaprotróf
 
lemezes
 
feketésbarna
Kalap
Lemezek
Tönk
 
harang alakú
 
vagy kúpos
 
felkanyarodók
 
csupasz

A hegyes badargomba kalapjának átmérője 0,5-2,5 cm, magassága 0,6-2,2 cm. Alakja a meredeken kúpostól a harangformáig változhat, igen gyakran egy jól kivehető csúccsal a közepén. A fiatal és idős gomba kalapformája nem különbözik jelentősen. Pereme kezdetben befelé hajlik, majd kiegyenesedik, sőt az idős gomba esetében kifelé hajolhat. Színe függ a nedvességtől; nedvesen okkerszínű-halványbarnától egészen gesztenyebarnáig terjedhet a színezete. Közepe sötétebb és esetenként zöldes-kékes árnyalat is megfigyelhető rajta. A nedves gombakalapon hosszanti bordák láthatóak, amelyek megfelelnek a lemezek elhelyezkedésének. A száraz gomba jóval halványabb, sárgás-világosbarna színű.[1] A nedves gomba egy vékony felszíni zselatinszerű réteg miatt ragadós; a réteg megfigyelhető, ha a kalapot kettétörjük és az egyik részt óvatosan hátrahúzzuk. A kiszáradó gombán a réteg kifehéredik és nem húzható le a kalapról.[2] Húsa vékony, színe a kalap színével megegyezik. Szaga és íze lisztes. Sérülésre elkékül, néha az idős gomba magától is kékes színű lesz.[1]

A gombának 15-27 közepesen sűrűn álló, felkanyarodó, a tönkhöz alig hozzánövő lemeze van. Színük kezdetben halványbarna, a spórák érésével sötétszürke-lilásbarnává válnak.

Karcsú tönkje 4,5–14 cm magas és 0,1-0,35 cm vastag. Alakja hengeres, töve felé kissé vastagodik.[1] A fiatal gombán vékony, pókhálószerű, kalapszélt és a tönköt összekötő részleges burok figyelhető meg, amely néha gallérzónát hagy maga után a tönkön.[3]

Spórapora sötét vöröses- vagy lilásbarna. Mikroszkóppal megfigyelhető, hogy spórái oldalról megnyúltak, elölről megnyúltak vagy oválisak. Méretük 10,5–15 x 6,5–8,5 mikrométer. A termőtest 20-31 x 5-9 mikrométeres bazídiumaiban négy spóra érik.

 
Spórapora
 
Spórái mikroszkóp alatt

Hasonló fajok szerkesztés

Európában a közeli rokon Psilocybe strictipes-szel lehet összetéveszteni, amelynek nincs kiemelkedő csúcs a kalapján. Mexikóban él a hasonló külsejű P. mexicana, Thaiföldön pedig a P. samuiensis. Észak-Amerikában honos (illetve egyetlen lelőhelyről Finnországból is ismert) a P. pelliculosa, amelyet csak kisebb spórái alapján, mikroszkóppal lehet megkülönböztetni a hegyes badargombától.[4]

A komolyabban mérgező gombék közül a muszkarintartalmú selymes susulykával (Inocybe geophylla) téveszthető össze,[5] amelynek kalapja fehéres színű, selymes felszínű, lemezei sárgásbarna-halványszürkék, spórapora pedig sárgásbarna.[6]

Elterjedése szerkesztés

A hegyes badargomba nemzetségének legelterjedtebb tagja. Európában és Észak-Amerikában őshonos, ezen belül Európában megtalálható Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Dániában, Észtországban, a Feröer-szigeteken, Finnországban, Franciaországban, Grúziában, Görögországban, Hollandiában, Izlandon, Írországban, Lengyelországban, Litvániában, Magyarországon, Nagy-Britanniában, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Oroszországban, Romániában, Spanyolországban, Svájcban, Svédországban és Szlovákiában.[7] Más források szerint Magyarországról hiányzik.[8] Morfológiai és genetikai szinten nincs jelentős különbség a spanyol és skóciai populációk között.[9]

Észak-Amerikában Kanada keleti és nyugati részein egyaránt megtalálható (Brit Columbia, Új-Brunswick, Új-Fundland, Új-Skócia, Prince Edward-sziget, Ontario és Quebec)[7] Az Egyesült Államokban a csendes-óceáni partvidék északi részén a leggyakoribb.[3] Dél-Amerikában megtalálták Chilében, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon is, ahová minden valószínűség szerint behurcolták.[9][10]

Életmódja szerkesztés

 
A hegyes badargomba füves réteken nő

A hegyes badargomba magányosan vagy csoportosan nő a tápanyagban gazdag, savanyú talajon,[3][11][12][13] jellemzően füves területeken (réteken, tisztásokon, sok esetben legelőkön, amelyeket bőven megtrágyáztak a legelésző tehenek vagy juhok.[3] A kubai badargombával ellentétben közvetlenül a trágyán nem vagy csak ritkán nő.[13]

Néhány más, réteken élő gombához hasonlóan szkleróciumokat képezhet, olyan tápanyagraktározó képződményt, amely némi védelmet jelent a tüzek és egyéb természeti katasztrófák ellen.[14]

Szaprofiton, vagyis a létfenntartáshoz szükséges tápanyagokat szerves anyagok lebontásával nyeri.[15][16] Nedves réteken a sások bomló gyökérmaradványain él.[17][18] Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy képes akadályozni a gyökérrothadást okozó Phytophthora cinnamomi penész növekedését a talajban.[19] A hatás feltehetően két fenolszerű vegyület kibocsátásának köszönhető, amellyel a gomba visszaszorítja versenytársait.[20] Szintén laboratóriumi körülmények között képes volt gátolni a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus szaporodását is, de ennek biokémiai háttere nem ismert.[21]

Pszichoaktív felhasználása szerkesztés

 
Pszilocibin
 
Szárított badargomba

Az első, megbízhatóan dokumentált hegyes badargomba-mérgezésre 1799-ben került sor, amikor egy angol család a londoni Green Parkban szedett gombát fogyasztotta el. Augustus Everard Brande gyógyszerész leírása szerint az apa és négy gyermeke tipikus Psilocybe-mérgezést szenvedett el, kitágult pupillákat, kontrollálatlan nevetést és delíriumot tapasztaltak.[22]

Az 1960-as évek elején a svájci Albert Hofmann — aki az LSD-t szintetizálta - analizálta a hegyes badargombát és papírkromatográfia segítségével megállapította, hogy száraz súlya 0,25%-ának megfelelő pszilocibint tartalmaz. 1963-as publikációja volt az első amely Európában őshonos gomba pszilocibintartalmáról számolt be; korábban hasonló aktivitású gombákat csak Mexikóból, Ázsiából és Észak-Amerikából ismertek.[12] 1965-ben már találtak is hegyes badargombát kanadai egyetemistáktól elkobzott "varázsgomba" között, vagyis megkezdődött "rekreációs" felhasználása.[23] 1977-ben kimutatták, hogy pszilocibin mellett hasonló szerkezetű baeocisztint is tartalmaz.[24]

A későbbi vizsgálatok 0,2-2,37% közötti pszilocibintartalmat találtak (utóbbi a legmagasabb hasonló érték valamennyi gombafaj között). A pszichoaktív hatóanyag viszonylag stabil, 115 éves herbáriumi példányokból is kimutatható, bár idővel fokozatosan csökken.[25]

A hegyes badargomba fogyasztása általában a vizuális szín-, mélység- és alakérzékelés torzulásával jár, és élénk hallucinációkat okoz. A hatás az LSD-éhez hasonlítható, bár annál enyhébb.[26] A mellékhatások közé tartozik a pupillák kitágulása, szívdobogás, kellemetlen közérzet, túlérzékeny reflexek. A tapasztalt hallucináció nagy mértékben függ a fogyasztó személyiségétől, különböző emberek nagyon különböző hatásokat észleltek.[27] Néhány esetben a "varázsgomba" fogyasztásának súlyos következményei voltak, különösen nagy adagok és hosszú ideig tartó fogyasztás esetén. 1998-ban egy lengyel fiatal szíve egy hónapnyi rendszeres fogyasztás után Wolff–Parkinson–White-szindróma tüneteit és aritmiát mutatott, végül miokardiális infarktust szenvedett.[28] A gombafogyasztás másik kockázata, hogy összetévesztik más mérgező fajokkal. Egy osztrák férfi narancsvörös pókhálósgombát (Cortinarius rubellus) evett hegyes badargomba helyett, és végül vesetranszplantációra szorult.[29]

A pszilocibin tartalmú anyagok - így a hegyes badargomba - birtoklása a világ legtöbb országában, így Magyarországon is, illegális, rájuk a pszichoaktív anyagokra vonatkozó jogszabályok érvényesek.

Taxonómiája szerkesztés

A fajt elsőként Elias Magnus Fries írta le Agaricus semilanceatus néven 1838-ban megjelent Epicrisis Systematis Mycologici c. művében.[30] 1871-ben Paul Kummer áthelyezte a Psilocybe nemzetségbe, amikor Fries számos Agaricus-alcsoportját genus-szintre emelte.[31] A Panaeolus semilanceatus szintén erre a fajra vonatkozik; ezt Jakob Emanuel Lange használta az 1930-as években megjelent publikációiban.[32][33] A P. semilanceata egyes korábbi variációit ma már Psilocybe strictipes-ként külön fajba sorolják:[34] ilyen a Pier Andrea Saccardo által 1887-ben leírt caerulescens változat (eredeti nevén Agaricus semilanceatus var. coerulescens),[35] a Rolf Singer által 1969-ben leírt microspora,[36] és a Marcel Bon által 1985-ben leírt obtusata.[37]

A 2000-es években több molekuláris genetikai vizsgálat fényt derített arra, hogy a Psilocybe nemzetség polifiletikus,[38][39][40] és javasolták kettébontását egy kékülő, hallucinogén és a nem-kékülő, nem-hallucinogén fajcsoportra. A genus típusfaja ekkor az utóbbi csoportba tartozó Psilocybe montana volt, így elvben ennek kellett volna továbbvinnie a régi nevet. A Psilocybe elnevezés viszont ekkor már széleskörűen ismert volt a drogok iránt érdeklődő társadalmi csoportokban, beleértve ebbe a vonatkozó törvényeket és azt betartató szervezeteket is; ezért a nemzetség típusfajává a P. semilanceatát választották 2009-ben. A nem-kékülő, nem-hallucinogén csoport a Deconica genusnevet kapta.[41]

A Psilocybe név az ógörög pszilósz (sima, csupasz) és bizánci görög kubé(fej) szavakból tevődik össze. A semilancolata latin eredetű, jelentés "félig lándzsaszerű".[42]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Flora Agaricina Neerlandica. Boca Raton, Florida: CRC Press, 45. o. (1995). ISBN 90-5410-616-6 
  2. ↑ Harris B.. Growing Wild Mushrooms: A Complete Guide to Cultivating Edible and Hallucinogenic Mushrooms. Berkeley, California: Ronin Publishing, 83. o. (2003). ISBN 1-57951-066-3 
  3. ↑ a b c d Stamets (1996), pp. 142–45.
  4. ↑ (1976) „Psychotropic mycoflora of Washington, Idaho, Oregon, California and British Columbia”. Mycologia 68 (6), 1267–72. o. [2018. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2307/3758763. (Hozzáférés: 2017. november 16.)  
  5. ↑ Bresinsky and Besl (1989), pp. 115–16.
  6. ↑ Poisonous Mushrooms of the Northern United States and Canada. Ottawa, Canada: Fitzhenry & Whiteside in cooperation with Agriculture Canada, 149. o. (1985). ISBN 978-0-88902-977-4 
  7. ↑ a b (1998) „A worldwide geographical distribution of the neurotropic fungi, an analysis and discussion” (PDF). Annali del Museo civico di Rovereto 14, 198–280. o. [2010. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 16.)  
  8. ↑ Hegyes badargomba - Psilocybe semilanceata Miskolci Gombász Egyesület
  9. ↑ a b (2003) „A sequestrate Psilocybe from Scotland”. Botanical Journal of Scotland 55 (2), 245–57. o. DOI:10.1080/03746600308685009. ISSN 1359-4869.  
  10. ↑ (1995) „The genus Psilocybe (Agaricales) in New Zealand” (PDF). New Zealand Journal of Botany 33, 379–88. o. DOI:10.1080/0028825X.1995.10412964.  
  11. ↑ Guzman (1983), p. 361.
  12. ↑ a b (1963) „Phytochimie – présence de la psilocybine dans une espèce européenne d'agaric, le Psilocybe semilanceata Fr.” (french nyelven). Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences 257 (1), 10–12. o.  
  13. ↑ a b Gartz (1997), p. 21.
  14. ↑ Stamets (1996), p. 24.
  15. ↑ Guzman (1983), p. 22.
  16. ↑ Stamets (1996), p. 16.
  17. ↑ Høiland K. (1978). „The genus Psilocybe in Norway”. Norwegian Journal of Botany 25 (2), 111–22. o.  
  18. ↑ (1990) „Colonization by Psilocybe semilanceata of roots of grassland flora”. Mycological Research 94 (1), 49–56. o. DOI:10.1016/S0953-7562(09)81263-X.  
  19. ↑ Microbial suppression of Phytophthora cinnamoni, Phytophthora: Symposium of the British Mycological Society, the British Society for Plant Pathology, and the Society of Irish Plant Pathologists held at Trinity College, Dublin, September 1989. Cambridge, England: Published for the British Mycological Society by Cambridge University Press, 387. o. (1991). ISBN 0-521-40080-5 
  20. ↑ (1989) „Interactions between Psilocybe semilanceata and fungi of its habitat”. Mycological Research 93 (4), 554–56. o. DOI:10.1016/S0953-7562(89)80054-1.  
  21. ↑ (2000) „Screening of basidiomycetes for antimicrobial activities”. Antonie van Leeuwenhoek 78 (2), 129–39. o. DOI:10.1023/A:1026552024021. PMID 11204765.  
  22. ↑ Brande E. (1799). „Mr. E. Brande, on a poisonous species of Agaric”. The Medical and Physical Journal: Containing the Earliest Information on Subjects of Medicine, Surgery, Pharmacy, Chemistry and Natural History 3, 41–44. o.  
  23. ↑ Metzner R.. Sacred Mushroom of Visions: Teonanácatl: A Sourcebook on the Psilocybin Mushroom, 2nd, Rochester, Vermont: Park Street Press (2005). ISBN 1-59477-044-1 
  24. ↑ (1977) „Baeocystin in Psilocybe semilanceata”. Journal of Pharmaceutical Sciences 66 (1), 113–14. o. DOI:10.1002/jps.2600660130.  
  25. ↑ (1987) „The occurrence of psilocybin and psilocin in Finnish fungi”. Journal of Natural Products 50 (4), 741–44. o. DOI:10.1021/np50052a030. PMID 3430170.  
  26. ↑ (1978) „Abuse of indigenous psilocybin mushrooms: a new fashion and some psychiatric complications”. British Journal of Psychiatry 132, 602–604. o. DOI:10.1192/bjp.132.6.602. PMID 566144.  
  27. ↑ (1981) „Clinical toxicology of 'magic mushroom' ingestion”. Postgraduate Medical Journal 57 (67), 543–45. o. DOI:10.1136/pgmj.57.671.543. PMID 7199140.  
  28. ↑ (1998) „Psilocybin mushroom (Psilocybe semilanceata) intoxication with myocardial infarction”. Journal of Toxicology: Clinical Toxicology 36 (1–2), 47–49. o. DOI:10.3109/15563659809162584. PMID 9541042.  
  29. ↑ (1996) „Magic mushrooms: hopes for a 'cheap high' resulting in end-stage renal failure”. Nephrology, Dialysis, Transplantation 11 (11), 2324–27. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.ndt.a027160. PMID 8941602.  
  30. ↑ Fries EM. Epicrisis Systematis Mycologici: Seu Synopsis Hymenomycetum (latin nyelven). Uppsala, Sweden: Typographia Academica, 231. o. (1838) 
  31. ↑ Kummer P.. Der Führer in die Pilzkunde, 1st (german nyelven), Zerbst, Germany: C. Luppe, 71. o. (1871) 
  32. ↑ Lange JE (1936). „Studies in the Agarics of Denmark, Part XI. Psathyra, Panaeolus, Psilocybe, Gomphidius, Phylloporus, Cantharellus, Schizophyllum”. Dansk botanisk Arkiv 9 (1), 1–46. o.  
  33. ↑ Lange JE. Flora Agaricina Danica. Copenhagen, Denmark: Danish Botanical Society, 84. o. (1939) 
  34. ↑ 'Psilocybe strictipes Singer & A.H. Sm. 1958. MycoBank. International Mycological Association. (Hozzáférés: 2010. november 19.)
  35. ↑ Saccardo PA. Sylloge Hymenomycetum, Vol. I. Agaricineæ. Padua, Italy, 1051. o. (1887) 
  36. ↑ Singer R. (1969). „Mycoflora australis”. Beihefte zur Nova Hedwigia 29, 247. o.  
  37. ↑ Bon M. (1985). „Novitates – Validations de taxons” (french nyelven). Documents Mycologiques 16 (61), 46. o.  
  38. ↑ (2002) „One hundred and seventeen clades of euagarics”. Molecular Phylogenetics and Evolution 23 (3), 357–400. o. DOI:10.1016/S1055-7903(02)00027-1. PMID 12099793.  
  39. ↑ (2004) „Forensic analysis of hallucinogenic fungi: a DNA-based approach”. Forensic Science International 140 (2–3), 147–57. o. DOI:10.1016/j.forsciint.2003.11.022. PMID 15036436.  
  40. ↑ (2006) „Major clades of Agaricales: a multilocus phylogenetic overview” (PDF). Mycologia 98 (6), 982–95. o. DOI:10.3852/mycologia.98.6.982. PMID 17486974.  
  41. ↑ Norvell L. (2009). „Report of the Nomenclature Committee for Fungi: 15” (PDF). Mycotaxon 110, 487–92. o. [2012. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.5248/110.487.  
  42. ↑ An Introduction to Mycology. Columbia, Missouri: South Asia Books, 540. o. (1990). ISBN 81-224-0089-2 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Psilocybe semilanceata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hegyes_badargomba&oldid=26449633”