Hemiunu

ókori egyiptomi herceg és vezír

Hemiunu (ḥm-ỉwnw,Iunu [Héliopolisz] papja”) ókori egyiptomi herceg és vezír a IV. dinasztia idején. Nofermaat herceg, vezír és Itet (vagy Atet) fia; Sznofru fáraó unokája.[1][2] Hufu uralkodása alatt töltötte be a vezíri posztot. Ő tervezte a fáraó síremlékét, a gízai nagy piramist.[3][4]

Hemiunu szobra a hildesheimi (Németország) Roemer- und Pelizaeus Museumban. Lába hieroglifákon nyugszik, melyeket sárga, vörös, barna és fekete színnel festettek
Hemiunu
Hmiwnw

Címei közt szerepel sírjában az „örökös herceg”, „nemesember”, „Alsó-Egyiptom királyának pecsétőre”, szobrán pedig „a király vér szerinti fia”, „legfőbb bíró és vezír” valamint „a Thot házából való Ötök legnagyobbja” is.[5] Vezírként apja, Nofermaat és Kanofer előzte meg.[6]

Sírja és szobra szerkesztés

Masztabasírja, a G4000, melyet Hufu uralmának vége felé fejeztek be,[7] közel fekszik Hufu piramisához, reliefek díszítik. Több kövön Hufu uralkodási dátumainak említése található.[8] Mészkőszobra[9] Németországban, a hildesheimi Roemer-Pelizaeus Museumban található.[2] A gízai, épülő Nagy Egyiptomi Múzeum ezt a szobrot is kölcsön fogja kapni a megnyitóra.

A szobrot Hermann Junker találta 1912-ben Hemiunu masztabasírjának befalazott szerdábjában. A sírt már az ókorban kifosztották, a szerdáb falába gyerekméretű lyukat vájtak, és leszedték a szobor drágakő szemeit, valamint aranyozását. A szobor jobb karja ekkor eltört, a feje levált. A fejet sikerült helyreállítani,[10] referenciaként egy Hemiunut ábrázoló domborművet használtak, amelyen látszott profilból az orra. Az ülőszobor ezt leszámítva jó állapotban maradt fenn. Rendkívüli realizmus jellemzi, Hemiunu vonásai nem stilizáltak, a szobor egyértelműen valódi külsejét mintázza. Idealizálástól mentes testalkatán teljes őszinteséggel ábrázolják, hogy hízásnak indult. Ez éles ellentétben áll azzal, hogy a királyi családhoz tartozó férfiak portrészobrai általában erőteljes, férfias külsőt sugároznak.

Források szerkesztés

  1. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.53
  2. a b Dieter Arnold, The Encyclopaedia of Ancient Egyptian Architecture, I.B.Tauris 2002, p. 107
  3. Lyon Sprague De Camp, Catherine Crook De Camp, Ancient Ruins and Archaeology, Doubleday 1964, p. 35
  4. Ian Shaw, The Oxford History of Ancient Egypt, Oxford University Press 2003, p. 89
  5. Archived copy. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.) page about G 4000, the tomb of Hemiunu
  6. Cambridge Ancient History by Cambridge University Press 2000, p. 166
  7. Dodson & Hilton, p.52
  8. Nigel C. Strudwick, Texts from the Pyramid, SBL 2005, p. 157
  9. Francesco Tiradritti, Arte egizia, Giunti 2002, p. 13
  10. Egyptian Art in the Age of the Pyramids, Metropolitan Museum of Art (New York, N.Y.)

Külső hivatkozások szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Hemiunu témájú médiaállományokat.