Henri Guisan
Henri Guisan (Mézières, Vaud kanton, 1874. október 21. – Pully, Vaud kanton, 1960. április 7.) a svájci hadsereg főparancsnoka volt a második világháború alatt. Negyedikként töltötte be Svájcban a csak háború idején használt hadseregtábornoki (franciául général de l'armée suisse, németül General der Schweizer Armee) rangot, és mind a mai napig az utolsó ebben a tisztségben. Legnevezetesebb tette, hogy felkészítette a svájci hadsereget az ellenállásra a náci Németországgal szemben 1940-ben.
| Henri Guisan | |
 | |
| Született | 1874. október 21.[1][2][3][4][5] Mézières (VD) |
| Elhunyt | 1960. április 7. (85 évesen)[1][4] Pully[6] |
| Állampolgársága | svájci |
| Házastársa | Helen Margaret Gould (1936–)[7][8] |
| Gyermekei | Henri Guisan junior |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Lausanne-i Egyetem |
| Sírhelye | Pully cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Guisan témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Vaud kantonban, a francia nyelvű Svájc protestáns részén született. Édesapja, Charles-Ernest Guisan orvos, édesanyja Louise-Jeanne Bérangier tíz hónappal fia születése után elhunyt.[9] Francia hugenották voltak a család ősei, akik 1685-ben hagyták el Franciaországot. Guisan Lausanne-ba járt középiskolába, 6 hónapra Németországba utazott, hogy javítsa nyelvi ismereteit, majd a tanulmányút után 1893-ban szerezte meg az érettségijét. A helyi egyetemen eleinte teológiát és orvostudományokat hallgatott, majd mezőgazdaságra váltott. A németországi Hohenheimben, majd Lyonban fejezte be a tanulmányait. Miután belépett a hadseregbe Bière-ben egy lovastüzér egységhez osztották be, 1894-ben hadnaggyá léptették elő.[9] Az első világháborúban a német hadsereggel többször elemezte a háborús stratégiát a keleti fronton. A ranglétrán végighaladva 1921-ben ezredessé, 1932-ben altábornaggyá nevezték ki, ami a békeidőben a legmagasabb katonai fokozat Svájcban (németül: Korpskommandant, franciául: commandant de corps).[9]
1897-ben vette feleségül Mary Doelkert, és Chesalles-sur-Oron-on található birtokán gazdálkodott.[9] 1902-ben vette át apósa Lausanne melletti pully-i gazdaságát. Az 1930-as években tevékenyen részt vett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság munkájában.
Szerepe a második világháborúban szerkesztés
1939. augusztus 28-án összehívták a svájci Szövetségi Tanácsot, hogy hadseregtábornokot (général-t) válasszanak. E ranggal csak háború idején ruházták fel a svájci hadsereg főparancsnokát. A 227 érvényes szavazatból 202-t,[10] más források szerint 231-ből 204-et kapott meg,[9] így megszerezte e tisztséget, amit a háború végéig be is töltött. (Egyes értékelések szerint a szavazatok nem Guisan mellett, hanem a németbarát Ulrich Wille ellen szóltak.[11])Feladatként kapta, hogy védelmezze az ország függetlenségét és óvja meg területi egységét. 1939-ben a svájci hadsereg 430 ezer főt számlált, amely az ország munkaerejének 20%-át jelentette, azonban felszereltségben és képzettségben nem vehette föl a versenyt a Német Birodalom haderejével.
1940. július 25-én tartotta meg történelmi jelentőségű beszédét a vezérkar előtt a Rütlin,[9][12] amely a svájci nemzeti hagyományok legfontosabb helyszíne, hiszen a legenda szerint 1291-ben itt kötött szövetséget egymással a három őskanton, Schwyz, Uri és Unterwalden (Rütlischwur). Guisan világossá tette, hogy Svájc a végsőkig ellenáll majd a náci megszállásnak.[13] Amennyiben kifogynának a lőszerből, úgy szuronnyal folytatnák a harcot. Kijelentette, hogy Svájc megvédi magát minden ellenséges haderővel szemben, és soha nem adja meg magát[14] (mindemellett a decentralizált vezetés miatt még a szövetségi elnöknek sem lett volna joga kapitulálni). Egyúttal a svájci polgárokkal közölte, hogy bármiféle megadásra felszólító üzenetet tekintsenek az ellenség megtévesztő szándékának, és harcoljanak a végsőkig.
Szintén 1940 nyarán dolgozta ki a réduit-elvet, amelynek lényege, hogy ellenséges támadás esetén a svájci hadsereg visszahúzódna az Alpokba, és gerillaharcokba bocsátkozna. Az Aktion Nationaler Widerstand a lakosságot ellenállásra bátorította. Megerősítették a határok védelmét, továbbá megkezdték a hegyekben a védelemhez szükséges létesítmények kiépítését (bunkerek, lőállások, kórházak, hadvezetésre alkalmas helyek stb.). Világossá tették, hogy végső esetben még a fontos hegyi hidakat és alagutakat is megsemmisítenék, hogy megnehezítsék a megszállók előrenyomulását.
Bár Svájcot körbevették az ellenséges országok, (1938. március 12-én a német haderő bevonult Ausztriába (Anschluß), 1940. június 10-én hadba szállt Olaszország, 1940. június 25-én kapitulált Franciaország), végig sikerült megőriznie önállóságát. Ennek oka egyrészt a szovjet fronton a németek részéről tapasztalható nehézségek, a normandiai partraszállás és a szövetségesek olaszországi megjelenése volt, másrészt több befolyásos német vezetőnek is érdekében állt, hogy az itteni bankokban tárolt vagyonát biztonságban tudhassa. A náci Németország így végül nem kockáztatta meg, hogy lerohanja Svájcot. Guisan taktikája így sikeresnek bizonyult. Feladatának sikeres befejeztével Henri Guisan 1945. augusztus 20-án visszaadta megbízatását. 270 oldalas jelentését 1947-ben nyújtotta be a svájci Szövetségi Tanácsnak.
1960. április 7-én halt meg Pully-ben, itt is helyezték végső nyugalomra. Emlékét rengeteg utca, tér, emléktábla, szobor őrzi Svájc-szerte, róla nevezték el az 1960 Guisan aszteroidát is.
Ellentmondásosság szerkesztés
Guisan kapcsolatban állt a szélsőjobboldali Schweizerischer Vaterländischer Verband szövetséggel, amely jelentős befolyással bírt az állam vezetésére, és nagyban támogatta a náci Németországot.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ The Peerage (angol nyelven)
- ↑ p53999.htm#i539988, 2020. augusztus 7.
- ↑ a b c d e f Guisan, Henri, Dictionnaire historique de la Suisse [archivált változat] (francia nyelven). Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 17. [archiválás ideje: 2010. február 17.]
- ↑ Jonathan Steinberg. Why Switzerland (angol nyelven), 64. o.. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 17.
- ↑ Jean-François Bergier. Switzerland, National Socialism and the Second World War: final report (angol nyelven), 65. o.. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 17.
- ↑ Jonathan Steinberg. Why Switzerland, 67. o.
- ↑ Grütli, rapport du, Dictionnaire historique de la Suisse [archivált változat] (francia nyelven). Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 17. [archiválás ideje: 2010. február 17.]
- ↑ Gregory A. Fossedal, Alfred R. Berkeley. Direct Democracy in Switzerland (angol nyelven), 62. o.. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 17.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Henri Guisan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Henri Guisan című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Henri Guisan című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Külső hivatkozások szerkesztés
Lásd még szerkesztés
- Réduit national: A svájci „réduit” haditerv (a francia Wikipédia szócikke)
